Írta:
Stephen
Kinget nincs, aki ne ismerné akár
irodalom, akár filmek terén; neve eggyé vált
a borzongás és a horror szavak jelentésével,
még, ha írásai és filmjei teljességgel
különböznek is. Ez a fajta kettõsség, amit
írásaiból kihoznak teszi õt világszerte
(el)ismertté és valljuk meg: jogosan.
Gyerekkorában
-amikor õ még két éves volt- apja elment egy
este cigarettát vásárolni és sosem tért
vissza többé hozzájuk; a fiatal King pedig hétévesen
talált
egy halom horrort a padláson, ami rabul ejtette és
onnantól kezdve írni kezdett.
Legelsõ könyve,
a Carrie, egy telekinetikus képességekkel megáldott,
erõsen vallásos édesanyja rémuralmában
élõ fiatal lány hátborzongató története,
akit iskolatársai többször megaláznak és
várhatóan egy idõ után a lányban elpattan
az a bizonyos húr. Képességeit felhasználva
borzalmasabbnál borzalmasabb események veszik kezdetét
az iskolai bálon... King írásai elsõsorban
nem a hétköznapi értelemben vett horrornak nevezhetõek,
hiszen a lélek sokoldalúságát és
egyfajta õrületét mutatja be könyvrõl-könyvre;
karakterei kidolgozottak, akik múlttal és álmokkal
rendelkeznek. Ez a múlt nem leírásként
szerepel, hanem altörténetekként, a szereplõk
egyéniségét pedig zseniális módon
egy-egy elejtett mondattal vagy megjegyzéssel formálja
elõttünk készre.
Majd félszáz
regényt írt; ezek egy része felejthetõ, másik
része pedig zseniálisan kidolgozott és felépített
történet. Szerencsére fantáziája
nem ismer határokat, így nem egy világban és
egyetlen stílusban ír, kalandozik horror, krimi, fantasy
és más mûfajok között is. Lehetetlen
felsorolni össze mûvét, de néhány fontosabb
címet említsünk meg tõle: Carrie, Borzalmak
Városa, Ragyogás, Tortúra, Ezüst Pisztolygolyók,
Halálsoron, Kedvencek Temetõje, Az, Christine, Cujo, Holtsáv,
Sorvadj El! (álnéven). Hasznos Holmik, Rémkoppantók, A Remény
Rabjai, Dolores, A Két Rose, A Mángorló, A
Setét Torony...
Írásaira jellemzõ -és
egyben talán egyik legnagyobb hibája-, hogy sokszor több tucatnyi
oldalon szinte semmi sem történik, példának
okáért a Ragyogás elsõ kétszáz
oldalát vehetjük. Ez lehetséges, hogy az oldalszám
vagy a kiadó által szabott határok miatt van,
mindenesetre Kingre jellemzõ és nem túl felemelõ,
ám az ezt követõ oldalak szerencsére feledtetik
mindezeket.
Stephen King egymaga megtöltené
saját írásaival bármelyikünk könyvespolcát,
de ugyanez igaz a filmekre is, hiszen több tucatnyi film készült
írásaiból, amelyek jó részét
õ is rendezte. A filmekben azonban már elveszik King igazi
hatása és a megszokott stílus helyett inkább
egy vérfagyasztó horrort kapunk; aki azonban olvasta
az eredetieket is, teljesen más élménnyel lehetnek
általuk gazdagabbak, mint amit a könyv nyújtott
számukra. Kinget olvasni nem könnyû; igazi mondanivalóit
elrrejti történeteiben és ha valaki nem hangolódik
rá sajátos stílusára, az könnyen
visszateheti a polcra a csak félig kiolvasott könyvét.
Hétévente
egy-egy novelláskötettel is jelentkezik, az elmúlt
hét esztendõben íródott saját novelláiból
válogatott könyvei azonban legtöbbször nem
érik el hosszabb írásainak színvonalát,
csupán néhány név emelkedik fel azok
magasságába: Tízórai Emberek, A Langolierek
Támadása, Leszoktató Rt., Napkutya...
Írásaiban
erõteljesen visszatérõ elem a drog és az alkohol,
valamint ezek hatásai, ami nem véletlen, hiszen King
maga is mindkettõ rabja volt sokáig olyannyira, hogy saját
bevallása szerint már arcszeszt ivott, mert abban
több alkohol volt, mint az egyéb italokban. Szeme erõteljesen
és megállíthatatlanul romlik, szemüvege
erõs és õ maga is tudja, hogy betegsége miatt hamarosan
megvakul; ez a folyamat elkerülhetetlen nála, õ azonban
nem adja fel. Laptopján gépel és gépel,
ameddig lát, miután nem fog, úgy nyilatkozott,
hogy azután sem hagyja abba az írást, hanem
diktafonba mondja történeteit és feleségével
-vagy mással- legépelteti. King írni akar örökké.
King írni fog örökké. Mi pedig csak örülünk
ennek és várjuk újabbnál-újabb
regényeit.
A Glassfloor (Üvegpadló)
címû novellájának elõszavában az író
a történet keletkezésérõl és arrról
is beszél, hogy ez volt az elsõ olyan írása,
amiért pénzt kapott:
|