"Nem szabad úgy hinni, hogy az ember a legrégebbi vagy épp az utolsó e földnek
urai közt, vagy hogy az élet, az anyag ismert állapota az egyetlen lehetõ állapot…"

Abdul Alhazred
(Az Al Aaraaf -Necronomicon- arab származású szerzője. ShadowCat)

A lidércnyomás és rettegés huszonöt éve után, amelyet csupán a bizonyos benyomások mesés voltába vetett kétségbeesett hit enyhített, kénytelen vagyok tanúsítani az igazságot, amellyel feltehetõleg 1935. július 17-18-án találkoztam. Van okom remélni, hogy tapasztalataim teljes mértékben vagy nagyrészt érzékcsalódásból fakadnak, amire valójában bõven volt okom. Mégis olyan ocsmányul valószerûnek tûnt, hogy néha lehetetlennek találom a reményt.

Ha a dolog megesett, akkor az embernek el kell fogadnia a világegyetem fogalmait és a saját helyét az idõ fortyogó örvényében, amelynek puszta említése is bénító. Továbbá ugrásra készen kell vigyáznia egy sajátos, lopakodó veszedelemre, amely, noha sohasem fogja elpusztítani az egész fajt, borzalmas és elképzelhetetlen iszonyatot zúdíthat az emberiség egyes kalandor természetû tagjaira.

Ez utóbbi okból szorgalmazom minden erõmmel, hogy ne próbálkozzanak tovább az ismeretlen, õsi falromok feltárásával, amelyekhez magam vezettem expedíciót.

Feltételezve, hogy épelméjû és éber voltam, akkor, azon az éjszakán olyan tapasztalatokra tettem szert, amelyek még nem jutottak osztályrészül embernek. Sõt, rémítõen megerõsített mindent, amit elhessegettem mint álmot és mesét. Hála Istennek, nincs rá bizonyság, mivel rémületemben elvesztettem azt az ijesztõ tárgyat, amely - ha létezett, és ha elhoztam abból a veszedelmes mélységbõl - tagadhatatlan bizonyíték lett volna.

Egyedül voltam, amikor rábukkantam a borzalomra, és mostanáig senkinek sem beszéltem róla. Nem tarthattam vissza a többieket az ásatások folytatásától, de a véletlen és az elcsuszamló homok eddig még megakadályozta, hogy bármit találjanak. Most meg kell fogalmaznom egy végleges nyilatkozatot - nem csupán saját szellemi egyensúlyom érdekében, de azért is, hogy figyelmeztessem azokat, akik komolyan elolvassák.

Ezeket a lapokat - amelynek korábbi részei ismerõsek lesznek azoknak, akik nyomon követik az általános és tudományos sajtót - annak a hajónak a kabinjában írom, amely hazavisz. Át fogom adni õket a fiamnak, Wingate Peaslee-nek, a Miskatonic egyetem professzorának, családom egyetlen tagjának, aki hû maradt hozzám régi, furcsa emlékezetvesztésem után, és aki legjobban ismeri esetem bizalmas adatait. Õ az, aki a legkisebb valószínûséggel fogja nevetségesnek találni, amit elmondok arról a végzetes éjszakáról.

Indulás elõtt nem világosítottam föl szóban, mert úgy gondolom, jobb, ha írásban kapja meg. Kényelmesen elolvasva és újraolvasva sokkal meggyõzõbb képet alkothat majd róla, mint amit zavaros nyelvemtõl remélhetek.

Bármit tehet ezzel az elbeszéléssel, amit jónak tart kellõ megjegyzésekkel megmutathatja bárhol, ahol véleménye szerint megfelelõen fogadják. Az olyan olvasók kedvéért, akik nem tájékozottak az elõzményekben, egy elég terjedelmes elõszóban foglalom össze esetem hátterét.

A nevem Nathaniel Wingate Peaslee, és akik emlékeznek az egy nemzedékkel korábbi újságokra - vagy a hat-hét éves pszichológiai folyóiratok leveleire és cikkeire -, tudni fogják, ki vagyok. A sajtó tele volt 1908 és 1913 közötti különös emlékezetkiesésemmel, és ehhez nagyban hozzájárultak a rémület, õrület és boszorkányság hagyományai, amelyek ott lappanganak akkori és mostani otthonom, az ódon massachusettsi város falai mögött. Mégis le kell szögeznem, hogy felmenõim között és korábbi életemben nem fordult elõ semmiféle õrültség vagy baljós események. Ez rendkívül fontos tény annak az árnyéknak a szempontjából, amely olyan hirtelen hullott rám, külsõ forrásból.

Talán a több évszázados sötét borongás tette a titokzatos célozgatásoktól zsongó, korhatag Arkhamet különösen sebezhetõvé az ilyesfajta árnyékokkal szemben - noha még ez is kétségesnek tûnik a késõbb tanulmányozott egyéb esetek fényében. De itt az a legfontosabb, hogy õseim és hátterem tökéletesen normális. Ami eljött, az valahonnan másfelõl érkezett - hogy honnan, azt még most is habozok szavakba foglalni.

Jonathan és Hannah (Wingate) Peaslee fia vagyok, akik mindketten az egészséges régi haverhilli fajtából származnak. Magam is Haverhillben születtem és nõttem föl, régi házunkban, a Boardman Streeten, a Golden Hill közelében, és nem is mentem Arkhambe, amíg 1895-ben a Miskatonicra nem kerültem a közgazdaságtan tanáraként.

Életem további tizenhárom éve simán és boldogan telt. 1896-ban feleségül vettem a haverhiui Alice Keezart, 1898-ban, 1900-ban és 1903-ban sorban megszületett három gyermekem, Robert, Wingate és Hannah. 1898-ban docens lettem, 1902-ben rendes egyetemi tanár. Abban az idõben a legcsekélyebb érdeklõdést sem tanúsítottam az okkultizmus vagy az abnormális pszichológiája iránt.

1908. május 14-én kezdõdött különös emlékezetkiesésem. A dolog meglehetõsen hirtelen történt, noha késõbb rájöttem, hogy a több órával korábban felvillanó kurta látomások - zavaros víziók, amelyek nagyon felkavartak, mert minden elõzmény nélkül törtek rám alkothatták a figyelmeztetõ tünetcsoportot. A fejem fájt, és az a furcsa, sohasem tapasztalt érzésem támadt, hogy valaki birtokba akarja venni a tudatomat.

Az összeomlás délelõtt 10.20-kor történt, miközben elsõsöknek és néhány másodikosnak tartottam elõadást a gazdasági élet történetérõl és jelen irányzatairól. Sajátos alakok jelentek meg a szemem elõtt, úgy rémlett, valamilyen groteszk szobában állok a tanterem helyett.

Gondolataim és beszédem elcsapongtak a témától, a diákok látták, hogy valami nagy baj van. Azután öntudatlanul hanyatlottam hátra székemben, olyan kábulatban, amibõl senki sem tudott föléleszteni. Ezután öt évig, négy hónapig és tizenhárom napig nem érzékeltem normális képességekkel normális világunkat.

Természetesen mindezt másoktól és késõbb tudtam meg. Tizenhat és fél órán keresztül az öntudat semmi jelét nem mutattam, bár hazavittek otthonomba, a Crane Street 27-be, és a legjobb orvosi ellátásban részesültem.

Május 15-én délután háromkor kinyitottam a szememet és megszólaltam, ám az orvos és családom hamarosan megrémültek arckifejezésemtõl és beszédemtõl. Világosan látszott, hogy nem emlékszem személyazonosságomra és elõéletemre, noha valamilyen okból lázasan igyekeztem titkolni tudásom e hézagát. Tekintetem idegenül meredt a körülöttem tartózkodó személyekre, arcizmaim merev feszülése is tökéletesen idegen volt.

Még a beszédem is nehézkes és idegenes lett. Ügyetlenül, tétován használtam hangképzõ szerveimet, dikcióm különös mesterkéltséget öltött, mintha verejtékes munkával, könyvbõl tanultam volna angolul. Egzotikusan barbár kiejtéssel beszéltem, szókincsemben furcsa, régies kifejezések keveredtek teljesen érthetetlen fordulatokkal.

Ez utóbbiak közül fõleg egyet emlegetett föl húsz év múlva rendkívül nyomatékosan - sõt riadtan - a legfiatalabb orvos. Ebben az idõszakban nagyon fölkaptak egy kifejezést - elõször Angliában, azután az Egyesült Államokban is -, amely rendkívüli bonyolultsága és vitán fölüli újdonsága ellenére is a legapróbb részletig megegyezett annak az 1908-as különös arkhami betegnek a zavarba ejtõ szavaival.

Testi erõm azonnal visszatért, noha mintha újra meg kellett volna tanulnom a kezem, lábam és általában a testem használatát. Ezért és emlékezetkiesésemmel kapcsolatos más jelenségek miatt egy ideig szigorú orvosi felügyelet alatt álltam.

Amikor láttam, hogy hiábavalóan próbálkozom emlékezetkiesésem leplezésével, nyíltan bevallottam, majd szorgosan szívtam magamba mindenféle információt. Orvosaimnak úgy tûnt, hogy amint láttam, mennyire természetes fejleménynek tekintik amnéziámat, azonnal elvesztettem érdeklõdésemet a saját személyem iránt.

Feltûnt nekik, hogy elsõsorban a történelem, természettudomány, mûvészet, nyelvek és néprajz olyan részben borzasztóan bonyolult, részben gyermetegen egyszerû - témáiban igyekeztem elmélyedni, amelyek tudatos állapotomban többnyire és fölöttébb különös módon kívül maradtak érdeklõdési körömön.

Ugyanakkor észrevették, hogy megmagyarázhatatlanul jártas vagyok a tudomány számos, úgyszólván ismeretlen tartományában - és ezt a jártasságot, úgy tûnt, inkább rejtegetni, mint mutogatni kívánom. Mintegy mellesleg, hanyag magabiztossággal hivatkoztam különleges eseményekre, amelyek az elfogadott történelmen kívüli homályos idõkben estek - tréfával ütve el az ilyen utalásokat, amikor észrevettem, milyen meglepetést keltek velük. Két-három esetben pedig oly módon beszéltem a jövõrõl, hogy valósággal megrémítettem õket.

E nyugtalanító felvillanások egy idõ után szûnni látszottak, bár némelyik megfigyelõ ezt csupán óvatos elõvigyázatnak tekintette, és nem hitte, hogy kikopott volna belõlem ez a különös, rejtett tudás. Oly abnormálisnak tûnõ mohósággal habzsoltam korom beszédét, szokásait és kilátásait, mintha messze, idegen országból elszármazott buzgó utazó volnék.

Amint megengedték, szinte ki se mozdultam az egyetemi könyvtárból; hamarosan elkezdtem szervezni azokat a furcsa utazásokat és különleges tanulmányokat amerikai és európai egyetemeken, amelyek a következõ néhány évben oly sok megjegyzésre adtak okot.

Nem volt hiányom tanult ismerõsökben, esetem ugyanis kisebbfajta kuriózumnak számított a korabeli pszichológusok között. Gyakran tartottak elõadást rólam, mint a másodlagos személyiség jellegzetes példájáról, még akkor is, ha idõnként zavarba hoztam õket bizarr tünetekkel, vagy a gondosan álcázott gúnyolódás furcsa felcsillanásaival.

Mindazonáltal ritkán tapasztaltam valódi barátságot. Volt valami a külsõmben és beszédemben, ami bizonytalan félelmet és ellenszenvet keltett mindenkiben, akivel találkoztam, mintha mérhetetlenül távol estem volna mindattól, ami normális és egészséges. A távolság eszméje, amelyhez valaminemû rejtett iszonyat kiszámíthatatlan fekete mélységei kapcsolódtak, széles körben és makacsul tartotta magát velem kapcsolatban.

A saját családom sem jelentett kivételt. A feleségem különös ébredésem pillanatától rendkívüli félelemmel és irtózással viseltetett irántam, esküdözve, hogy teljesen idegen vagyok, aki férjének testét bitorolja. 1910-ben törvényesen elvált tõlem, és soha többé nem volt hajlandó találkozni velem, még azután sem, hogy 1913-ban visszatértem a normális életbe. Érzelmeiben osztozott idõsebb fiam és kislányom is, egyiküket sem láttam azóta.

Úgy látszott, csak második fiam, Wingate volt képes úrrá lenni a félelmen és viszolygáson, amelyet változásom keltett. Õ is úgy érezte, hogy idegen vagyok, de noha csupán nyolcéves volt, nem adta föl a reményt, hogy valódi énem visszatér. Amikor ez megtörtént, megkeresett, és a bíróság nekem ítélte. A következõ években segített megszállott tanulmányaimban, és ma, harmincöt éves korában a lélektan professzora a Miskatonic egyetemen.

