Zavartan sétáltam fel-alá szobámban. Egyszercsak világosság gyúlt agyamban. A falhoz léptem, ahol késgyűjteményem függött. Több száz vadászkés borította keresztül-kasul. Ez volt az egyedüli szenvedélyem – a férfiakon kívül. Lenyűgöztek az éles pengék, a tenyerembe illő markolatok, a fém hűvöse, hatalma.
A leginkább tetszőt akasztottam le a szögről. Markomba szorítottam. Éreztem a testemet átjáró különös bizsergést. Hasonló volt az orgazmushoz.
Miután maradéktalanul kiteljesedett a szerelem a kés és köztem, még jobban feltüzelt a vágy. Felkaptam a telefonkagylót, és a bűvös számot tárcsáztam.
- Halló, tessék. – szólt bele a férfi hangja.
- Szia Andrew, Dorothy vagyok. Találkozhatnánk ma. Fél kilenckor a Vágyálmok Motelben várok rád! – hadartam.
- Rendben, ott leszek. De… mégis miért pont egy motelben, a város szélén? – kérdezte meglepetten.
- Nyugodt környezetet szeretnék, olyat, amire eddig nem igazán volt lehetősé-günk. – válaszoltam határozottan.
- Jó, ha így szeretnéd. – mondta – Az esti viszont látásra.
- Igen, az esti viszont látásra… - gondoltam gúnyosan, majd bontottam a vonalat.

Ez a férfi volt az igazi. A mesék hófehér lovas, szőke hercege, aki többek között moto-ron jött, mogyoróbarnán.
Köztudott volt baráti- és ismerős köreimben, hogy a férfiak számomra csak szexuális játékeszközök. Nem többek egy hatalmas fallosznál. Jobbik esetben. Kihasználtam és használtam őket, majd útjukra bocsátottam. Némelyikük könyörgött, mások csendben tűrték, én meg élveztem az életet.

Aztán jött Ő. Andrew. Tőle sem akartam mást, csak laza, görbécske estét, vad szexel fű-szerezve, amit véghez is vittünk. Majd még párszor, több héten keresztül. Az ágyjele-neteken lehetett volna még mit csiszolni, mert történetesen ez a férfi nem azok közé volt sorolandó, akik egy egész éjszakát végig tudtak dolgozni. Szeretkezés után befordult a fal felé és 1 másodperc alatt elaludt. Én meg számolhattam a repedéseket a mennyeze-ten, vagy választhattam akár az ujjaimat is. Többnyire az utóbbi történt. Így míg ő édes-deden szuszogott, én mégiscsak végigélveztem az éjszakát… magammal.
Mindezek ellenére beleszerettem, megmagyarázhatatlanul, menthetetlenül. Imádtam a háta közepéig érő mogyoróbarna, hullámos haját, a ritkás szemöldöke mögött ülő, me-legbarna szemeit, a férfias vonásait, a hegyes orrát, a bőre illatát, az érintését.

Sokáig – rám nem jellemző módon – nem mertem, nem tudtam a szemeibe nézni. Za-vart a pillantása, a mindig fürkésző tekintete. Úgy éreztem, egyszerűen belém lát, tudja minden egyes gondolatomat, érzi érzelmeimet. Próbáltam leplezni, elásni végtelen rajongásomat irányába. Annyira jól sikerült, hogy kezdtem utálni. Sőt. Imádtam utálni.

Majd megérkeztek a problémák is. Ismeretlen nő(k), titkok, hazugságok. Kínzott a két-ség, a szerelem. Tudni akartam az igazságot, végleg véget vetni minden fájdalomnak, pontot tenni az i-re.

A találkozóig még volt pár órám, így a kívánt formámba tudtam hozni magam. Öltözé-kemet a kedvenc színemből válogattam, ami híven tükrözte a hangulatomat is. Fekete harisnyához, fekete bőr, majdnem a popsimig felhasított szoknyát, fekete felsőt, fekete csizmát, fekete, hosszú, bőr kabátot húztam. Hajam is hollófeketén csillogott, dúsan, puhán csiklandozta derekam. Bogárfekete szemeimet – a változatosság kedvéért – szin-tén feketével kereteztem. Igazán tündéri benyomást keltettem. Késemet csizmám szárá-ba toltam. Pár illatos gyertyát is bepakoltam a táskámba. Gondoltam hangulatosabbá, meghittebbé teszem a motelszobát.
Utolsó simítások a sminkemen, majd kellékellenőrzés után már útban is voltam „Vágy-álmom” felé.

A recepciónál egy kedves öregúr adta át fülig érő vigyorral arcán a kulcsokat. Halvány mosolyt lebbentettem felé, majd a 4-es szoba irányába vettem utamat. Éppen az zár ki-nyitásával babráltam, mikor egy puha kar ölelt át hátulról.

