
Az
Underworld (Alvilág) címû film több vonatkozásában
is érdekes. Elsõsorban azért, mert Budapesten vették
fel, másodsorban pedig a stáb és a szereplõk
jó része is magyar. (Többek között
Görög Zita is feltûnik a filmben, de -szerencsére- csupán kis szerepet
kapott.)
A történet
a vámpírok és a vérfarkasok közti
õsi háborúkról szól, ami napjainkban
is tart, csakhogy a farkasok számára valamiért
fontos egy Michael Corvin nevû fiatal férfi, aki Mátyás
király leszármazottja és a vérében
rejlik a kulcs a két faj egyesítéséhez.
Eközben persze szerelmi sokszögek és hatalmi
harcok dúlnak, árulások és a fõszereplõ
vámpír múltjáról, valamint fogadott
vámpír-apjáról is kiderülnek
érdekességek. Eddig a pontig igazából
semmi új nincs a történetben, ráadásul
több baki is található benne a vámpírokkal
és a vérfarkasokkal kapcsolatban. Az ilyen jellegû
filmek storyja szinte midig sablonra épül és
mentes legtöbbször az újdonságoktól
vagy a tényleges izgalmaktól, így maga a látvány
húzhatja(ná) ki a süllyesztõbõl az alkotást,
de ez is eléggé keserédes utóízt
hagy bennünk.
Az farkassá változás
valami elképesztõ borzalmasra sikeredett; félelem
helyett hascsikorgaó nevetést vált ki az emberbõl
a látványa, a vámpírok pedig vámpírként
szinte nem tesznek semmit, mintha csak közönséges
halandók lennének földi gravitációval
és idõsebességgel. ( ezalól talán csak
az elsõ egy-két perc a kivétel, amikor a toronyról
leugranak az utcára ) A hangulat azonban megvan
és él a filmben: állandóan szólnak
basszusok, szívritmusként döngõ, sejtelmes hangok,
amikhez társul a teljesen sötét kép, ami
szó szerint értendõ, ugyanis a film olyan, mintha
napszemüvegen keresztül néznénk, aminek
kék a lencséje. Ez a hatás nagyon jól
néz ki és érdekes is ráadásul,
csak sokszor kevés látszódik magából
a filmbõl emiatt.
A karakterek múltja sablonos és
életszerûtlen, maguk a jellemek pedig szinte nem is léteznek.
A harcos részek sem a legjobban ugyan, de mégis leszögez
a film minket a képernyõ elé és megnézzük
akár még egyszer is.
Mindettõl függetlenül
átlagos, tömegfilmrõl van szó, ami nem érhet
fel például a Penge-triológia sajátosságaival
és egyedi világával, bár kétségtelen,
hogy rendesen megdolgoztak vele és egy tizes skálán
hét pontot megérdemelnek érte.
[ Utolsó
gondolat: ] A hivatalos honlapon található
kellemes flash animáció egyik menüpontján feliratkozhatunk egy
grafikus felületu térképre, ahol nevünk, email címünk és helyzetünk
megadásával megjelenünk az általunk választott klán (vámpír,
lycan) szimbólumával jelöle. Érdekes, hogy többen a vad vérfarkasok
mellett voksolnak, míg a szigorú szabályrendszerek között élo
vámpírokat kevesebben favorizálják; valahol pedig ez egyfajta
kivetülése a társadalomnak, amely nem akar szabályok között
élni, inkább vad falkába tömörülve, szinte öntudatlanul létezni
és minden szépséget, csodát és egyebet eltörölni. Ezzel a kérdéssel
minden bizonnyal máskor foglalkozunk még behatóbban is, hiszen
a vámpírok köré épült kultusz és szabályrendszer bemutatása
akár több számot is megtölthetne és tökéletesen követheto a
klánok jellemében az ember és azok életstílusa, hiszen a vámpírklánok
nem mesebeli gyülekezetek, hanem a valóságra épülo emberi tényezok
csoportosítása a legfobb jellemzok alapján; így akár lehetne
minden klán neve a valóságban elfogadott és elismert ágazat
vagy szubkultúra. Az pedig, hogy több közül választhatunk,
csodás pszichológia érzékrol tanúskodik és kialakulásuk sem
a véletlennek köszönheto, hiszen ezek valamelyikében mindenki
magára fog ismerni; ezért is léteznek.

|