De nem is csodálkozom, ha rettegést okoztam; biztos, hogy az 1908. május 15-én fölserkent valaki elméje, hangja és arckifejezése nem Nathaniel Wingate Peaslee-é volt.

Nem akarok túl sokat mesélni 1908-1913 közötti életemrõl; a felületes tényeket olvasóim összegyûjthetik a régi újságok és tudományos folyóiratok lapjairól, ahogy nagyrészt magam is cselekedtem.

Magam kezelhettem a vagyonomat; lassan, bölcs belátással költöttem, utazással és tanulással a tudomány különbözõ központjaiban. Mindazonáltal utazásaim rendkívül különösek voltak, mert hosszú ideig tartó látogatásokat tettem távoli, eldugott helyeken.

1909-ben egy hónapot töltöttem a Himalájában, 1911-ben meglehetõs figyelmet keltettem, amikor egy tevekaravánnal átvágtam Arábia ismeretlen sivatagain. Sohasem sikerült kiderítenem, mi történt ezen utazások során.

1912 nyarán hajót béreltem, és elhajóztam az Északi sarkra, túl a Spitzbergákon, minekutána a csalódás jelei mutatkoztak rajtam.

Ugyanezen évben, valamivel késõbb heteket töltöttem egy szál magamban a nyugat-virginiai hatalmas mészkõbarlang-rendszer föltárt részeinek határán túl, egy olyan bonyolult fekete útvesztõben, hogy meg se próbálhattam rekonstruálni utamat.

Egyetemi tartózkodásaimat abnormálisan gyors asszimiláció jellemezte, mintha másodlagos személyiségem intelligenciája hatalmasan fölülmúlná az enyémet. Azt is megállapítottam, hogy döbbenetes teljesítményeket nyújtottam az olvasásban és a magányos tanulmányokban. Ha csak átlapoztam egy könyvet, olyan gyorsan, ahogy bírtam, máris a legapróbb részletekig megjegyeztem a tartalmát; miközben egészen ijesztõ tehetséggel végeztem egyetlen pillanat alatt bonyolult számításokat.

Idõnként egészen rút híresztelések röppentek fel, hogy hatalmamban áll mások cselekedeteinek és gondolatainak irányítása, bár én láthatólag igyekeztem minél kevesebbet mutogatni ezt a tehetségemet.

Más rút híresztelések közeli kapcsolatba hoztak okkultista csoportok vezetõivel és olyan tudósokkal, akik a gyanú szerint iszonyú óvilági misztériumokat ûzõ névtelen csoportokkal tartottak fenn összeköttetést. Ezek a pletykák sohasem nyertek bizonyítást, noha kétségtelenül alátámasztotta õket némely olvasmányom jellege - olyan ritka könyveket tanulmányoztam, hogy azok nem maradhattak titokban, a könyvtár falain belül.

Kézzelfogható bizonyítéka van, lapszéli jegyzetek formájában, hogy olyan mûveket tanulmányoztam aprólékosan, mint d'Erlette gróf Cultes de Goules-ja, Ludwig Prinn De Uermis Mysteriis-e, az Unausprechlichen Kelten von Juntztól, a döbbenetes Eibon könyvének fennmaradt részletei és az õrült arab Abdul Alhazred rémületes Necronomiconja. Valamint az is tagadhatatlan, hogy friss és gonosz dagálya támadt a földalatti kultuszoknak különös változásom idején.

1913 nyarán kezdtem az unalom, a csökkenõ érdeklõdés jeleit mutatni, és számos ismerõsöm elõtt célozgattam rá, hogy hamarosan változás várható. Beszéltem korábbi életem emlékeinek visszatérésérõl - noha legtöbb hallgatóm õszintétlennek ítélt, mert jelentéktelen emlékekkel hozakodtam elõ, csupa olyasmivel, amiket megtudhattam régi irataimból.

Augusztus közepén visszatértem Arkhambe, újra kinyitottam a régen bezárt házat a Crane Streeten. Itt a lehetõ legkülönösebb szerkezetet állítottam össze, amelyet darabonként építettek Európában és Amerikában a tudományos mûszerek mesterei, és gondosan elrejtettem mindenki elõl, aki elég értelmes lehetett hozzá, hogy elemezze.

Azok, akik látták - egy munkás, egy szolgáló és az új házmester -, azt mondják, furcsa keveréke volt a rudaknak, kerekeknek és tükröknek, noha csupán hatvan centi magas, harminc centi széles és harminc centi vastag. Központjában kör alakú, homorú tükör állt. Mindezt megerõsítették a részeket elkészítõ mesterek, akiket sikerült megtalálnom.

Szeptember 26-án, péntek délutántól másnap délig szabadságot adtam a házmesternek és a szolgálónak. A fények késõ estig égtek a házban, és egy vékony, sötét, furán idegenes külsejû ember érkezett látogatóba automobilon.

Hajnali egy óra lehetett, amikor a fényeket utoljára lehetett látni. Negyed háromkor egy rendõr sötétnek látta az épületet, de az idegen autója még ott állt a járda mellett. Négy órára a jármû már biztosan eltûnt.

Reggel hatkor egy tétova, idegenes hang telefonon megkérte Wilson doktort, hogy látogassa meg házamat, és élesszen fel különös ájulásomból. Ezt a hívás távolsági volt - visszanyomozták, és egy nyilvános fülkéhez jutottak a bostoni North Station pályaudvaron, de semmi sem utal arra, hogy a vékony idegent valaha is megtalálták volna.

A házamba érkezõ orvos öntudatlan állapotban talált a nappali egyik karosszékében, amely elé asztalt húztak. A fényes asztallapon karcolások mutatták, hogy valami súlyos tárgy pihent rajta. A különös gépezet eltûnt, senki sem hallott késõbb róla. Semmi kétség, a rejtélyes idegen vitte magával.

A könyvtár kandallójában töméntelen hamu volt, nyilvánvalóan azért, mert ott égettem el minden papírt, amire csak írtam különös emlékezetkiesésem kezdete óta. Dr. Wilson nagyon furcsának tartotta a lélegzésemet, ám egy bõr alá adott injekció azt is szabályosabbá tette.

Szeptember 27-én délelõtt 11.15-kor hevesen összerázkódtam, addig maszkszerû arcom kezdett valamiféle kifejezést ölteni. Dr. Wilsonnak feltûnt, hogy ennek az arckifejezésnek semmi köze másodlagos személyiségemhez, sokkal inkább normális énemre emlékeztetett. 11.30-kor nagyon különös szótagokat dünnyögtem, amelyek mintha semmiféle emberi nyelvhez nem tartoznának. És mintha viaskodtam volna valamivel. Azután, épp amikor dél múlt - akkor jött meg a házmester és a szobalány -, angolul kezdtem motyogni:

…a korszak ortodox közgazdászai között Jevon tipikus képviselõje a tudományos összefüggés koncepciójának. Kísérlete, hogy kapcsolatba hozza a prosperitás és a depresszió kereskedelmi ciklusait a napfoltok fizikai ciklusával, talán a csúcspontja volt a…

Visszatért Nathaniel Wingate Peaslee, az a szellem, akinek idõszámításában még mindig az a csütörtök reggel volt 1908-ban, amikor fölnézett a dobogón álló viharvert asztalról a közgazdaságtan hallgatóira.
 

II.

Visszatérésem a hétköznapi életbe fájdalmas és nehéz folyamat volt. Több mint öt év elvesztése sokkal tetemesebb bonyodalmakat okoz, mint képzelnék, és az én esetemben számtalan más tényezõ is súlyosbította.

1908 óta megesett cselekedeteim zavarba ejtettek és meghökkentettek, de amennyire tehettem, igyekeztem filozofikusan felfogni a dolgot. Végül, miután sikerült törvényesen visszakapnom második fiamat, Wingateet, berendezkedtem a Crane Street-i házban, és megpróbáltam folytatni az oktatást, mivel az egyetemen jóindulatúan fölajánlották régi katedrámat.

1914 februárjában kezdtem el oktatni, de csak egy évig tartottam ki. Addigra rájöttem, milyen mélyen megráztak tapasztalataim. Noha reményeim szerint tökéletesen normális voltam, és eredeti személyiségem hiánytalanul visszatért, hiányzott belõlem a régi napok ideges energiája. Tétova álmok, különös eszmék kísértettek, és amikor kitört a világháború, elmém a történelem felé fordult, és a legsajátosabb módon kezdtem gondolkozni idõszakokról és eseményekrõl.

Idõfogalmam - az a képesség, hogy különbséget tegyünk az egymásutániság és egyidejûség között - alig észrevehetõen megzavarodott; így agyrémeim támadtak arról, hogyan lehet egy korszakban élni úgy, hogy közben az ember átküldi az elméjét az örökkévalóságon, hogy tudást szerezzen a múltról és jövendõrõl.

A háború sajátos benyomásokat keltett bennem, mintha távoli következményeire emlékeznék - mintha tudnám, hogyan végzõdik, visszanéznék rá, jövendõ információk fényében. E fantomemlékek sok fájdalmat okoztak, és úgy éreztem, valami pszichológiai sorompó zárja el õket.

Amikor mások elõtt félénken célozgattam benyomásaimra, az emberek különbözõképpen reagáltak. Néhányan feszengve néztek rám, de a matematikai fakultás tagjai meséltek a relativitáselmélet késõbb oly híres, ám akkor még csak tudományos körökben ismert új fejleményeirõl. Dr. Albert Einstein, mondták, puszta dimenzióvá zsugorította az idõt.

De az álmok és a zavart érzések tovább üldöztek, így 1915-ben abba kellett hagynom rendszeres munkámat. Bizonyos benyomások idegtépõ formát öltöttek, és én egyre úgy éreztem, hogy emlékezetkiesésem valami istentelen csere volt; hogy másodlagos személyiségem nem volt egyéb, mint egy ismeretlen tartományokból behatoló erõ, ami kiszorította igazi személyiségemet.

Így tehát ijesztõ, homályos feltételezésekbe bocsátkoztam, hogy hol lehetett valódi énem azokban az években, amikor valaki más birtokolta a testem. A különös tudás és testem legutóbbi tulajdonosának furcsa életvezetése, ahogy mind többet tudtam meg róla emberektõl, újságokból, folyóiratokból, egyre jobban megrendített.

Különcsége, ami másokat meghökkentett, iszonyúan illeni látszott a tudatalattim szurdokait elfertõzõ fekete tudáshoz. Lázasan kutatni kezdtem minden információmorzsa után, ami annak a másiknak a sötét években folytatott tanulmányaira és utazásaira vonatkozott.

Egyáltalán nem minden problémám volt ilyen félig elvont. Ott voltak az álmaim, amelyek egyre élénkebbek, konkrétabbak lettek. Mivel számítottam a többség reagálására, ritkán említettem meg másnak, a fiamat és néhány megbízható lélekbúvárt kivéve, ám késõbb tudományos esettanulmányokba kezdtem, hogy lássam, mennyire tipikusak, vagy épp nem tipikusak az ilyesfajta látomások az emlékezetvesztés áldozatai között.

Eredményeim, amelyek pszichológusok, történészek, antropológusok és a lelki betegségek gyógyítóinak széles körû tapasztalataira, valamint a hasadt személyiségek kórtörténetét az ördöngös megszállottságoktól az orvosilag alátámasztott jelen esetekig felölelõ tanulmányra támaszkodtak, elõször inkább idegesítettek, mint megvigasztaltak.

Hamarosan rájöttem, hogy a valódi amnéziás esetek túlnyomó többségében nincs megfelelõje álmaimnak. Ám maradt egy maroknyi beszámoló, amelyek évekig elképesztettek és megrendítettek élményeim párhuzamaival. Voltak morzsák az õsi folklórból; voltak esetek orvosi évkönyvekbõl; egy-kettõ anekdotaként rejtõzött közhelyes történetek sötét mélyén.

Úgy tûnt, hogy bár különleges nyavalyám fantasztikusan ritka, szórványosan akadnak párhuzamai az ember történetének hajnala óta. Volt évszázad, amikor egy, két vagy három eset fordult elõ, máskor egy sem, vagy legalábbis egyetlen följegyzés sem maradt róla.

A lényeg mindig ugyanaz volt: egy kifinomult gondolkodóban hirtelen felütötte a fejét egy másodlagos én, és elkezdett hosszabb-rövidebb ideig tartó rendkívül idegenszerû létet élni, amelyet legelõször a hang és a testmozgás nehézkessége jellemzett, majd hatalmas természettudományos, történelmi, mûvészeti és antropológiai ismeretek elsajátítása; ez a tanulás lázas buzgalommal és egészen abnormális bevésési képességgel zajlott. Azután hirtelen visszatért a normális tudat, amelyet idõnként homályos, érthetetlen álmok sötétítettek el, gondosan kitörölt ocsmány emlékek roncsait sejtetve.