– Szia Édes! – búgott a fülembe egy kellemes férfihang.
Ekkor hangos kattanással végre elfordult a zár nyelve, és mi beléphettünk a tér és idő nélküli világba. Szorosan magamhoz húzva öleltem miközben nyelve a nyakamat simogatta.
Eszeveszett ruharáncigálásba-tépdesésbe kezdtünk, versengés fojt a „ki tudja hamarabb felfalni a másikat” trófeáért. Már-már úgy tűnt Andrew győz. Ekkor eltoltam magamtól, lefejtettem testemről a maradék alsónemű-foszlányokat, majd kelletős csípőbillegetés kíséretében néhány percre átsétáltam a fürdőhelyiségbe. Mire visszaérkeztem, a gya-nútlan férfi kéjtől duzzadón az ágyon meredezett.

A szoba közepére repített kabátomhoz léptettem, és kihúztam a derékövét. Az apróléko-san kivitelezett mutatványt úgy végeztem, hogy minden részletemet jól lássa a sóvárgó. Mikoron megtörtént a kéjfokozó eszköz magamhoz vétele, lassan rákúsztam a férfira, miközben csóktengerbe merítettem a talpától az ágyékáig. Ott hosszabban elidőztem, majd folytattam utamat a szájához vezető ösvényen, kitérőt téve a mellbimbók felé is. Levegővétele akadozott, a hullámok csapdostak fölötte. Beszívtam izmos nyelvét, köz-ben a hasára ültem. Hangosan felnyögött, megfogta derekam és magára tolt. Lassan mo-zogva élvezkedett, miközben egyre erősebben húzta lefelé csípőmet. Lefejtettem szo-rongató kezeit, majd a csuklójához kezdtem kötözni a kabátövet. Döbbenete némelyest észhez térítette, de csípőm ingerlő mozdulatai visszataszították a mámorba.

Karjait a feje fölé emelve az ágytámlaként szolgáló rácsokhoz kötöztem. Gondosan el-lenőriztem a kibújhatatlanságot belőle, majd teljesen átvettem az irányítást. Altestem összes izmát megfeszítve szorítottam magamhoz, magamba. Egyre hangosabban nyög-décselt, vágyai és a kéj kezdték szétfeszíteni. Ekkor a csizmám szárához nyúltam és megérintettem az oda rejtett pengét. Hűvöse végigfutott testemen, megbizsergetett. Markomba szorítottam és bal kezem mutatóujján apró sebet ejtettem. A vágás nyomán mélybordó virág bontott szirmokat. Kiserkenő életnedvemet az egyik mellbimbómra csöppentettem, és a férfi ajkaihoz hajoltam vele.

Ezenközben ő mit sem sejtőn és látón, lehunyt szemekkel érzett és falt. Élvezettel nya-logatott körbe, majd mikor elért tudatáig a szájában felgyülemlett íz mivolta, rémülten tekintett fel rám.

- Én tettem? – kérdezte féltő aggodalommal hangjában.
- Nem te, Ő. – mutattam a markomban tartogatott pengét.
Csillogó szemei elkomorultak, fojtottan pihegett.
- Mit szándékozol azzal tenni?
- Megtudni az igazságot.
- Mifélét?
-Nőfélét.
- Milyen nő?
- Na, pont ezt akarom megtudni.
A szájához hajoltam, szenvedélyesen megcsókoltam, majd a tőr élét belenyomva bőré-be, de meg nem sebezve azt, végighúztam mellkasán. Levegővételei mind egyre akadozóbbá váltak, tágra nyílt szemmel figyelte ügyködésem.
- Te teljesen megbolondultál! – jelentette ki nyeglén.
- Lehet. Hallgatlak. – mondtam, miközben egyre erősebben szorítottam combjaim közé csípőjét.
- Nincs nő. Vagyis Te vagy. Higgy nekem!
- Valamiért nem tudok. Jobb lesz, ha elmondod.
A nyomaték kedvéért belenyomtam a pengét köldökébe.
- Miből gondolod, van más? – nyögte.
- Nem csak kósza gondolat. Tudom. De a te szádból is hallani akarom, mielőtt…
- Mielőtt mi?
- Tudod, hogy nem tudok veszíteni… és nem is fogok!
Mielőtt újrafuttatta volna az említetteket elméjében, anélkül, hogy védekezni tudott volna, magam előtt tartva a tőrt, rászegezve dőltem egész testemmel mellkasára.
Bőrt hasítva, csontot törve hatolt a penge egyre mélyebbre. Andrew szemeiben láng lobbant, tekintette az enyémen függőt, orrhegyünk összeért.

A lángok egyre alább apadtak, teste lassan elernyedt, tágra nyílt szemréseiben meleg-barna szemei a távolba révedtek.
Beszívtam utolsó meleg lélegzetét, majd megcsókoltam homlokát, végigsimítottam barna, hosszú haján.
Kihúztam a mellkasából meredező késem, a bordó szirmok lenyomatát a lepedőn hagy-tam. Magamra ráncigáltam ruhadarabkáimat, majd az ajtóból visszafordulva még egy csókot dobtam felé.
- Nincs vége! Az enyém vagy… örökre! – leheltem.