
|
Stephen
King legnagyobb erénye, hogy könyveiben
olyan karaktereket képes létrehozni és
mozgatni, akik egyedülálló személyiséggel
rendelkeznek; egyéni problémákkal,
álmokkal, reményekkel teli lelkek, akik
sokszor valamilyen esemény következtében
deformálódnak azzá, amivé. A
Tortúra című könyve a legjobban sikerült
alkotása, ráadásul a legborzasztóbb
érzés, amit érzünk olvasása
közben: ez tényleg megtörténhet
bármikor. Vagy már meg is történt? A
történet a valóságban zajlik,
reális események közepette.
|
Paul
Sheldon híres-hírhedt író;
Tortúra-sorozata az ő felfogása szerint
nem több valami szappanoperánál vagy
romantikus-nyálas történetek elegyénél,
ám a sikert mégis ez hozza meg a számára.
Legújabb könyve azonban teljességgel
más irányba tart, megpróbálván
kilépni a Tortúra-skatulyából
és megmutatni a szakkritikusoknak, hogy igenis
nagyszerű író ő. A könyv befejezésétpezsgővel
ünnepli meg, aminek hatására bódult
állapotba kerül és nem figyelvén
az előrejelzésre elindul, hogy autóval
tegye meg az utat, ami előtte áll. Hibás
döntés volt ez.
Autója hamarosan
a hóviharban felborul és szinte teljességgel
összeroncsolja Paul lábait; amikor magához
tér rövid "kómájából",
intravénásan táplálva találja
magát egy házban, Annie Wilkis felügyelete
alatt. A nő a "Legynagyobb Rajongója". És
a legőrültebb is...
A férfi hamarosan
szembesül a nő furcsa elmeállapotával
és annak mind inkább őrületbe csapó
leépülésével, miközben
ő maga gyógyszerfüggő lesz és némi
"ráhatás" után belekezd,
hogy feltámassza az éppencsak megölt
Tortúra Virgót, legnagyobb írói
karakterét, akit oly nagyon gyűlöl. A
könyv elkészülte azonban közel
sem annyira egyszerű, mint amikor mindezt saját
szobájában tette; a nő cselekedetei közben
ő maga is kis híján megőrül.
King
mesterien irányítja a történetet,
a töle megszokott borzongást leginkább
a "valóság" érzése
adja, hiszen reális történet reális
karakterekkel, akik köztünk élnek. A
magatehetetlen férfi és az őrültnek
való kiszolgáltatottság keserves,
fájdalmas, néha kis híján
halálos eseményei letehetetlenné
teszik az író legnagyobb alkotását,
amely a többi művéhez képest elég
rövid, ám minden szava ott van a helyén.
A
könyvből film is készült, amire nem
mondható, hogy rossz, de korántsem hozza
a könyv sajátos hangulatát, ráadásul
a fiatal nézők miatt néhány rész
nem lett adoptálva belőle. A film női főszereplője
Oscar-díjban részesült -megérdemelten.
Ez a díj nem egyenértékű azokkal,
amiket manapság osztanak, ez tényleg egy
jó alakításnak köszönhető,
hiszen Annie karaktere annyira egyedi és szinte
szánalomra méltó, hogy nem játszhatná
el akármelyik Hollywood-i kirakatbábu.
|