Ezek a lidércnyomások, amelyek a legapróbb részletekig hasonlítottak az enyéimre, fikarcnyi kétséget sem hagytak afelõl, hogy tipikus jelenségek. Egy-két esetnek istenkáromlón ismerõs, fakó holdudvara volt, mintha már hallottam volna róluk valamilyen elképzelhetetlenül torz és rémítõ kozmikus csatornán át. Három esetben külön említés történt egy olyan ismeretlen masináról, amilyen második megváltozásom elõtt az én házamban volt.

A másik dolog, ami kutatásaim során aggasztott, hogy az esetek többségében e tipikus lidércnyomások olyan egyéneket látogattak kurta, csalóka villanásokra, akiknél nem fordult elõ emlékezetkiesés.

Ezek az egyének zömmel középszerû, vagy annál is hitványabb elmével bírtak; némelyük oly primitív volt, hogy el sem lehetett képzelni õket emberentúli tanulás és szellemi képességek edényének. Egy másodpercre fölgyújtotta õket valamilyen idegen erõ, azután visszahullottak, agyukból gyorsan elpárolgott a nem emberi iszonyat emléke.

Legalább három ilyen eset fordult elõ az elmúlt fél évszázadban, az egyik alig tizenöt évvel ezelõtt. Vak tapogatózása lenne valaminek a természet valamely nem is gyanított mélységébõl, az idõn át? Ezek az enyhébb esetek netán afféle szörnyeteg, baljós kísérletek, amelyeknek értelmi szerzõje messze túlesik az ép elme határán?

Ilyen formátlan gondolatokkal foglalkoztam gyengébb óráimban, tanulmányaim során megismert mítoszokkal táplálva képzelgéseimet. Abban viszont nem kételkedhettem, hogy ama bizonyos, az emlékezet elõttrõl folyamatosan fennmaradt legendák, amelyekrõl nem tudnak a közelmúlt amnéziás eseteinek áldozatai és orvosaik, az enyémhez hasonló döbbenetes és félelmes részletességgel.

Az egyre elevenebb álmok és benyomások természetérõl még most is csaknem félek beszélni. Mintha belekóstoltam volna az õrületbe, és néha csakugyan azt hittem, hogy megtébolyodom. Létezne talán egy sajátos látomás, amely azoknak tûnik fel, akik az enyémhez hasonló emlékezetkiesésben szenvednek? Elképzelhetõ, hogy a tudatalatti erõfeszítései, amikor álemlékekkel tölti fel a zavarba ejtõ hézagokat, ilyen különös, szeszélyes képzeteket gerjeszt.

És csakugyan - noha végül hihetõbbnek találtam egy másik néprajzi elméletet -, ugyanez volt a meggyõzõdése számos elmeorvosnak, akik segítettek hasonló eseteket fölkutatni, és velem együtt hüledeztek, amikor néha tökéletes megfelelések bukkantak föl.

Õk az állapotot nem minõsítették közönséges õrületnek, inkább a neurotikus rendellenességek közé sorolták. Lelkesen helyeselték, hogy a pszichológia legüdvösebb elveinek megfelelõen inkább kutatni és elemezni akarok, mint elvetni vagy felejteni. Különösen azért becsültem sokra tanácsaikat, mert õk vizsgáltak akkor is, amikor mintha megszállt volna az a másik személyiség.

Kezdeti zavaraim egyáltalán nem vizuálisak voltak, az eddig említetteknél sokkal elvontabb dolgokhoz kapcsolódtak. Mély és megmagyarázhatatlan rettegéssel néztem például magamat. Különös módon féltem tulajdon alakom látásától, mintha valami rendkívül idegen és felfoghatatlanul borzalmas lenne.

Amikor végignéztem magamon, és megláttam a szokott emberi formát szolid szürke vagy kék öltönyömben, mindig sajátos megkönnyebbülés fogott el, bár ehhez a megkönnyebbüléshez mérhetetlen rettegésen kellett erõt vennem. Amennyire lehetett, kerültem a tükröket, és mindig fodrásznál borotváltattam magam.

Hosszú idõbe telt, amíg e felzaklató érzéseket összekötöttem a futó vizuális benyomásokkal, amelyek akkor kezdtek kialakulni. Az elsõ eset ahhoz a furcsa sejtelemhez kapcsolódott, hogy úgy éreztem, külsõ, mesterséges gáttal rekesztették el az emlékezetemet.

Mintha azok a kurta bepillantások mélységes és szörnyû jelentéssel bírnának. Mintha ijesztõ közük lenne hozzám, de valami céltudatos befolyás visszatart attól, hogy felfogjam ezt a jelentést és kapcsolatot. Ezután következtek az idõ furcsaságai és a kétségbeesett erõfeszítések, amelyekkel el akartam helyezni az álomtörmelékeket az idõ és a tér mintázatában.

Maguk a pillanatok elõször sokkal inkább idegenek voltak, mint rémítõek. Hatalmas, boltozatos termet láttam, amelynek fenséges sziklamennyezete csaknem elveszett a fönti árnyak között. Ez a jelenet bármilyen idõben vagy helyen lehetett volna; a boltív elvét ugyanúgy ismerték és alkalmazták, mint a rómaiak.

Voltak itt kolosszális, kerek ablakok, magas, boltíves ajtók és talapzatok vagy asztalok, amelyeknek magassága elérte egy normális szobáét. Sötét fából készült hatalmas polcok álltak a falak mentén, rajtuk hihetetlenül nagy méretû kötetekre emlékeztetõ tárgyak, gerincükön különös hieroglifákkal.

A sziklafalakat furcsa faragások borították, csupa görbe matematikai ábra, mellettük vésett feliratok, ugyanazokkal a betûkkel, amelyek a hatalmas köteteken díszelegtek. A sötét gránitból emelt ciklopszfalakat úgy építették, hogy a homorú tetejû tömbökre domború aljú kockákat illesztettek.

Székek nem voltak, de a hatalmas talapzatok teteje tele volt szórva könyvekkel, papírokkal és valamilyen írószerekkel: különös alakú bíborszín fémkorsókkal és festékes végû rudakkal. Mivel magasabb voltam a talapzatoknál, idõnként láthattam õket felülrõl. Némelyiken lámpaként szolgáló nagy kristálygömbök ragyogtak, és üvegszerû csövekbõl meg fémrudakból álló, érthetetlen masinák álltak.

Az üvegezett ablakokat vaskos rács védte. Noha nem mertem odamenni, hogy kinézzek, onnan, ahol álltam, láthattam holmi páfrányszerû furcsa növények lombjának lengõ csúcsát. A padló tömör, nyolcszögû kövekkel volt kirakva, szõnyegnek és drapériának nyoma sem látszott.

Késõbb olyan látomásaim jöttek, amelyekben végigsuhantam ciklopszi kõfolyosókon, és fel-alá lebegtem ugyanilyen falazással készült gigászi rámpákon. Lépcsõt sehol sem láttam és három méternél keskenyebb folyosókat sem. Némelyik építmény, amely mellett ellebbentem, több száz méterre emelkedhetett az ég felé.

Odalent többszintes fekete pincék követték egymást; mélyükön soha ki nem nyitott, fémpántokkal és zárakkal megerõsített csapóajtók sejtettek valamiféle sajátos veszélyt.

Mintha fogoly lettem volna, és a rémület lengett sötéten mindenfelé, amerre néztem. Úgy éreztem, azok a gúnyos, görbe hieroglifák a falakon szétrobbantanák a lelkemet üzeneteikkel, ha nem védene meg az áldott tudatlanság.

Még késõbb álmaimban megjelentek a tájak, amelyeket a nagy, kerek ablakokon át és a csipkés kõmellvéddel keretezett, lapos, titáni tetõ kopár síkjáról, a fura kertek közül láthattam, onnan, ahol a fölfelé haladó rámpák véget értek.

Minden irányban csaknem végtelen mérföldeken át húzódtak több mint hatvan méter széles, kövezett utak mentén a gigászi épületek, mindegyik a saját kertjében. Külsõre fölöttébb különböztek, ám kevés akadt, amelynek alapterülete kisebb lett volna a százötven négyzetméternél, vagy ne érte volna el a háromszáz méteres magasságot. Némelyik oly irdatlan volt, hogy homlokzata sok száz méteren át folytatódott, míg néhányuk hegyként fúródott a szürke, gõzölgõ egekbe.

Úgy látszott, hogy fõképpen kõbõl és betonból épültek, a legtöbbet ugyanazzal a furcsa görbe falazással emelték, amelyet az engem fogva tartõ épületen figyeltem meg. A tetõk laposak voltak, kertek borították õket csipkés mellvédek gyûrûjében. Némelyiken többszintes teraszokat alakítottak ki, vagy széles, üres terek választották el a kerteket. A hatalmas utakon mintha mozgott volna valami, de a korai látomásokban ezt nem észleltem részletesebben.

Helyenként hatalmas, sötét, henger alakú tornyok törtek messze az összes többi épület fölé. Egyedülálló alakzatok voltak, amelyeken irdatlan kor hagyta rajta bélyegét. Furcsa, szögletesre faragott bazaltkockákból rakták õket, kerek tetejük felé kissé elkeskenyedõ alakban. Ablaknak, egyéb nyílásnak nyoma sem volt rajtuk, nem számítva a hatalmas ajtókat. Láttam alacsonyabb épületeket is, sok ezer év idõjárásától romosakat, amelyeknek építési módja emlékeztetett ezekre a sötét, henger alakú tornyokra. E szögletes falazású, tébolyult tornyok a fenyegetés és a sûrített félelem ugyanazon megmagyarázhatatlan kisugárzását árasztották, akár a lezárt csapóajtók.

A mindenütt jelenlevõ kertek szinte ijesztõek voltak idegen voltukban, a bizarr, ismeretlen formájú növényekkel, amelyek ott bólogattak a furcsán faragott monolitokkal szegélyezett, széles utak mentén. Legtöbb volt az abnormálisan hatalmas páfrányfélékbõl: némelyik zöld volt, némelyik kísértetiesen, gombaszerûen fakó.

Közülük zsurlóra emlékeztetõ, látomásszerû növények emelkedtek ki, bambuszforma törzsük hihetetlen magasságokba szökkent. Voltak mesebeli cikászokat idézõ bóbitás növények, groteszk, sötétzöld bokrok, és a tûlevelûekre hajazó fák.

A virágok aprók, színtelenek és fölismerhetetlenek voltak; mértani formájú virágágyakban nyíltak, meg találomra elszórtan a zöldben.

Néhány teraszon és tetõkertben szinte bántóan éles körvonalakban, tarkábban virítottak a nagyobb virágok, amelyeket mintha úgy tenyésztettek volna ki. Hihetetlen méretû, formájú és színû gombák pöttyözték a képet szabályos térközökben, valamilyen ismeretlen, de fejlett kertkultúrára utalva. A lenti nagyobb kertekben látszott, hogy megpróbálták megõrizni a természet szabálytalanságait, ám a tetõkön fokozottabb választékosság uralkodott, és több tanújelét lehetett megfigyelni a kertmûvészetnek.

Az ég csaknem mindig párás és felhõs volt; idõnként szörnyû zivataroknak voltam tanúja. Mindazonáltal néha megpillanthattam a rendellenesen nagynak tûnõ napot és a holdat, amelynek sajátos foltjai eltértek az általam megszokottól. Amikor - nagyon ritkán - tiszta volt az éjszakai ég egy része, alig felismerhetõ csillagképeket fedeztem fel rajta. Néha emlékeztettek az ismert alakzatokra, de ritkán voltak azonosak velük; a néhány felismert csoportból úgy véltem, a déli féltekén lehetek, a Baktérítõ környékén.

A távoli látóhatár mindig belemosódott a párába, de azért láttam az ismeretlen páfrányfák, zsurlók, pikkelyfák és pecsétfák õserdejét a város körül; fantasztikus lombozatuk incselkedve integetett a sodródó párán át. Itt-ott mozgás villant az égen, de ezekben a korai látomásokban sohasem ismertem föl a repülõ lényeket.

1914 õszén néha olyan álmaim voltak, amelyekben különös módon lebegtem a város és a környezõ vidék fölött. Végtelen utak vezettek a pöttyös, rovátkolt és csíkos törzsekbõl álló félelmetes erdõn át, el más városok mellett, amelyek éppolyan idegenek voltak, mint az, amelyik kitartóan kísértett.

Láttam fekete vagy szivárványszínû kövekbõl emelt, szörnyeteg építményeket olyan nyiladékokon és tisztásokon, ahol örök félhomály uralkodott, átkeltem hosszú töltéseken oly sötét mocsarak fölött, hogy nem sokat láttam nyirkos, toronyló növényzetükbõl.

Egyszer láttam egy területet, ahol megszámlálhatatlan mérföldön át sorakoztak az idõtõl mállott bazaltkõ romok, amelynek stílusa a lidércálombeli város néhány ablaktalan, kerek tetejû tornyára emlékeztetett.

