|
A
Brit Könyvkereskedők Nagydíjával
jutalmazott Darren Shan-sorozat egyetlen, igen hosszú
mesét ad elő számunkra részletekben;
mintha a Gyűrűk Urát 8-10 könyvre osztanánk
fel. A vámpírok, vérszipolyok és
a vadászok háborújáa régóta
zajlik, egyik veszélyesebb, mint a másik,
ráadásul maguk az üldözőik is
igencsak furcsa teremtmények. Ott van például
Harkat, a zöldszemű, szemhéjtalan törpe,
akinek arcát nem elég, hogy csúnya
hegek borítják, de még a levegőt
be sem lélegezheti, csak a maszkjával,
mert belehalna, valamint a vámpír-gyerek
Darren is, aki a vámpírrá válása
óta nem igazán öregedett, holott
testével ellentétben igenis felnőtt érzéseket
táplál, ráadásul ő Vámpírherceg.
Folyamatos üldözések mindkét
oldalról, harcok és fájó
testi-lelki sérülések, vissza-visszatérő
szereplők, szerelem, bosszú; minden egyesül
ebben a sorozatban.
A történetek és
azok megfogalmazása nem éppen magasröptű,
de elsősorban gyerekeknek készült e sorozat,
így ne vessük ezt az író szemére;
az azonban több, mint bosszantó, hogy például
Az Éjszaka Szövetségesei-részben
nem tudjuk meg, mi történt pontosan s a
legizgalmasabb résznél -ezt már
a filmsorozatoknál is igen utáltam-
elvágják a történetet; tessék
megvenni a következőt, majd abból kiderül!
Igazából
nem szeretném egyenként elemezni most
a regényeket, mert az igen hosszú lenne,
de mindeképp említést érdemel
nemcsak népszerűsége miatt, de a vámpíros
témája miatt is kivált, hogy gyerekeknek
készült. Mindezek mellett nincs elkötelezettség
amellett a könyvben, hogy minden vámpír
gonosz -elvégre is a főszereplő is az, mégsem
egy vadállat-, tehát megpróbálja
a régi vámpíros filmek sztereotípiáit
elűzni, amit ugyan mostanában a vámpírfilmek
is előszeretettel próbálnak megtenni;
az Interjú a Vámpírral és
a Penge után valóságos őrület
tört ki a filmesek között, hogy mégsem
gonosz minden vámpír és ezt feltétleül
be kell mutatniuk harminc szinte teljsen azonos filmben
is...
A könyvsorozat szakít a gyerekmesék
hagyományával, mint a Harry Potter is
tette és érződik rajta annak hatása
is. Mesebéli lények, de a sötét
oldalról, némi komorsággal megfűszerezve.
Itt nem a gonosz királyfi vagy a mostoha az ellenség
és nem nappal, tündérmese díszletei
között játszódik a történet;
jóval sötétebb a hangulata, de csak
annyira, amennyi egy gyerek számára megemészthető,
így az idősebbek talán kissé fintoroghatnak
miatta, de ne feledjük, hogy ez gyerekkönyv.
Elsősorban az ő lelkivilágukat kellett megfogni
evvel és úgy megalkotni, hogy ők is értsék,
ez azonban korlátok közé is szorította
némileg íróját, ám
igen ügyesen hidalta át e részeket.
Darren
Shan is felismerte, -J.K.Rowling-hoz hasonlóan- hogy
a mai gyerekek, akik a híradókban és
mindenfelé gyilkosságokat látnak,
már elvesztették a Hófehérkéhez
fűződő viszonyt; a gyerekek is változnak és
a régi, ezerszer megunt történetek
helyett egy akciódúsabb, nem nyáladzós
történetre vágynak, hiszen a fehér
lovas, szőke királyfi számukra már
nem álomlovag többé, csupán
egy szerencsétlen flótás. Az újítás
meghozta eredményét, a könyvsorozat
sikeres és egyáltalán nem mondható
rossznak, holott igen sok sablont használ, de
egy ifjú olvasó ezt még nem fogja
érzékelni és nagyon jól
szórakozik az olvasása közben, a
szülőknek pedig nem kell tartaniuk attól,
hogy deformálja gyermekük lelkét
a történet. Vámpíros, vérszipolyos,
de inkább kedvesen finom és nem omlanak
a belek vagy folyik literszámra a vér;
pusztán a gonosz elleni küzdelmet más
formában adja elő, mint azt az idősebb korosztály
megszokta. Emiatt viszont nem érdemes hőbörögni,
mert a könyv nem brutális és számukra
is kellemes órákat szerezhet, amennyiben
elolvassák.
  
|
