Írta:  Jimmy Cartwright (Bognár Zsolt)

1890 augusztus 20-án született Providence, Rhode Islanden, amerikai és angol szülõktõl. Szinte egész életében itt élt - kivéve néhány rövidebb idõszakot: 1892-93-ban szülei Massachusettsben akartak letelepedni, illetve 1924-26-ban, mikor megnõsült és Brooklynban élt - betegen és félig rokkantan. Emiatt tanulmányait helyi iskolákban és magánúton végezhette, egyetemre nem járhatott.

Mint önéletrajzából kiderül, korán érdekelni kezdték a rejtélyes dolgok. 1899 márciusától kezdte publikálni családjának egy példányban A Tudományos Közlöny címû heti magazint, melyet kézzel írt. 1903 augusztusában alapította meg a Rhode Island-i Asztronómiai Hírmondót, mely 1905 január 1-ig hetente jelent meg, majd 1908-ig, a lap megszûnéséig havonta. Ez a kiadvány már 15 és 25 közötti példányszámban jelent meg, és hektográfon sokszorosították. 1914-ben megjelent egy szatirikus verse a Kincsesház címû folyóirat Hajónapló c. rovatában. Ezt Edward F. Daas is olvasta, aki elküldött egy példányt az Amatõr újságírók Egyesületének, ahová Lovecraft áprilisban be is lépett, majd júliusban megjelent egy írása Az új Tag-ban, melynek címe Az amatõr újságíró feladata volt. William J. Dowdell nyugdíjazása miatt 1922 novemberétõl az egyesület elnöki posztját töltötte be. 1921-ben és 1930-ban részt vett a Nemzeti Amatõr Találkozón Bostonban. 1914 szeptemberében elnöke lett a Kritikai Bizottságnak, majd 1915-16-ban elsõ alelnök, 1917-18-ban elnök, 1917-ben, 1920-22-ben és 1924-25-ben pedig hivatalos szerkesztõ lett. 1915 áprilisa és 1925 júliusa között eleinte negyedévente, majd késõbb rendszertelenül jelentette meg a Konzervatív címû kiadványát.

Legtöbb írása a Weird Tales (Természetfeletti Történetek) címû kiadványban látott napvilágot. Életében azonban nem volt különösebb sikere rajongói szûk körén kívül, a nagyközönség csak halála után kezdett érdeklõdni mûvei iránt. Legkedvesebb szerzõi Edgar Allan Poe (1809-1849), Arthur Machen, Lord Dunsany, Walter de la Mare és Algernon Blackwood.

Életmûve azon amerikai stílushoz sorolható, melyet Poe és Ambrose Bierce (1842-1917) neve fémjelez. Poe mûvészete oly nagy hatást gyakorolt rá, hogy alakja néhány novellájában fel is bukkan. Lovecraft mûvészete valójában nem kategorizálható be, hiszen mûveiben keveredik a horror, a sci-fi és a fantasy. A legtöbben - ennek ellenére - azonban mégis rémtörténet-íróként tartják számon, holott vannak kimagaslóan jó, "tiszta" stílusban íródott mûvei is, mint például az Eryx falai közt, mely egy nagyszerûen megírt sci-fi. Novellái kivétel nélkül igen ötletgazdagok és rendkívül igényesen vannak megírva. Irodalmi munkáját az álom-életre, idegen árnyékokra és a kozmikus "kívülállókra" fókuszálta, mindemellett élénken érdeklõdött a tudományok és a szkeptikus racionalizmus iránt.

Írásaiban, történeteiben két helyszín játszott nagy szerepet. Az egyik szülõvárosa, Providence, a másik egy kitalált hely, melyet Arkham-nak nevezett el. Mint minden írónak, neki is megvoltak a kedvenc fogásai. Ilyen volt pélául a rejtélyes, különös ház, sokszor elhagyatott helyen, melyrõl az emberek csak borzongva beszélnek (Ilyen novella például A különös, magas ház a ködben.) Írásaiban leginkáb az elsõ személyû elbeszélést alkalmazza, mellyel növeli azok hitelességét és valószerûségét.

Lovecraft kialakított egy félelmetes és sajátos legendakört, amelyen sok elbeszélés alapszik. Ezekben a novellákban feltûnnek a Régiek, akik nagyon régen, az õsidõkben érkeztek a Földre, valahonnan az ûr egy távoli pontjáról. Hosszú ideig uralkodtak ezen a bolygón az ember elõtt, most pedig hegyek mélyén, a tengerek felszíne alatt mély álomba merülve pihennek és várják, hogy elérkezzen újra az õ idejük. De amíg az iszonyatos lények álmodnak, híveik tovább tevékenykednek. Emberek maroknyi csoportjai folytatják borzalmas kultuszaikat. E novellákban legtöbbet szereplõ nevek: "A Régi Nagyok - a tébolyult Azathoth isten, a mélységes zûrzavar megfoghatatlan rontása..., Yog-Sothoth, az egy-a-mindenségben és mindenség-az-egyben..., Nyarlathotep, az õsök hírvivõje, a Nagy Cthulhu, aki a tenger mélyén R´lyeh rejtett városában vár a felemelkedésre, ... Hastur, a Csillagközi Tér Ura, vagy Shub-Niggurath az erdõk fekete kecskéje... az õsistenek követõi is különféle neveken nevezték magukat... a Himalája és más ázsiai hegyvidékek Szörnyû Havasi Emberei, vagy a Mélységlakók, akik... a Nagy Cthulhut szolgálták, noha uruk Dagon volt, a Shantakok, a CsoCsok és sok más nép, melyek azokról a helyekrõl származtak..., mint a Hiádok távoli csillaga, az Ismeretlen Kadath, Leng Fennsíkja vagy R´lyeh elsüllyedt városa." A legendákat alátámasztják sokszor emlegetett források is. Olyanok, mint Abdul Alhazred Necronomiconja, Ludvig Prinn De Vermis Mysteriis címû könyve, vagy a Ghoulok kultusza. Az említett mûvek tiltott szövegként szerepelnek, mert visszataszító, sötét igéket tartalmaznak azokból az idõkbõl, melyek az emberiség õsi korszakába vesznek, híradások egy mocskos és kaotikus, rég elfeledett világból.