Egyik alkalommal láttam a tengert - gõzölgõ vízfelület nyúlt a végtelenbe a kupolás, boltíves gigászi város irdatlan mólói mögött. Hatalmas, formátlan árnyékok siklottak fölötte, felszínén különös vízoszlopok lövelltek a magasba.

III.

Amint már mondottam, ezek az eszeveszett látomások nem azonnal nyerték el borzalmas jelentõségüket. Hiszen sok ember szokott furcsaságokat álmodni, amiket az álom korlátlan szeszélyei rendeznek mesebeli alakzatokba a mindennapi élet, a képek, olvasmányok összefüggéstelen cserepeibõl.

Egy ideig természetesnek fogadtam el ezeket a látomásokat, noha korábban sohasem voltam élénk álmodó. Azzal érveltem magamnak, hogy a legtöbb elfajulás olyan sok, közönséges forrásból származhat, amelyeket nem is lehet hiánytalanul visszanyomozni, másokban viszont a százötvenmillió év elõtti - perm vagy triász kori - életrõl és növényekrõl szóló olvasmányaim tükrözõdnek.

Mindazonáltal néhány hónap múltán álmaimban egyre nagyobb szerep jutott a rettegésnek. Ez volt az az idõszak, amikor az álmok egyre inkább emlékképek formáját öltötték, elmém pedig kezdte összekötni õket egyre súlyosabb tudatzavaraimmal - a memóriablokk érzésével, az idõvel kapcsolatos különös gondolatokkal, az 1908 és 1913 közötti gyûlöletes személyiségcserével, és jóval késõbb saját személyem iránti megmagyarázhatatlan irtózatommal.

Ahogyan bizonyos részletek elkezdtek álmaimba hatolni, rémítõ hatásuk ezerszeresére növekedett. 1915 októberében úgy éreztem, valamit tennem kell. Ekkor kezdtem behatóan tanulmányozni az emlékezetvesztés és a látomások egyéb eseteit, abban a hiszemben, hogy így tárgyilagosan tekinthetek gondjaimra, és kiszabadulhatok az érzelmi szorításból.

De mint már említettem, elõször csaknem pontosan ellenkezõ volt az eredmény. Nagymértékben növelte zavaromat, amikor látnom kellett, hogy álmaim milyen sokszor felbukkantak már; különösen azért, mert néhány beszámoló túlságosan korán keletkezett ahhoz, hogy a vizionáló bárminemû geológiai tudással bírt volna, tehát bármilyen formában következtethetne a primitív tájakra.

Mi több, számos beszámoló vérfagyasztó részleteket és leírásokat tartalmazott a nagy épületekkel, dzsungelkertekkel - és sok minden mással kapcsolatban. Már a bepillantások és bizonytalan benyomások is elég szörnyûek voltak, de amire más álmodók célozgattak, az közel állt az õrülethez és istenkáromláshoz. De mindennél rosszabb volt, hogy álemlékezetem egyre vadabb álmokat gerjesztett, és elkövetkezõ kinyilatkoztatásokkal hitegetett. Mégis, a legtöbb orvos mindent összevéve hasznosnak tartotta kutatásaimat.

Alaposan tanulmányoztam a lélektant, és hatásomra Wingate fiam is követte példámat. Akkori tanulmányai vezették el mostani professzorságáig. 1917-ben és 1918-ban speciális tanfolyamokat hallgattam a Miskatonicon. Közben fáradhatatlanul folytattam orvosi, történelmi és antropológiai kutatásaimat, távoli könyvtárakat látogattam, és végül még a tiltott tudományok azon ocsmány könyveit is elolvastam, amelyek iránt másodlagos személyiségem olyan meghökkentõ módon érdeklõdött.

Némelyik közülük ugyanaz a példány volt, amelyet megváltozott állapotomban már áttanulmányoztam. Mélységesen fölzaklattak az ocsmány szövegek mellé írt lapszéli jegyzetek és a tüntetõen odakanyarított helyesbítések, amelyeket különös módon nem emberinek tûnõ betûkkel és nyelven vetettek a papírra.

E megjegyzések többnyire az adott könyv nyelvén íródtak, amelyeket a jegyzetelõ láthatólag anyanyelvi szinten, noha némileg pedáns ízzel beszélt. Viszont az egyik jegyzet Junzt Unausprechlichen Kulten címû könyvében riasztóan más volt: görbe hieroglifák, ugyanazzal a tintával írták õket, mint a német helyesbítéseket, ám semmilyen emberi írásra nem emlékeztettek. Ezek a hieroglifák nagyon közeli, félreismerhetetlen rokonai voltak az álmaimban látottaknak, olyan jelek, amelyeknek jelentését néha mintha értettem volna, vagy legalábbis a felismerés határáig jutottam.

Tetézte sötét zavaromat, hogy mikor megkérdeztem, ki búvárkodott énelõttem ezekben a könyvekben, sok könyvtáros biztosított róla, hogy a nyilvántartásból ítélve csakis én vethettem papírra a lapszéli jegyzeteket másodlagos tudati állapotomban. Ez annak ellenére is tény maradt, hogy a kérdéses nyelvek közül hármat nem ismertem és ma sem ismerek. Amikor összerakosgattam a nyilvántartások különálló elemeit, klasszikust és modernt, antropológiát és orvostudományt, a mítoszok és látomások olyan összefüggõ elegyére bukkantam, amelynek skálája és eszeveszettsége egészen elkábított. Csak az az egy vigasztalt, hogy ezek a mítoszok olyan õsi idõkben keletkeztek. Hogy mily elveszett tudás szõhette bele e primitív mesékbe a paleozoikumból és mezozoikumból származó tájképeket, azt még csak nem is sejthettem, de a képek ott voltak, így meglett az alap az érzékcsalódások rögzült formáihoz.

Semmi kétség, az amnézia esetei teremtették meg az általános mitikus keretet, ám késõbb a mítoszok szeszélyes kikristályosodásai befolyásolhatták az emlékezetkiesés áldozatait, és kiszínezték álemlékeiket. Jómagam betegségem alatt olvastam és végighallgattam mindeme korai meséket; kutatásaim bõségesen bizonyították. Vajon nem természetes ezután, hogy késõbbi álmaimat és érzelmi benyomásaimat azok az elemek színezték és formálták, amelyeknek lenyomata megmaradt másodlagos énem idejébõl?

Némelyik mítosz sokatmondó kapcsolatban volt az ember elõtti világról szóló más, ködös legendákkal, fõleg azokkal a hindu mesékkel, amelyek az idõ szédítõ mélységeire utalnak, és alapját képezik a modern teozófia tanának.

Az õsi mítoszok és a modern látomások egyaránt azt tételezték fel, hogy Földünk hosszú és jórészt ismeretlen történetében az emberiség csupán egyike - talán a legkisebbike - a rendkívül fejlett, uralkodó fajtáknak. Ezek az elképzelhetetlen alakzatok égnek meredõ tornyokat emeltek, és a természet minden titkát megfejtették, még mielõtt az ember elsõ kétéltû õse háromszázmillió éve kimászott volna a meleg tengerbõl.

Némelyek a csillagok közül jöttek; néhányuk egyidõs volt a világegyetemmel; mások villámsebesen fejlõdtek ki földi csírákból, annyival elõzve meg a mi életciklusunk elsõ csíráit, amennyire ezek a csírák megelõznek bennünket. Évmilliárdokról, más galaxisokkal, világegyetemekkel fenntartott kapcsolatokról beszélek. Olyan, mint idõ, ahogyan az ember elképzeli, nem is létezik.

Ám a legtöbb mese és hagyomány egy viszonylag késõi fajhoz kapcsolódik, egy furcsa, bonyolult formához, amely egyetlen tudományosan feltárt fajhoz sem hasonlít, és alig ötvenmillió évvel az ember hajnala elõtt élt. Azt állítják róla, hogy a legnagyobb volt valamennyi faj között, mert egyedül ez fejtette meg az idõ titkát.

Mindent megtanultak, amit valaha ismertek vagy ismerni fognak a Földön, legnagyobb elméik erejével kivetítették magukat a múltba és a jövõbe, át akár évmilliók szakadékain, és minden kor tudományában elmélyedtek. Ennek a fajnak a teljesítményeirõl szól minden legenda és prófécia, beleértve az emberi mitológiát is.

Hatalmas könyvtáraikban megtalálhatók voltak a Föld minden évkönyvének kötetei, szövegei és képei, minden valaha létezett és késõbb létezõ faj története, leírása, minden mûvészet, vívmány, nyelv és pszichológia nyilvántartása.

Eonokat átölelõ tudásával a Dicsõ Faj minden korból és életformából olyan gondolatokat, mûvészetet és eljárásokat válogatott ki, amelyek megfeleltek természetének és helyzetének. A múltat, az ismert érzékeken túllendülve nehezebb volt tanulmányozni, mint a jövendõ ismereteit.

Ez utóbbi esetben a dolog könnyebben és konkrétabban zajlott. Megfelelõ gépi segédlettel egy elme elõrevetítette magát az érzéken túli, halványan sejtett jövõbe, addig, amíg el nem érte a kívánt korszakot. Akkor elõzetes tanulmányok után megszerezte a korszak legmagasabbrendû életformájában föllelhetõ legjobb elmét. Belépett az agyába, és áthangolta saját hullámaira, miközben az eltávolított tudat visszaszáguldott a bitorló korába, elfoglalva annak testét addig, amíg az eljárást meg nem fordították.

A kivetített elme a jövõbeli szervezet testében úgy viselkedett, mintha ahhoz a fajhoz tartozna, amelynek külsejét viseli; amilyen gyorsan lehetett, mindent megtudott a kiválasztott korról, felhalmozott tudásáról, technikájáról.

Közben a bitorló testébe és korába visszavetett elmére gondosan vigyáztak. Õrizték, nehogy ártalmára legyen az elfoglalt testnek, és erre kiképzett kérdezõk minden tudást kipréseltek belõle. Gyakran a saját anyanyelvén kérdezgették, ha a korábbi kutatók már hoztak följegyzéseket az adott nyelvrõl.

Ha az elme egy olyan testbõl jött, amelynek nyelvét a Dicsõ Faj képtelen volt fizikailag reprodukálni, okos masinák helyettesítették õket, amelyek olyan könnyen lejátszották az idegen nyelveket, mint hangszer a zenét.

A Dicsõ Faj tagjai hatalmas, három méter magas, rücskös felületû kúpok voltak, fejük és egyéb szerveik a csúcsból nõttek ki, harminc centiméter vastag csápokon. Négy végtagjuk közül kettõ irdatlan mancsban vagy ollóban végzõdött; ezekkel kapirgálva vagy csattogtatva beszéltek, és három méteres átmérõjû, nyálkás alapjukat összehúzva-kinyújtva közlekedtek.

Amikor a foglyul ejtett elme döbbenete és haragja megenyhült, és miután - feltéve, ha a Dicsõ Fajtól gyökeresen eltérõ formájú testbõl érkezett - elmúlt ismeretlen, ideiglenes alakja fölött érzett rémülete, megengedték neki, hogy tanulmányozza új környezetét és a csodákat, valamint rabtartóinak tudományát.

Megfelelõ óvintézkedések mellett és megfelelõ szolgálatok fejében megengedték a testnek, hogy bejárja az egész lakott világot titáni léghajókon, vagy a széles utakon haladó hatalmas, hajószerû, atommotoros jármûvekkel, hogy kedvére turkáljon a könyvtárakban, amelyekben megtalálhatta a följegyzéseket a bolygó múltjáról és jövõjérõl.

Ez számos fogoly elmét összebékített sorsával, mivel valamennyien értelmesek voltak; az ilyen szellemek számára a Föld rejtett titkainak feltárása, a felfoghatatlan múlt lezárult fejezeteinek, a saját korukat követõ eljövendõk szédítõ örvényeinek megfejtése az élet leghatalmasabb élményének bizonyult, még akkor is, ha az iszonyat szakadékaiba kellett bepillantaniuk.

Hébe-korba egyes foglyoknak lehetõvé tették, hogy a jövõbõl elragadott más elmékkel is találkozzanak, hogy eszmét cseréljenek olyan tudatokkal, amelyek száz, ezer vagy egymillió évvel az õ koruk elõtt vagy után éltek. Valamennyiüket arra buzdították, hogy bõségesen írjanak saját nyelvükön magukról és korukról, olyan könyvekbe, amelyeket aztán a nagy központi levéltárban helyeztek el.

Ezenkívül bizonyos különleges foglyok a többiekét messze meghaladó kiváltságokkal rendelkeztek. Ezek voltak a haldokló állandó számûzöttek, akiknek jövõbeli testét elragadták a Dicsõ Faj kifinomult elméjû tagjai, mert a halállal szembenézve úgy döntöttek, hogy elmenekülnek a szellemi megsemmisülés elõl.

