Írta:


A
HARRY POTTER
SOROZAT SIKEREINEK TITKA
 

Hogy mi lehet a titka Harry Pottenek?
Valójában egyszerűbb e kérdésre a válasz, mint hinnénk, bár sokan, sokféle magyarázattal álltak már elő amely mellette vagy éppen ellene szólt.
Elég pusztán azt egvizsgálnunk, hogy Hófehérke, Csipkerózsika és a többiek mennyi ideje uralták a mesevilágot és hogy a Walt Disney cég hány sablonos, teljesen ugyanarra a szisztémára épülő filmet dobott piacra. Megvesznek egy ismert nevet, hozzáírnak valami bohókás szereplőt -általában állat formájában- és nyálcsöpögős formában ezt csodaszép díszletek előtt leforgatják. Az ilyesfajta tündérmesék korszaka azonban leáldozott és már csak a nagyon fiatalokat tudja elkápráztatni. Az idősebbek haladnak a korral, a tévében látott akciófilmek viszont még túl erősek nekik és képtelenek maguknak olyan izgalmas világot találni a könyvespolcokon, amelyek lekötnék őket, hiszen ott is csak a két véglet található meg. A gyerekkönyv túl gyerekes, a felnőtteknek szántak pedig mind témájukban, mind megfogalmazásukban érthetetlen számukra. És akkor jött J.K. Rowling, aki egy hihetetlenül egyszerű felismeréssel és megoldással állt elő: olyan könyv kell a gyereknek, amitől mértékkel ugyan, de fél és eközben teljesen elvarázsolja, beleképzelheti magát a főszeeplő helyébe. Máris itt a válasz. Egy gyerekkönyvnek legyen egy gyerek a főszeeplője, ne pedig egy felnőtt, akire fel kell nézniük és akiek mindig a tökéletesség látszatát kell nyújtania. Az, hogy Harry újoncként érkezik a varázslóiskolába és kezdetben sokat botladozik, olyan közelséget teremt az olvasó fiatalok és közte, amely már szimpatikus figurává teszi őt számukra, hiszen a rajongói nagyrészt hozzá hasonló korú, sokat bukdácsoló fiatalok, akik szintén igen sok kihívással kell hogy szembenézzenek mind a szülők, mint pedig az iskola és tanáraik részéről. Így tudják, milyen a gonosz tanára Harrynek, aki pedig midig csak jót akar; ott él iskolájukban, ahogy ugyanúgy Dumbledore professzor is köztük él saját világukban. A rengeteg mitológiai lény és a thrillerbe illő jelenetek a könyvben és a filmben egyáltalán nem annyira félelmetesek és hororisztikusak, mit ahogyan azt sokan állítják. Gondoljunk csak a görög mitológiára vagy a Grimm-mesékre! Vagy egyszerűen kapcsoljuk be a tévét a gyerekek számára is elérhető időpontban... A mai fiataloknak nem csöpögős történet kell és megunták azt is, hogy egyértelmű: az ember és az állat jó, minden más lény gonosz. Olyan fantáziavilágba repíti Harry a gyerkeket, amelyet ő is csak akkor kezd megismerni, mint az olvasó és vele gyütt fedezhetik fel az újdonságokat, tehát a gyerekeknek nek kell még tudniuk a főnixmadár legendájáról; Harry ugyanúgy először szembesül vele, mint legtöbb olvasója. Rowling nagyon jól ráérzett arra az irodalomra, amely nemcsak szórakoztatja, de műveli is a gyerkeket és rávezeti őket a mitológia és az olvasás szeretetére. Hiszen van miért és van már mit szeretni. Csipkerózsika aludjon még párszáz évet, egyelőre nem lesz képes feltámadni; a komorabb világ sokkal közelebb áll a valósághoz, mint a királyok és hercegnők, amelyek mára a fiatalok számára csak törénelemkönyvekből tekintenek vissza puszta számhalmazokés száaz történetek formájában. A mai gyerek nem képes elképzelni igazából egy királyságot és a régi fiatalok álmait, hogy egyszer ők is királylányok lehessenek, így ennek az álomnak a varázsa kihalt belőlük. Egy új kor köszöntött be, a technika kora és még annak erőteljes hatásait is felül tudta múlni egy varázsvilág, amely a gyerekekkel együtt nő és változik, egy szörny helyett több van és nem mind gonosz azért, mert esetleg csúnyább vagy nem emberi külseje van. Mindez azt bizonyítja, hogy a mai gyerekek ugyanúgy vonzódnak a misztikum iránt és a mesés képek után, de már másfajta megközelítést kell alkalmaznia a mesekönyvíróknak, ha tényeg meg akarják fogni a fiatalok szívét-lelkét és érzelemvilágát. Rowling ráérzett erre és a sikerei nem vehetőek félvállról egyetlen felnőtt számra sem. Az egész emberiségnek át kell értékelnie nézőpontját és azt, hogy a gyerek már nem olyan gyerek, mint amilyen kétszáz éve volt.

A szuperhősök endületlenül sikereket érnek el, ám a mai fiatalok kezdenek rájuk unni és egyáltalán nem képesek úgy beleképzelni magukat a helyükbe, mint a régebbi generációk, akik számára Pókember vagy Batman maga volt a szőke herceg. Túl sok van belőlük, amibe a gyerek is beleun hamar; a mesefilmek is ugyanolyanok; természetes volt tehát és várható, hogy valaki berobban egy merőben szokatlan stílussal. Rowling jókor volt jó helyen és jót csinált, nem érdemes lealacsonyítani sikereit kviált, hogy még az Egyház is (sicc!) megpróbálta betiltani a Potter-könyveket.
Hogy nekik mi közük van ehhez és hogy arról miért nem beszélnek, hogy Szent Biblia mennyi vérengzést tartalmaz, nem tudni, de ők úgy érezték, hogy ez sátánista jellegű. Lehet. Azonban a világ a Biblia tanaiba is beleunt és ez még jobban fáj nekik. Az Egyház az összeomlás felé tart, helyüket keresztény szekták kezik átvenni, a mind komorabb világképet maguk elé képzelő emberek pedig eközben éhenhalnak. Csoda hogy a királyfiban már senki sem hisz? Az Egyház a régi meséket szeretné, ami nem csoda, hiszen legtöbbjüket ők formálták olyanná, amilyenné. Nem kell nagy fantázia és tudás ahhoz, hogy észrevegyük az alma okozta halált Hófehérkénél, amely a bűnbeesésre utal vagy a királyfi hirtelen felbukkaó és megmenekítő személyét, aki Jézusra hajaz illetve arra, hogy csak a férfi mentheti meg a nőket, akik a kiűzetés miatt örök átokkal vannak sújtva és a férfi árnyékában kell élniük. Csakhogy a gyerekek számára az új Jézus maga Harry Potter lett és lesz még sokáig; majd őt követni fogják hasonló karakterek egy ideig, aztán ebbe is beleunnak és vagy egy megint újfajta "sztár"-könyv születik vagy visszatérnek a királyfikhoz. Ezt pedig nem fogja sosem tudni befolyásolni az Egyház; a gyerekek lelke olyan, amilyenné ők maguk alakítják és a képzeletük szülte világot semmi sem törölheti ki belőlük. A gyerekek pedig majd megmondják, hogy mi a jó nekik, ahogyan tették már sokszor; nem kellene a felnőtteknek elhinniük, hogy mindig ők az okosabbak és jobban tudnak mindent...