Robert mélyvörösen csillogó vére már-már alvadásnak indult a fürdõkád tisztítószerektõl patinásan sikamlóssá vált felszínén,miközben végletekig szétzilált,megfáradt feje halálmerevséggel bukott hátra.Jó ember volt,azonban vagy éppen ezért mindig érezte,így végzi majd. Tudatát rég elvesztette.Robert túlzott eltökéltsége és siralmas elkeseredettsége magasan túlszárnyalta valótlannak hitt bátorságát.Már a fény-árnyas,hívogató alagút végsõ szakaszában bolyongott.Senki sem tudta még,azonban a halvány sejtelem egyetlen emberben vissza s megint visszatérõ riadalmat keltett."Nem"..gondolta magában,amolyan lehetetlenül mély,kétes hangon,amilyenen az animációs filmek gonosz varázslói beszélnek.."nem teszi meg"..így nyugtatta reménytelen félelmeket sugalló belsõ hangját.Túl fiatal.Túl jó.Túl ártalmatlan.Ám Robert elég idõs volt,ártatlanságát felszínes kétely övezte.Igen,a jóság.A jóság okozta a halálát.Utolsó mondata melyet hozzám intézett,a fejemben lüktet még..még egy egészen rövid idõre:"Nem éri meg jónak lenni".Talán tévedett,így volna helyes.Hiszen õt is mint mindünket,arra tanították,legyen jó.Ám a világ nem az,és ezt õ tudta a legjobban.Robert soha sem kért kegyelmet,tudta jól:becsapták.Elveszett minden,amit egykor magáénak hitt.Minden ami jó,elveszik korán.Vele is ez történt.Robert könyvet írt életérõl,de a leghalványabb esélyét sem látta annak értékelésére az utókortól.Tartalma örök titok volt.Robert legalábbis annak szánta.Sohasem olvasta vissza,soha nem adta oda senkinek.20 év története.Tudta,hogy nem lesz több.Rég tudta.Egyszer jártam nála.S még egy alkalommal,mikor elsõ utam a gyanú meg-megerõsödõ hangjának lüktetésével fejemben,a fürdõszobába vezetett.Ekkor a földre rogytam s arcomat kezeimbe temetve néztem,ahogyan felvágott,elõtte oly merészen kidudorodó vércsatornája most sötétbordóba fordul a rideg hús felszínén,s mindent elönt a vér.Néztem,s ráébredtem Robert hibájára.Meglepõ,de tökéletes volt.Túlságosan hibátlan volt,mintha máshol született volna,valahol nagyon messze.Vagy küldetést bíztak rá,melyet titkon ugyan,de a legerõsebb akarattal próbált meg véghez vinni.Robert mindig másokra gondolt elõbb.Nem érdekelte a pénz,s hidegen hagyták a modern világ meg-megújuló csodái.Robert ki nem álhatta az elõítéleteket.Mondom,jó ember volt.Most meleg,érzõ könnybe fulladok..már nem tart sokáig..érzem.Tegnap a tónál jártam.Rá gondoltam.Láttam õt a víztükörben amint nyugodt,megállapodott hangon ismétli újra meg újra:
"Nem érdemes jónak lenni."Azt hiszem nem volt igaza.Kell a jóság.De ez Robertnek nem ugyanazt jelentette amit nekünk.A mi jóságunkban mindig ott lappang a felszín alatt megbúvó önzõség.Az már nem jóság.Az már a másik vége.Robert nem tanított senkit,mindössze tanult.Túl sokat tanult.Mindent tudott már az emberekrõl.Megundorodott tõlük.Volt egy különleges képessége:minden embernek látta a gondolatait.Nem a késõbb felszínre kerülõket,sokkal inkább a mélyeket.Azt a gondolatot,mely néha a végsõt is meghatároza,de maga az ember sem tudta,mi volt az.Robert nem hitt Istenben,s képességeinek birtokában rá kellett jönnie,senki sem hisz benne igazán.Nem hitt senkiben.Egyedül volt.Eleinte hitt a természetben,majd a sorsban.De mindkettõ megcsalta.Most Robert szerint látom a világot.Amikor rátaláltam azon a meleg nyári estén a fürdõben,nem értettem õt egészen.Majd felmerészkedtem a padlásszobába.Egy toll hevert szorosan megbújva saját kézírású könyve mellett.Volt ott még egy régi ágy a sarokban.Ez volt Robert kedvenc rejtekhelye.Elolvastam a könyvet.Sokat tanultam belõle.Túl sokat.Az emberekrõl,az életrõl.Most boldog nyugalom vesz erõt rajtam ezen a meleg nyári éjszakán s érzem a vért,amint kiáramlik az erembõl,valahogy úgy,ahogy Robert érezhette érkezésem elõtt pár órával.Én nem vagyok elég jó,nem annyira mint õ volt.De eleget tanultam.Elhagy az erõm.Most,most bukik hátra a fejem.Mindent értek.