Az ilyen búskomor számûzöttek egyáltalán nem voltak olyan sokan, mint várni lehetett volna, mivel a Dicsõ Faj hosszú élettartama csillapította a mohó életvágyat, különösen a kivetítõdésre képes, felsõbbrendû elmék között. Az idõsebb elmék állandó kivetítése okozott többszörös személyiség-változásokat a késõbbi történelemben, beleértve az emberiségét is.

A kutatásnak az volt a megszokott menete, hogy amikor a kivetített elme megtudta a jövõben mindazt, amit akart, épített egy éppen olyan szerkezetet, mint amilyennel megkezdte repülését, és megfordította a kivetítés folyamatát. Ismét a saját testében és a saját korában találta magát, a fogoly elme pedig visszatért abba a jövõbeli testbe, amelyhez tartozott.

Csak amikor egyik vagy másik test meghalt csere közben, akkor vált lehetetlenné az eredeti helyzet visszaállítása. Ilyenkor a felfedezõ elmének - kiút híján a jövõben kellett élnie idegen testben; vagy a fogoly elme - mint a haldokló állandó számûzöttek - kényszerült rá, hogy napjai fogytáig a Dicsõ Faj testében és korában maradjon.

Ez a sors kevésbé volt borzalmas, ha a rabul esett elme ugyancsak a Dicsõ Fajhoz tartozott, ami gyakran megesett, mivel a faj minden korszakban élénken érdeklõdött saját jövõje iránt. A haldokló számûzöttek között nagyon kevesen képviselték a Dicsõ Fajt, fõképp azért, mert szörnyû büntetés járt érte, ha a Dicsõ Faj jövendõbeli példányába költözött egy haldokló.

A kivetítéssel a törvénysértõ elme új, jövendõbeli testére is rá lehetett mérni a büntetést. Néha erõszakkal vették rá, hogy a cserét visszacsinálja.

Bonyolultabb volt a helyzet, ha a kutató vagy már foglyul ejtett elméket a múlt már ismert és gondosan kiigazított tartományaiból származó elmék váltották fel. A kivetítés felfedezése óta a népesség apró, de elismert hányada a Dicsõ Fajból való elméket hordozott, olyan korokból, ahol azok hosszabb-rövidebb ideig tartózkodtak.

Amikor egy idegen eredetû elme visszatért jövõbeli saját testébe, bonyolult mechanikus hipnózissal mindent eltávolítottak belõle, amit a Dicsõ Faj korában tanult, mivel baj lett volna belõle, ha túl sok tudást visz magával.

Volt néhány példa a törlés nélküli visszavetítésre; ez mindig súlyos katasztrófákat okozott, és fog okozni a jövõben is. Fõleg két ilyen eset következménye volt, mondják a régi mítoszok, hogy az emberiség megtudott olyasmit, ami a Dicsõ Fajra tartozott.

Az eonokkal korábbi világot csupán eldugott helyeken és a tenger szintje alatt megmaradt, ciklopszfalú romok meg a rémítõ Pnakotikus kéziratok részei õrizték tárgyi alakban.

Íly módon a visszatérõ elme úgy érte el saját korát, hogy arról, ami ez idõ alatt történt, csupán a leghalványabb és töredékesebb látomásai maradtak. Kitöröltek belõle minden emléket, amit lehetett, így legtöbb esetben csupán álmok árnyaiba burkolt üresség nyúlt vissza az elsõ csere idejéig. Némely elmék többre emlékeztek másoknál, nagy ritkán utalásokat is megõrizhettek jövõ korok elrejtett idejébõl.

Valószínûleg sohasem volt olyan idõ, amikor titkos csoportok vagy kultuszok ne õrizték volna féltõ gonddal ezeket az utalásokat. A Necronomicon céloz egy ilyen földi kultuszra, ami néha segítséget nyújtott az elméknek, amelyek visszautaztak az Bonokon át a Dicsõ Faj napjaiba.

Közben a Dicsõ Faj csaknem mindentudóvá fejlõdött, azt a célt tûzte maga elé, hogy elméket cseréljen más planétákkal, fölfedezve azok múltját és jövõjét. Valószínûleg ki akarta fürkészni múltját és eredetét annak az Bonok óta halott, fekete bolygónak is a távoli ûrben, ahonnan saját szellemi örökségük származott, mert a Dicsõ Faj tudata öregebb, mint testi alakjuk.

Egy haldokló, vénebb világ lényei, végsõ titkok bölcs ismerõi új világot és fajokat kerestek, ahol folytathatják hosszú életüket, és tömegesen küldték tudatukat abba a jövõbeli fajba, amely a legjobban alkalmazkodni tudott hozzájuk: a kúp alakú lényekbe, amelyek milliárd évvel ezelõtt népesítették be Földünket.

Így keletkezett a Dicsõ Faj, miközben a visszaküldött elméket miriádszámra hagyták meghalni az idegen formák borzalmai között. Késõbb a faj ismét szembenézett a halállal, mégis tovább élt oly módon, hogy újra elõreküldte legjobb elméit olyan testekbe, amelyek a távoli jövõben éltek.

Ez a háttér rajzolódott ki az összefonódott legendákból és látomásokból. Amikor 1920 körül kutatásaim összefüggõ formát öltöttek, éreztem, hogy kissé csökken a feszültség, amely a korai szakaszokban egyre nõtt. Végül is a vak érzelmek gerjesztette fantáziálások ellenére talán nem lehetett simán megmagyarázni a legtöbb jelenséget? Nem lehetetlen, hogy szellemem az emlékezetkiesés idején sötét tanulmányokba mélyedt. Azután elolvastam a tiltott legendákat, találkoztam régi, rossz hírû kultuszok képviselõivel. Nyilvánvaló, hogy ez anyagot szállított az emlékezet visszatérte után támadt álmokhoz, zûrzavaros érzelmekhez.

Ami az álombeli hieroglifákat és az elõttem ismeretlen nyelveken írt jegyzeteket illeti, amelyekrõl a könyvtárosok azt állították, hogy az én mûveim - könnyen lehet, hogy másodlagos állapotomban felszínes ismereteket szedtem össze ezekrõl a nyelvekrõl, a hieroglifákat pedig kétségtelenül ama ódon legendák leírásából találtam ki, amelyek késõbb beleszövõdtek álmaimba is. Bizonyos pontokat igyekeztem tisztázni ismert kultikus vezetõkkel, de sohasem sikerült utat találnom hozzájuk.

Továbbra is nyomasztott, hogy történetem oly távoli korok eseteivel párhuzamos, másrészt viszont úgy gondoltam, hogy ezek az izgalmas folklórelemek kétségtelenül sokkal általánosabbak voltak a múltban, mint a jelenben.

Az enyémhez hasonló esetek áldozatai valószínûleg régrõl és bensõségesen ismerték ezeket a meséket, amelyekkel én csupán másodlagos állapotomban találkoztam. Amikor ezek az áldozatok elvesztették emlékezetüket, azonosították magukat házi regekincsük alakjaival, a mesés behatolókkal, akik állítólag elfoglalják az emberek elméjét, és nekiláttak összeszedni azt a tudást, amelyrõl úgy vélték, hogy visszaviszi õket elképzelt nem emberi múltjukba.

Amikor azután visszatért emlékezetük, visszafordult a képzettársítási folyamat, és úgy gondoltak magukra, mint korábban elfogott elmékre, nem pedig mint a bitorló lényre. Innen származtak a mitikus mintát követõ álmok és álemlékek.

Ezek a magyarázatok nyilvánvaló nehézkességük ellenére végül minden mást háttérbe szorítottak, nagyrészt a rivális elméletek gyengesége miatt. A legkitûnõbb pszichológusok és antropológusok túlnyomó többsége egyetértett velem.

Minél többet gondolkodtam, annál meggyõzõbbnek találtam az érvelésemet; végül igazán hatásos védelmet építettem ki a látomások és a gondolatok ellen, amelyek még mindig meg-megtámadtak. Tegyük föl, különös dolgokat látok éjszakánként. Ez csupán azért van, mert hallottam vagy olvastam róluk. Tegyük föl, különös irtózásaim, meglátásaim és álemlékeim támadnak. Ezek is csupán visszhangjai a másodlagos állapotomban magamba szívott mítoszoknak. Semmi, amit álmodhatok, semmi, amit érezhetek, nem bírhat valódi jelentõséggel.

Ezzel a filozófiával megerõsítve jelentõsen javítottam idegi egyensúlyomon, noha a látomások - sokkal inkább, mint az elvont benyomások - egyre gyakoribbak, egyre kínosabban részletesek lettek. 1922-ben képesnek éreztem magam, hogy ismét dolgozni kezdjek, és újonnan szerzett tudásomat a gyakorlatban is kamatoztassam, így elfogadtam az egyetem ajánlatát egy pszichológiai elõadói állásra.

Régi katedrámat a közgazdaságtan fakultáson már régen betöltötték - mellesleg a tantárgy oktatási módszerei jócskán megváltoztak az én napjaim óta. A fiam éppen ez idõ tájt kezdte posztgraduális tanulmányait, amelyek mostani professzorságához vezettek, és sokszor dolgoztunk együtt.

IV.

Mindazonáltal továbbra is gondosan följegyeztem szertelen álmaimat, amelyek olyan sûrûn és élénken látogattak. Úgy érveltem, hogy az ilyen feljegyzésnek komoly értéke van mint pszichológiai dokumentumnak. Azok a halvány képek még mindig átkozottul emlékeztettek emlékfoszlányokra, bár meglehetõs sikerrel harcoltam e benyomás ellen.

Írásaimban úgy kezeltem a víziókat, mint a valóban látott dolgokat, egyébként azonban félresöpörtem õket, mint az éjszaka törékeny látomásait. Hétköznapi társalgásban mindig kerültem az ilyen témákat; ám a róluk szóló jelentések csak kiszivárogtak, ahogy az ilyen dolgok szoktak, és különbözõ híresztelések keltek szárnyra elmeállapotomról. Mulatságos volt elgondolni, hogy ezek a pletykák kizárólag a laikusok körére szorítkoztak, anélkül, hogy az orvosok vagy pszichológusok közül bárki hitelt adott volna nekik.

1914 utáni látomásaimból itt csupán néhányat említek, mivel a teljesebb beszámolók és följegyzések elérhetõk a komolyabb érdeklõdõk számára. Nyilvánvaló, hogy az idõ múltával a különös gátlások valahogyan gyengültek, mivel látomásaim horizontja hatalmasan megnõtt. Mindazonáltal megmaradtak összefüggéstelen töredékeknek, amelyek híján voltak minden látható rendezõelvnek.

Álmaimban egyre nagyobb szabadságot nyertem útjaimon. Sok furcsa kõépületen siklottam át, gigászi föld alatti folyosókon jutottam el egyiktõl a másikig, ami itt, úgy látszik, a megszokott közlekedési útvonal volt. A legalacsonyabb szinteken néha találkoztam ama titáni lezárt csapóajtókkal, amelyek körül a félelem és tilalom légköre lebegett.

Láttam óriási, mozaikkal kirakott medencéket, jártam fura szobákban, amelyekben miriádnyi érthetetlen rendeltetésû eszközzel találkoztam. Voltak kolosszális üregek, bennük bonyolult gépezetek, amelyeknek körvonalai és céljai tökéletesen ismeretlenek voltak elõttem, hangjuk csak sok évi álmodás után vált hallhatóvá. Itt megjegyzem, hogy a látás és a hallás volt az érzékelésnek az a két formája, amellyel valaha is találkoztam ebben a látomásos világban.

A valódi borzalom 1915-ben kezdõdött, amikor elõször pillantottam meg élõlényeket. Ez még azelõtt volt, hogy mitológiai és esettanulmányaim figyelmeztethettek volna, mire számítsak. Amint meggyengültek a szellemi gátak, nagy tömegeket pillantottam meg az épületek különbözõ részeiben, és a lenti utcákon a ritkás párában.

Egyre szilárdabbá, kivehetõbbé váltak, míg végül kínos élességgel láthattam szörnyû részleteiket. Óriási, szivárványló kúpoknak tûntek, három méter lehetett a magasságuk és alapjuk keresztmetszete, valamilyen rovátkolt, pikkelyes, félig rugalmas anyagból épültek föl. Csúcsukból négy hajlékony, henger alakú végtag eredt, mindegyik harminc centiméter vastag, ugyanolyan barázdált anyagú, mint a kúpok.

Ezek a végtagok néha annyira összehúzódtak, hogy szinte nem is látszottak, néha pedig három méteres hosszúságúra nyúltak. Kettõ hatalmas ollókban vagy csipeszekben végzõdött, a harmadik négy vörös trombitaféleségben, a negyedik szabálytalan, nagyjából hatvan centiméter átmérõjû sárgás gömbben ért véget, legnagyobb kerülete mentén három hatalmas, sötét szemmel.

