Néhány év leforgása alatt Európa lakosságának legalább egynegyede eltűnt a föld színéről. A pestis kitörésének idején sokan úgy hitték: eljött a világvége.
Az első megbetegedésről szóló feljegyzés 1347-bol származik, amikoris 12 olasz hajó állt be Messina kikötőjébe és "csonttá soványodott" utasok, valamint a legénység egy része holtan hevert vagy haldoklott a fedélzeten. Senki sem tudta, mi lehet az oka. A hajón nem csak emberek, hanem fekete patkányok is voltak, akik a kikötés után szétszéledtek az országban és rendes társaiknak is "átadták" a fertőzött bolhákat a keveredés során, majd feljutottak más hajókra is, amelyek tovább vitték őket új területekre, ahol ugyanez lezajlott. A bolhák a patkányok vérét szívták és így megfertőzték őket is; amikor pedig a patkányok haldoklani kezdtek, új vérellátókat kerestek és találtak is: az embert. A pestis szörnyű kínnal pusztított, nyomában iszonyatos fejfájás, verejtékezés, hidegrázás tünetei látszottak kezdetben, majd a hónaljon, nyakon és esetleg az ágyékon gennyes duzzanatok ("bubók") keletkeztek, amik kezdetben rózsaszínűek voltak, azután bíborra majd feketévé változtak és akár narancs méretűek is lehettek. Ekkor keletkezett a "körbe-körbe-rózsa" című mondóka, amelyben a rózsa a bőr színének elváltozására utalt, a "zsebnyi csokréta" pedig a halál bűzével terhes levegő illatosítására szolgált. Emberek milliói haltak meg a járványban, hónapok során annyian, hogy már a tömegsírok is megteltek, így minden holttestet ott hagytak, ahol a halál elérte. Bizonyos területek teljesen elnéptelenedtek, mint például Skandinávia, a Grönlandon letelepedett norvégoknak írmagja sem maradt. A kor orvostudománya nagyjából a nullával volt egyenlő, így ezerféle "csodaszert" próbáltattak ki a betegekkel- hasztalanul. Nemcsak a pánik, de a káosz is eluralkodott, egyesek a vallásba menekültek, mások a gyönyört választották; a tehetősebbek pedig a járvány elől vidékre menekültek, oda is behurcolván a pestist. Azt csak később derítették ki, hogy egyszerre háromféle pestis pusztított: a bubópestis volt a leggyakoribb, de másik két fajtája ennél is veszedelmesebb volt. A tüdőpestis akkor fejlődött ki, ha a pestis s tüdőbe jutott, így már köhögéssel és tüsszentéssel is terjedt. A vérmérgezéses pestis pedig akkor jött létre, ha valakit fertőzött bolha csípett meg; az áldozat néhány óra múlva halott volt. 1351-re véget ért a Fekete Halál első rohama, a világ harmada elpusztult. 1369-ben ismét visszatért meglehetős rendszerességgel, ám az utolsó nagyobb járvány (100.000 halott) 1665-ben volt. Napjainkban sem tűnt el, a XIX. században egyedül Indiában 6 millió (!) áldozatot szedett és 1995-ben újra pusztított itt
|