Ezek a nevek és a velük lazábban vagy szorosabban kapcsolódó történetek alkotják a Cthulhu-mítoszt, amely talán a legmélyebb benyomást tette Lovecraft olvasóira és melynek alapján szerepjáték is készült.

Lovecraft a késõbbi dark-fantasy írók példaképe, de olyan írók is merítenek írásaiból, mint Fritz Leiber, vagy Robert E. Howard, Conan megálmodója (pl. Az Undor Templomában feltûnõ Shoggoth-ok Lovecraft által kitalált szörnyek). A Cthulhu-mítosz szó egyébiránt nem Lovecraft találmánya, egyetlen novellájában vagy levelében sem szerepel. A szót August Derleth használta elõször, aki az Arkham House megalapítója, mely Lovecraft életében ki nem adott mûvek publikációjával foglalkozik. Számos mû jelent meg Lovecraft halála óta, melynek a Cthulhu-mítosz az alapja: olyan írók folytatták a mítoszt, mint Ramsey Campbel, Brian Lumley vagy a már említett August Derleth.

A mítosz történetei sosem zárulnak megnyugtató megoldással, a szereplõk eltûnnek vagy meghalnak, az esetleg életben maradottak sem túl szerencsések: megõrülnek vagy életük hátralévõ részében hallgatnak mindarról, amit az õsi iszonyatról megtudtak. A félelem árnya pedig ott lebeg az olvasó felett, hiszen bármikor eljöhet A NAGY CTHULHU IDEJE.

Önéletrajzában eképpen vall magáról:
Életem csöndes és eseménytelen, klasszikus és antik érdeklõdéssel. A gyarmati újangliai atmoszférát különösen kedvelem. ... Szemléletmódomat és írói technikámat tekintve konzervatív vagyok, de csak annyira, hogy meg tudjam jeleníteni a fantáziát a mûvészetben és a mechanisztikus materializmust a filozófiában.
Howard Philips Lovecraft szegényen és magányosan halt meg 1937-ben. Szülõvárosában emlékmûvet állítottak neki születésének 100. évfordulójára a következõ szöveggel:

Howard Philips Lovecraft
(1890-1937)
Amerikai író

"Új dolgok számomra sohasem lehetnek vonzók,
Mivel a fényt elõször egy ódon városban láttam meg,
Ahol az ablakomból nézve összevissza házak vezettek
Egy különös kikötõ gazdag látnivalóihoz.

Faragott kapualjakkal teli utcák, amelyeket eláraszt a napvilág,
Beragyogva az apró ablaküvegeket és padlásablakokat,
És a gerogia-i házak tornyai aranyozott szélkakasokkal -
Ezek a képek, melyek gyermekkori álmaimat formálták."

Születésének 100. évfordulója alkalmából 1990 augusztus 20-án állíttatta
Providence városa
A Brown Egyetem
és
H.P.Lovecraft barátai

S befejezésül engedtessék meg nekem, hogy egy novellájából vett idézettel - melynek címe: A különös, magas ház a ködben - zárjam eme kis ismertetõt, melynek elkészítésében a Rúna magazin és a Bíborhold volt a segítségemre, valamint néhány könyv, melybõl megismerhettem és megszerethettem mûvészetét.

"Reggel a köd száll föl a tengerrõl a Kingsport menti sziklánál. Fehéren és lebegve száll a mélybõl fivéreihez, a fellegekhez, harmatos legelõkrõl és a leviatán barlangjairól szóló álmokkal telten. És késõbb, a csöndes nyári esõk idején a fellegek széthintik ezeknek az álmoknak a darabkáit a költõk meredek háztetõin, hogy az emberek ne éljenek az olyan õsi és különös titkok és csodák híre nélkül, amelyekrõl csupán a bolygók mesélnek egymásnak az éjszakában. Amikor a regék sûrûn szállnak, a tritonok barlangjaiban és hínárvárosokban a kagylók az Elsõszülöttektõl tanult vad dallamokat zengik, akkor a nagy, csípõs ködök összesereglenek az égen, regékkel telten, és a tengerre nézõ szemek a sziklákon csak titokzatos fehérséget látnak, mintha a szikla pereme a világ pereme volna, és a bóják ünnepi harangjai szabadon zúgnak a regék birodalmának éterében."