Ezen a fejen négy, virágszerû függelékben végzõdõ, karcsú, szürke kocsány nõtt, alóla nyolc zöldes tapogató vagy csáp lógott. A kúp alapját gumiszerû szürke anyag borította, amely kiterjedve-összehúzódva mozgatta a testet.

Cselekedeteik, noha ártalmatlanok voltak, jobban megrémítettek, mint küllemük, mert nem volt egészséges dolog rémeket figyelni, amint olyasmit cselekszenek, ami csak emberrõl feltételezhetõ. Céltudatosan mozogtak a nagy szobákban, könyveket vettek le a polcokról, letették õket a hatalmas asztalokra, vagy onnan vitték vissza, néha szorgalmasan írtak, a különös pálcákat a fejük alatti zöld tapogatóikba fogva. Az irdatlan csipeszeket a könyvek tartására és társalgásra használták; beszédük valami kattogásfélébõl állt.

Ezek a lények nem viseltek ruhát, ám kúp alakú testük csúcsáról iszákot vagy hátizsákot lógattak le. Fejüket és az azt tartó végtagot általános a csúcs magasságában tartották, bár gyakran fölemelték vagy leengedték.

A másik három nagy végtagot használaton kívül rendszerint másfél méteresre engedve lógatták a kúp palástja mentén. Olvasásban, írásban, gépkezelésben tanúsított gyorsaságukból - az asztalon álló szerkezetek mintha kapcsolatban álltak volna gondolataikkal arra a következtetésre jutottam, hogy értelmi képességeik messze meghaladják az emberét.

Késõbb mindenütt láttam õket; nyüzsögtek a gigászi szobákban és folyosókon, kezelték a óriás gépeket a pincékben, száguldottak a széles utakon titáni, csónak alakú jármûveikkel. Nem féltem tõlük többé, olyan természetesen hozzá tartoztak a környezethez.

Kezdtem fölismerni egyéni eltéréseiket. Némelyüket mintha bizonyos értelemben korlátozták volna. Ez utóbbiak testi azonosságuk ellenére mozgásukban és szokásaikban különböztek nem csupán a többiektõl, de egymástól is.

Rengeteget írtak, amennyire ködös szememmel megítélhettem, különbözõ írásjegyekkel - egyik sem volt azonos a többség használta görbe hieroglifákkal. Néhány esetben mintha saját ábécénk ismerõs betûit láttam volna. Sokkal lassabban is dolgoztak, mint a többség.

Álmaimban egész idõ alatt testetlen tudat voltam, amely a megszokottnál sokkal szélesebb látótérrel rendelkezett, szabadon lebegett, mégis korlátozta mozgását az utcák geometriája és az átlagos utazósebesség. Egészen 1915 augusztusáig semmi jel sem utalt rá, hogy testi mivoltom nyugtalanítana. Azt mondom, nyugtalanítana, mert az elsõ szakaszban ez pusztán elvont érzés volt, noha hihetetlenül szörnyû, mivel összekapcsolódott korábban említett önutálatommal.

Álmaimban legfõbb igyekezetem egy darabig arra irányult, hogy elkerüljem a tükörbe nézést, és emlékszem, milyen hálás voltam, amiért a különös szobákból teljesen hiányzik a tükör. Rettenetesen zavart, hogy a hatalmas asztalokat - amelyek magassága nem lehetett három méternél kevesebb - nem alulról látom.

Késõbb mind nagyobb lett a beteges kísértés, hogy végignézzek magamon, míg egy éjjel nem tudtam ellenállni. Elsõ lefelé irányuló pillantásom semmit sem tárt föl. Egy pillanattal késõbb rájöttem, hogy ez azért van, mert a fejem toronymagasra nyúlik egy rugalmas nyak végében. Miután visszahúztam ezt a nyakat és lenéztem, megláttam a három méter magas, alapjánál három méter széles kúp pikkelyes, rücskös, szivárványló palástját. Sikoltásom ekkor ugrasztotta talpra fél Arkhamet, miközben felvetõdtem az álom szakadékából.

Csak több heti ocsmány ismétlés után tudtam félig-meddig elfogadni magam ebben a szörnyeteg formában. Álmaimban most már testet öltve mozogtam a többi ismeretlen lény között, olvastam a végtelen polcokon álló félelmetes könyveket, és órákon át írtam a hatalmas asztaloknál, a stílust a fejem tövébõl lógó zöld csápjaimba fogva.

Annak, amit írtam és olvastam, a töredékei megmaradtak a tudatomban. Borzalmas évkönyvek voltak más világokról, más világegyetemekrõl, a minden világegyetemen kívül mocorgó formátlan életrõl. Különös lények rendjeit említették, amelyek a világ elfeledett múltjában léteztek, és rémítõ krónikákat találtam a groteszk testû, értelmes lényekrõl, amelyek évmilliókkal aztán fognak élni, hogy az utolsó ember meghalt.

Az emberi történelem olyan fejezeteirõl értesültem, amelyeknek létezését a mai tudósok még csak nem is sejtik. A legtöbb könyvet a hieroglifák nyelvén írták; ezeket egy zümmögõ gépezet segítségével olvastam. Maga a nyelv ragozó fajta volt, olyan tõrendszerrel, amelyet egy emberi lény tökéletesen valószínûtlennek talált volna.

Hasonlóképpen tanulmányoztam más köteteket, amelyeket más nyelveken írtak. Nagyon kevés általam ismert nyelvû könyv akadt. Végtelenül sokat segítettek a rendkívül okos képek, amelyeket a szöveg lapjai közé illesztettek, vagy külön kötötték be õket. Mintha egész idõ alatt saját korom történetét írtam volna angol nyelven. Amikor fölébredtem, csupán jelentéktelen és értelmetlen foszlányokra emlékeztem mindazon ismeretlen nyelvekbõl, amelyeket álmomban mesterfokon bírtam, bár a történetbõl egész mondatok maradtak meg a fejemben.

Megtudtam - még mielõtt éber felem tanulmányozni kezdte volna a hasonló eseteket vagy az õsi mítoszokat, amelyekbõl az álmok kétségkívül eredtek -, hogy a körülöttem lévõ lények a világ legnagyobb fajához tartoznak, amely meghódította az idõt, és minden korba elküldte fölfedezõ elméit. Azt is tudtam, hogy engem a saját koromból ragadtak el, miközben valaki más használja a testemet, és hogy némely különös test hasonlóképpen foglyul ejtett elméknek szolgál otthonul. Úgy rémlett, hogy az ollókattogás különös nyelvén a naprendszer minden szögletébõl ide számûzött lényekkel társalkodom.

Volt itt egy elme a Vénusz bolygóról, aki a jövõ kiszámíthatatlan messzeségében fog élni, egy másik a Jupiter egyik külsõ holdjáról, hatmillió évnyi múltból. A földi elmék közül akadt néhány az õskori Déli-sark szárnyas, csillagfejû, félig növény lakóiból; egy másik a mesés Valusia hüllõnépébõl származott; hárman ember elõtti, bundás hüperboreusok voltak, Tsathoggua imádói; egy a rendkívül visszataszító csocsók közül; ketten a Föld utolsó korszakának pókszerû bennszülötteit képviselték; öten az emberiség után következõ vitéz bogárféléket, akikbe a Dicsõ Faj egy napon majd tömegesen menekíti át legnagyobb elméit a borzalmas veszély elõl; továbbá számosan az emberi fajból.

Beszéltem Jiang-Li tudatával, aki Can-Csan kegyetlen birodalmának filozófusa lesz Kr. u. 5000 táján; a Dél-Afrikában Kr. e. 50 000-ben élt nagyfejû barna nép tábornokával; egy Bartolomeo Corsi nevû firenzei szerzetessel a tizenkettedik századból; annak a Lomar nevû birodalomnak az egyik királyával, amely a szörnyû sarkvidéken uralkodott, százezer évvel azelõtt, hogy elárasztották volna a vidéket a nyugatról érkezett tömzsi, sárga inuitok.

Beszéltem Nug-Soth varázslóval, aki a Kr. u. 16 000 körül élt sötét hódítók népébõl származott; egy Titus Sempronius Blaesus nevû rómaival, aki quaestor volt Sulla idejében; az egyiptomi XIV dinasztia Kefnesz nevû fáraójával, aki Nyarlathotep ocsmány titkairól mesélt nekem; egy pappal Atlantisz középsõ királyságából; egy James Woodville nevezetû suffolki úriemberrel, Cromwell kortársával; az inkák elõtti Peru egyik udvari csillagászával; egy Nevel Kingston-Brown nevû ausztrál orvossal, aki 2518-ban fog meghalni; a Csendes-óceánban eltûnt Je fõvarázslójával; Kr. e. 200-ból egy Theodotidész nevû görög-baktriai hivatalnokkal; egy Pierre-Louis Montagny nevû koros, francia úriemberrel, aki XIII. Lajos idejében élt; a Kr. e. 15 000-ben létezett kimmériai birodalomból származó Krom-Ja-val; és még oly sokakkal, hogy agyam nem bírja megtartani a tõlük hallott döbbenetes titkokat és bódító csodákat.

Minden reggel lázasan ébredtem, néha felhevült igyekezettel próbáltam igazolni vagy megcáfolni értesüléseimet a modern tudomány fényében. Hagyományos tények nyertek új, kétséges távlatot, és én csodáltam az álom fantáziáját, amely képes volt ilyen meglepõ adalékokkal kiegészíteni a történelmet és a tudományt.

Reszkettem, hogy miféle titkokat rejthet a múlt, és borzongtam a fenyegetésektõl, amelyeket a jövõ hozhat magával. A célzások, amelyeket a nem emberi lények ejtettek el az emberiség jövõjérõl, olyan hatást tettek rám, amit le sem merek írni.

Az ember után félelmetes bogárcivilizáció következik, az õ testüket foglalja majd el a Dicsõ Faj elitje, amikor az öregebb világ szembenéz szörnyû végzetével. Késõbb, ahogy lejár a Föld ideje, az átsugárzott elmék ismét keresztülvándorolnak az idõn és a téren, egy újabb megállóra a Merkúr buborékos növényeinek testébe. De még utánuk is léteznek majd fajok, amelyek tragikusan ragaszkodnak a hideg planétához, beássák magukat iszonyatteli kérgébe, amíg el nem jön a vég.

Közben álmaimban folyton írtam saját korom történetét, amelyet - félig önként, félig a könyvtárak és az utazási lehetõségek ígéretének fejében - a Dicsõ Faj központi levéltárába szántam. A levéltár egy kolosszális föld alatti épületben volt a városközpont közelében, amelyet jól ismertem a gyakori munkák és konzultációk miatt. Úgy készült, hogy kitartson a faj végéig, és ellenálljon a legvadabb földmozgásoknak is. Ennek a titáni tárolónak a hegységszerû, tömör szilárdsága egyetlen másik épülethez sem volt fogható.

A följegyzéseket különösen ellenálló, nagy cellulózlapokra nyomtatták vagy írták, amelyeket a tetejükön nyíló kötetekbe gyûjtöttek, és külön-külön helyeztek el valami rendkívül könnyû, rozsdamentes, szürkés árnyalatú fémbõl készült, matematikai jelekkel díszített dobozokban, amelyekre a Dicsõ Faj görbe hieroglifáival írták rá a címet.

Ezeket a dobozokat ugyanabból a rozsdamentes fémbõl öntött, bonyolultan elforgatott kilincsgombokkal záródó, négyszögletes páncéltermek soraiban tárolták számtalan csukott, lezárt polcon. A saját történetemnek is kijelöltek a pincében egy külön helyet a legalsó, vagy gerinces szinten - ezt a részt szánták az emberiség, és az azt közvetlenül követõ bundás és hüllõszerû fajok kultúráinak.

Egyetlen álmom sem adott azonban teljes képet a mindennapi életrõl. Valamennyi ködös, összefüggéstelen töredékekbõl állt, és az is biztos, hogy ezek nem a megfelelõ sorrendben követték egymást. Például nagyon tökéletlen elképzelésem volt a saját életrendemrõl az álomvilágban; bár mintha meglett volna a saját nagy, sziklafalú szobám. A fogolyként tapasztalt korlátozások fokozatosan eltûntek, így egyik-másik látomásom érdekes utazásokról szólt a félelmes dzsungelekben, körutakról különös városokban, és néhány hatalmas, sötét, ablaktalan rom feltárásáról, amelyektõl a Dicsõ Faj sajátos félelemmel hõkölt vissza. Ugyancsak tettem hosszas tengeri utazásokat óriási, hihetetlen sebességgel közlekedõ, többfedélzetes hajókon, kirándultam vad tájakra elektromos impulzussal hajtott, lövedékforma légi jármûvekkel.

A széles, meleg óceánon túl a Dicsõ Faj más városai terültek el, az egyik távoli földrészen láttam primitív településeit a fekete pofájú, szárnyas teremtményeknek, akik uralkodó fajjá válnak, miután a Dicsõ Faj elküldi legjobb elméit a jövõbe, hogy megmeneküljenek a settenkedõ borzalomtól. Minden táj lapos volt és buján zöldellt. Csak ritkán fordultak elõ alacsony dombok, amelyek rendszerint a vulkanikus erõk jeleit viselték magukon.

Az állatokról, amelyeket láttam, köteteket írhatnék. Valamennyi vad volt; a Dicsõ Faj gépi kultúrája régen nem szorult háziállatokra, élelmük pedig teljes mértékben növényi vagy mesterséges anyagokból állt. Hatalmas testû, otromba hüllõk cammogtak a párolgó lápokban, röpködtek a nyomasztó levegõben, fröcsköltek a tengerekben és tavakban; közöttük mintha bizonytalanul fölismertem volna számos, a paleontológiából ismert faj kisebb, õsibb elõképét: a dinoszauruszokét, madárgyíkokét, halgyíkokét, a labyrinthodonokét, a plesiosaurusokét és hasonlókét. Madarat és emlõst egyet se láttam.

A földön és a mocsarakban nyüzsögtek a kígyók, gyíkok és krokodilok, a buja növényzet fölött szüntelenül zümmögtek a rovarok. Messze kint a tengeren soha nem látott, ismeretlen szörnyek fröccsentettek hegynyi haboszlopokat a párás ég felé. Egyszer egy gigászi tengeralattjáróval utaztam, és irdatlan, élõ retteneteket láthattam a hajó fényszóróinak sugarában. Láttam továbbá hihetetlen, elsüllyedt városok romjait, és a tengeri liliomok, kacslábúak, korallok és halfélék hemzsegõ sokaságát.

Látomásaim kevés információt tartalmaztak a Dicsõ Faj testi fölépítésérõl, népszokásairól, részletes történelmérõl; sokkal több elszórt morzsát szedtem össze régi legendákból és mások eseteibõl, mint saját álmaimból.

Idõvel természetesen olvasmányaim és kutatásaim sok téren utolérték és meghaladták álmaimat, így eleve megvolt a magyarázat bizonyos álomtöredékekre, míg azok visszaigazolták tanulmányaimat. Ez vigasztalóan megerõsítette abbéli hitemet, hogy az összes szörnyû pszeudo-emlék ugyanilyen olvasmányokból és kutatásokból fakad, amelyeket másodlagos egyéniségem folytatott.

Álmaim ahhoz a nem egészen százötven millió évvel ezelõtti idõszakhoz kapcsolódtak, amikor a paleozoikum átadta helyét a mezozoikumnak. A Dicsõ Faj által birtokolt testeknek nincs - legalábbis tudományosan ismert - leszármazottja a földi fejlõdésben. Sajátos, csaknem homogén, rendkívül specializálódott szervezetük inkább volt növényi, mint állati jellegû.

A sejtmûködés egyedi formája úgyszólván lehetetlenné tette a fáradtságot, teljes mértékben megszüntette az alvás igényét. Az egyik hajlékony végtagon nõtt vörös, trombitaforma függelékeken át fogyasztottak kizárólag félig folyékony táplálékot, ami sok szempontból szöges ellentéte volt az állatok táplálékának.

E lényeknek csupán két olyan érzékszerve volt, amelyeket mi is ismerünk: a látás és a hallás. Hallani a fejükön nõtt szürke tapogatók virágszerû nyúlványaival hallottak. Voltak még más, ismeretlen érzékszerveik is, ám ezeket a testeket lakó idegen, foglyul ejtett elmék nem tudták használni. Három szemük úgy helyezkedett el, hogy a normálisnál sokkal szélesebb látóteret tett lehetõvé. Vérük egyfajta mélyzöld, nagyon sûrû ikhór volt.

Nemük nem volt, az alapjuk mentén sorakozó magok vagy spórák útján szaporodtak, amelyek csupán víz alatt indultak fejlõdésnek. Nagy, sekély tartályokban nevelték csemetéiket, de csak korlátozott számban, mert roppant sokáig éltek; az átlagos életkor négy-ötezer év volt.

Az észrevehetõen fogyatékos egyedeket gyorsan rendbe hozták, amint észlelték hiányosságaikat. Mivel nem tudtak tapintani, és nem éreztek fájdalmat, csupán a szemmel látható tünetekbõl mérhették fel, hogy valaki beteg vagy a végét járja.

A halottakat méltóságteljes szertartások után elégették. Néha, mint már említettem, egy-egy magasabb rendû elme megmenekült a haláltól, mivel elõrevetítette magát az idõben; de ilyesmi csak ritkán fordult elõ. Ha megesett, a jövõbõl hozzájuk számûzött elmét a legnagyobb gyengédséggel kezelték, amíg szokatlan otthona meg nem semmisült.

A Dicsõ Faj egyetlen, lazán összefüggõ nemzetet vagy szövetséget alkotott. Politikai, gazdasági rendszerüket egyfajta fasiszta szocializmusnak lehetett volna nevezni, a legnagyobb erõforrásokat ésszerûen osztották el, a hatalmat kis kormányzó csoportok gyakorolták, amelyeket azok választották, akik átmentek bizonyos mûveltségi és pszichológiai vizsgákon. A családi kapcsolatok nem voltak túl erõsek, bár ismerték a közös leszármazás kötelékét, és a fiatalokat rendszerint a szüleik nevelték.

Viselkedésük és intézményeik természetesen egyrészt a legnagyobb elvontság szféráiban, másrészt a minden szerves életre jellemzõ elemi ösztönök terén hasonlítottak legjobban az emberéire. Néhány további hasonlóság abból eredt, amit a Dicsõ Faj tudatosan vett át a jövõbõl, mert tetszett neki.

Az ipar, nagymértékben gépesített volta miatt, kevés idõt követelt a polgároktól; a bõséges szabadidõt különbözõ intellektuális és mûvészi tevékenységekkel töltötték ki.

A tudományok hihetetlen szintre fejlõdtek, a mûvészet az élet fontos része volt, noha álmaim idejében már túljutott a csúcson. A technika állandó és hatalmas ösztönzést kapott a túlélésért folytatott harcban, mert neki kellett fenntartania a nagyvárosok szövedékét az õsidõk titáni földtani mozgásai közepette.

A bûnözés meglepõen ritka volt, és rendkívül hatékony rendõrséggel vigyázták a közrendet. A büntetés a kiváltságok megvonásától és a bebörtönzéstõl a halálig, vagy a legnagyobb érzelmi kínzásokig terjed, de sohasem alkalmazták anélkül, hogy a leggondosabban ne tanulmányozták volna az elkövetõk okait.

A hadviselés az utóbbi néhány évezredben megszûnt, bár amikor nagy néha harcba szálltak a Déli-sarkon tanyázó szárnyas, csillagfejû Öregekkel, az rendkívüli pusztításokkal járt. Hatalmas hadsereget tartottak fenn, amely szörnyû elektromos hatásokat keltõ, kameraszerû fegyverekkel volt fölszerelve, noha ritkán említették, miért szükséges ez a haderõ, de nyilvánvalóan kapcsolatban volt a szüntelen félelemmel, amellyel a sötét, ablaktalan, régi romok és a legalsó szintek lezárt ajtajai iránt viseltettek.

Ez a félelem a bazaltromoktól és a csapóajtóktól nagyrészt célozgatásokban, vagy legföljebb titkos sugdolózásokban nyilvánult meg. Jellemzõ módon sehol sem említették azok a könyvek, amelyek a nyilvános polcokon hozzáférhetõek voltak. Ez volt az egyetlen tabutéma a Dicsõ Faj tagjai között, és úgy tûnt, kapcsolatban áll a régi szörnyû harcokkal és azokkal a jövõbeli veszedelmekkel, amelyek egy napon rákényszerítik a fajt, hogy legjobb elméit tömegesen menekítse a jövõbe.

Noha a többi tény is tökéletlenül és töredékesen szerepelt az álmokban és legendákban, ez a téma egészen elképesztõen belemosódott a homályba. A sötét õsi mítoszok kerülték a kérdést, bár az is lehet, hogy minden célzást kitöröltek belõlük. Saját álmaimban és a másokéiban furcsa módon kevés volt a vonatkozó utalás. A Dicsõ Faj tagjai szándékosan sohasem beszéltek róla, és amit sikerült megtudnom, az néhány jobb megfigyelõ fogoly elmétõl származott.

Eme információmorzsák szerint a félelem alapja egy iszonyú, vénebb faj, félig-meddig polipszerû, mélységesen idegen nép, amely mérhetetlenül messzi világegyetemekbõl érkezett az ûrön át, és hatszázmillió évvel ezelõtt õk uralták a Földet meg a Naprendszer három másik bolygóját. Csak részben voltak anyagiak mármint abban az értelemben, ahogyan mi értelmezzük az anyagot - , tudatuk és érzékelésük módja gyökeresen eltért a földi szervezetekétõl. Például érzékszerveik közül hiányzott a látás; mentális világuk a benyomások különös, nem vizuális mintáiból állt össze.

Ahhoz elég anyagiak voltak, hogy ahol találták, eszközként használják a világûr anyagát. Házaik is voltak, bár elég sajátosak. Érzékeik áthatoltak minden konkrét akadályon, ám anyaguk nem; az elektromos energia bizonyos formái képesek voltak teljesen elpusztítani õket. Tudtak repülni, bár nem rendelkeztek szárnyakkal, és semmilyen látható szervük nem volt a lebegéshez. Tudatuk olyan szerkezetû volt, hogy a Dicsõ Faj nem tudott hatékonyan eszmét cserélni velük.

Amikor ezek a teremtmények a Földre érkeztek, félelmetes, ablaktalan tornyokból álló bazaltvárosokat építettek, és vérfürdõt rendeztek az itt élõ lények között, egészen addig, amíg a Dicsõ Faj elméi meg nem érkeztek az ûrön át abból a sötét, galaxisközi világból, amelyet a meghökkentõ és vitatott Eltdowni Töredékek Yith néven említenek.

Az újonnan érkezettek az általuk szerkesztett gépezetekkel könnyen uralmuk alá hajtották a ragadozókat, és leûzték õket a földkéreg belsõ kamráiba, amelyeket azok már berendeztek tartózkodási helyüknek.

Azután lepecsételték a bejáratokat, és sorsukra hagyták õket, majd legtöbb nagyvárosukat elfoglalták, megõrizve egyes fontos épületeket, olyan indokokkal, amelyeknek több köze volt a babonához, mint a közömbösséghez, arcátlansághoz vagy a tudományos-történelmi buzgósághoz.

Ám Bonok múltával bizonytalan, gonosz jelek érkeztek, hogy a Mérhetetlen Vének megerõsödtek és megsokasodtak a belsõ világban. Szórványos és feltûnõen ocsmány kitörések történtek a Dicsõ Faj egyes távoli kisvárosaiban, és egyes kihalt õsi városokban, amelyet a Dicsõ Faj nem népesített be, olyan helyeken, ahol a mélység szakadékaiba vezetõ ösvényeket nem zárták le vagy õrizték megfelelõen.

Ezután megerõsítették a védelmet, sok utat örökre lezártak - noha néhány csapóajtót meghagytak stratégiai célból, hogy megküzdhessenek a Mérhetetlen Vénekkel, ha valahol váratlan helyen kiszabadulnának.

Leírhatatlanul förtelmesek lehettek a Mérhetetlen Vének kitörései, mert örökre otthagyták nyomukat a Dicsõ Faj pszichológiájában. Annyira iszonyodtak tõlük, hogy még csak nem is említették, milyenek. Külsejüket illetõen egyszer sem találkoztam egyértelmû utalással.

Hallottam zavaros célzásokat szörnyû alakváltoztató képességükrõl, arról, hogy idõnként láthatatlanná tudtak válni, míg mások szerint képesek voltak irányítani és fegyverként használni a nagy szeleket. Sajátos füttyögõ hangokat és öt körbõl álló gigászi lábnyomokat is emlegettek velük kapcsolatban.

Nyilvánvaló volt, hogy a Dicsõ Faj kétségbeesetten rettegett közeledõ végzete - az, ami elõl egy napon sokmilliónyi kifinomult elmét küldenek keresztül az idõ szakadékán, idegen testekbe, a biztosabb jövõbe - kapcsolatban állt a Mérhetetlen Vének végsõ, sikeres kitörésével.

A szellemi kivetítések minden korban félreérthetetlenül figyelmeztettek erre a borzalomra, és a Dicsõ Faj úgy döntött, ezt senkinek sem kell elviselnie, aki el tud menekülni. Tudták a bolygó késõbbi történetébõl, hogy a kitörést sokkal inkább a bosszúvágy hajtja, mint a kísérlet a külsõ világ visszafoglalására. Kivetítéseik megmutatták nekik, hogyan jönnek-mennek a fajok anélkül, hogy a szörnyetegek zavarnák õket.

Talán a rémek jobban szerették a Föld mélységeit a változó, vihar szaggatta felszínnél, mivel a fény semmit sem jelentett nekik. Az is lehet, hogy lassan elgyöngültek az Bonok múltával. Köztudott, hogy kihaltak, mire a menekülõ elmék befészkelték magukat az embert követõ bogárfajba.

A Dicsõ Faj addig is fenntartotta a gondos õrizetet, hatalmas fegyvereik szüntelenül készen álltak, bár a hátborzongató témát számûzték a hétköznapi beszélgetésbõl és a hozzáférhetõ följegyzésekbõl. A névtelen félelem árnyéka mindig ott lebegett a lezárt csapóajtók és a sötét, ablaktalan õsi tornyok fölött.

V.

Álmaim ezt a világot visszhangozták halványan és töredékesen minden éjjel. Nem is remélem, hogy kifejezhetem, mennyi iszonyat és félelem sûrûsödött ezekben a visszhangokban.

Amint mondottam, tanulmányaim ésszerû pszichológiai magyarázataikkal fokozatosan pajzsot alakítottak ezek ellen az érzések ellen; oltalmazó hatásukat fokozta a megszokottság alig észrevehetõ árnyalata, amelyet az idõ múlása hoz magával. Mégis, mindennek ellenére idõnként egy-két pillanatra elõtört a bizonytalan, kúszó rettegés. De nem szippantott magába mindenestül, mint régen; 1922 után a munka és pihenés egészen normális váltakozásában éltem.

Az évek múltával kezdtem úgy érezni, hogy tapasztalataimat - együtt a hasonló esetekkel és a vonatkozó néprajzi tényekkel - képes vagyok összesíteni és közzétenni a komoly tudósok épülésére; ezért elkészítettem egy cikksorozatot, amely tömören összefoglalta a kérdéskört, és a cikkeket az álmaimból megmaradt formák, jelenetek, díszítõ minták és hieroglifák kezdetleges rajzaival illusztráltam.

Cikkeimet sorra jelenttette meg 1928 és 1929 folyamán a Journal of the American Psychological Society, de nem keltettek túlzott figyelmet. Én közben továbbra is a legapróbb részletig lejegyeztem álmaimat, bár a beszámolók kötege kezdett elképesztõ méretet ölteni.

1934. július 10-én levelem érkezett a Pszichológiai Társaság címére, és ez a levél lett a nyitánya a legiszonyúbb szakasznak, amelyben elérte csúcsát az egész õrült megpróbáltatás. A bélyegzõ szerint a levelet a nyugat-ausztráliai Pilbarrában adták föl, és mint nyomozásaim kiderítették, egy meglehetõsen ismert bányamérnök írta alá. Néhány fölöttébb különös fényképet is tartalmazott a boríték. Szóról-szóra idemásolom a szöveget, és egyetlen olvasóm sem fog csodálkozni azon, milyen szörnyû hatást gyakoroltak rám ezek a fényképek.

Egy ideig döbbent és hitetlen voltam; noha gyakran elgondoltam, hogy kellett valami tényalappal rendelkezniük az álmaimat színezõ legendák egy bizonyos részének, a legkevésbé sem voltam fölkészülve rá, hogy bármi ilyen kézzelfogható fönnmaradhatott a minden elképzelésünket felülmúló, elveszett világból. De mindennél borzalmasabbak voltak a fényképek, mert itt álltak a homokban, hideg, megcáfolhatatlan valóságukban a kopott, esõmarta, idõverte kõtömbök, amelyeknek némiképp domború teteje, kicsit homorú alja magáért beszélt.

Amikor nagyító alatt tanulmányoztam õket, a hoporcsok és horpadások között nagyon is világosan megláttam azoknak a hatalmas görbe vonalú rajzoknak és hieroglifáknak a nyomait, amelyeknek értelme olyan visszataszító számomra. De íme a levél, amelyhez nem kell kommentár.
 

49 Dampier St.

Pilbarra, Nyugat-Ausztrália

1934. május 18.
 

N. W. Peaslee professzornak

az Amerikai Pszichológiai Társaság útján

30 E. 41. St.

New York, USA
 

„Tisztelt Uram!

Nemrégiben beszéltem a perthi Dr. E. M. Boyle-lal, és õ néhány újságot adott nekem, amelyben az ön cikkei találhatóak, valamint azt tanácsolta, hogy számoljak be Önnek néhány dologról, amelyeket a Nagy Homoksivatagban láttam, aranymezõinktõl keletre. Annak fényében, amit Ön ír a különös mintákkal és hieroglifákkal díszített, ciklopszfalú õsi városokról, úgy tûnik, valami nagyon fontosat találtam.

A feketék mindig rengeteget emlegették a "nagy köveket", amiken jelek vannak, és láthatólag szörnyen féltek tõlük. Valamiért összekapcsolják õket saját fajtájuk közismert legendájával Buddairól, a gigászi vénemberrõl, aki õsidõk óta alszik a föld alatt, fejét kezére hajtva, de majd egy napon fölébred, és megeszi a világot.

Vannak nagyon õsi, félig elfeledett mesék hatalmas, föld alatti kõkunyhókról, ahonnan folyosók vezetnek egyre lejjebb, és ahol szörnyûségek történnek. A feketék azt állítják, hogy egyszer néhány harcos egy csatából menekülve lement az egyikbe, és sohasem jöttek vissza, viszont nem sokkal azután, hogy lementek, félelmetes szél kerekedett arrafelé. Bár ezek a bennszülöttek sok értelmetlenséget összefecsegnek.

Amit mondanom kell Önnek, az ennél sokkal fontosabb. Két éve, amikor ötszáz mérföldre keletre a sivatagban kutattam, számos furcsa, nagyjából 3x2x2 láb méretû faragott követ találtam, amelyek nagyon erodálódtak.

Elõször semmi olyan jelet nem láttam rajtuk, amilyenekrõl a feketék beszéltek, de amikor közelebbrõl megnéztem, viharvertségük ellenére is mély véseteket fedeztem föl rajtuk. Különös ívek voltak, éppen olyanok, mint amilyeneket a feketék igyekeztek leírni. Negyven-ötven kõtömb lehetett, némelyiket csaknem eltemette a homok, és valamennyi egy talán negyedmérföldes körben hevert.

Miután megnéztem néhányat, alaposabban körbeszemlélõdtem, hátha találok még, és gondosan átvizsgáltam a mûszereimmel a környéket. A tíz-tizenkét legjellegzetesebb kõtömböt lefotóztam, és a fényképeket elküldöm Önnek.

Információimat és képeimet elküldtem a perthi kormánynak is, de azokat nem érdekli.

Ekkor találkoztam Dr. Boyle-lal, aki olvasta az Ön cikkét a Journal of the American Psycholgical Society-ben, történetesen éppen azokat, ahol a köveket említi. Amikor megmutattam neki a fotókat, rendkívül érdekesnek találta õket, és nagyon izgatott lett, mondván, hogy a kövek és a jelek éppen olyanok, mint azé a falazaté, amelyrõl Ön álmodott, és amelyet a legendákban is leírnak.

Írni szándékozott Önnek, de mindig késleltette valami. Közben elküldte nekem a legtöbb újságot, amelyben az Ön cikkei megjelentek; rajzaiból és leírásaiból azonnal láttam, hogy a köveim biztosan éppen olyasfajták, mint amilyenekre Ön gondol. Ezt látni fogja a mellékelt fényképeken, és késõbb hallhatja Dr. Boyle-tól.

Mármost én megértem, hogy mindez milyen fontos lehet Önnek. Semmi kétség, egy minden eddiginél õsibb, ismeretlen civilizáció maradványaira bukkantunk, ami alapját képezi az ön legendáinak.

Bányamérnökként van bizonyos fogalmam a geológiáról, és annyit mondhatok, ezek a tömbök olyan régiek, ami egyenesen ijesztõ. Többnyire homokkõbõl és gránitból faragták õket, bár az egyik csaknem biztosan valamilyen különös cementbõl vagy betonból készült.

Olyan nyomokat hagyott rajtuk a víz, mintha a világnak ez a része korokkal ezelõtt lemerült, majd ismét felszínre tört volna, jóval azután, hogy ezeket a tömböket kifaragták és beépítették. Mindez évszázadokkal és ezredekkel ezelõtt, vagy Isten tudja, mennyivel régebben történt. Nem is szeretek belegondolni.

Tekintettel az Ön korábbi szorgalmas munkájára, amellyel végignyomozta a legendákat és mindent, ami kapcsolatban áll velük, nem kételkedem, hogy expedíciót kíván majd vezetni a sivatagba régészeti feltárások végett. Dr. Boyle és én készek vagyunk együttmûködni Önnel, amennyiben Ön - vagy az Ön által ismert szervezetek - képesek megteremteni ennek anyagi alapjait.

Tucatnyi bányászt össze tudok szedni a kemény ásatási munkálatokra. A feketék használhatatlanok, úgy találtam, csaknem mániákusan rettegnek attól a helytõl. Boyle és én nem szóltunk senki másnak, Ön nyilvánvalóan megérdemli, hogy elsõ legyen a fölfedezésben.

A helyet Pilbarrából lehet elérni. Motoros traktorral négy nap, amennyiben a saját felszerelésünket használjuk. Valamivel nyugatra és délre esik Warburton 1873-as útjától, továbbá száz mérföld választja el Joanna Seringtõl. A holmit a De Grey folyón is fölúsztathatjuk, ahelyett, hogy Pilbarrából indulnánk - de mindezt késõbb is megbeszélhetjük.

A kövek nagyjából a déli szélesség 22° 3' 14" és a keleti hosszúság 125° 0' 39"-nál levõ ponton vannak. Az idõjárás trópusi, a sivatagi körülmények nehezek.

Várom levelét a témával kapcsolatban, és csakugyan szívesen részt vennék tervei megvalósításában. Miután tanulmányoztam a cikkeit, komoly benyomást tett rám az anyag mélyebb értelme. Dr. Boyle késõbb ír Önnek. Ha gyors üzenetváltásra van szükség, egy Perthbe küldött táviratot drót nélkül továbbíthatnak hozzánk.

Várom mielõbbi válaszát. Higgyen nekem!
 

A legnagyobb tisztelettel
 

Robert B. F. Mackenzie”

Ennek a levélnek a közvetlen következményei olvashatóak a sajtóban. Szerencsére sikerült megnyernem a Miskatonic egyetem támogatását, és úgy Mr. Mackenzie, mint Dr. Boyle igen értékes segítõnek bizonyult ausztráliai részrõl. Nem akartuk közzétenni kutatásunk célját, nehogy kellemetlen felhangot kapjon az olcsó lapok szenzációhajhász viccelõdésétõl. Ennek eredményeképpen kevés cikk jelent meg nyomtatásban, ahhoz azonban elég, hogy szó kerüljön az ausztráliai romok utáni kutatásainkról és az elõkészület lépéseirõl.

Utamra elkísért William Dyer professzor a geológiai karról, az 1930/31-es délsarki expedíció vezetõje, Ferdinand C. Ashley a történelmi karról, Tyler M. Freeborn az embertani karról, valamint Wingate fiam.

Levelezõtársam, Mackenzie 1935 elején ellátogatott Arkhambe, és segített a végsõ elõkészületekben. Rendkívül hozzáértõ, kellemes, csodálatosan olvasott, ötvenes férfi volt, és igen jól ismerte az ausztráliai utazások feltételeit.

Traktorjai Pilbarrában várakoztak, mi pedig béreltünk egy édesvízi hajózáshoz alkalmas, megfelelõen kicsi gõzöst, hogy odáig vigyen bennünket a folyón. Fölkészültünk, hogy a leggondosabban, tudományos módszerekkel végezzük az ásatásokat, átszitálva minden szem homokot, és igyekszünk mindent eredeti vagy eredetinek tûnõ - állapotban hagyni.

1935 március 28-án indultunk Bostonból a szuszogó Lexingtonnal, kényelmesen végighajóztunk úti célunk felé az Atlanti-óceánon, a Földközi-tengeren, át a Szuezi-csatornán, le a Vörös-tengeren, keresztül az Indiai-óceánon. Nem is kell mondanom, mennyire lehangolt az alacsony, homokos nyugat-ausztráliai part képe, és mennyire utáltam a hitvány bányászvárost, a kietlen aranymezõket, ahol a traktorok végül lerakták szállítmányukat.

Dr. Boyle, akivel ott találkoztunk, idõsebb, kellemes, értelmes embernek bizonyult, aki alaposan ismerte a pszichológiát. Számos hosszú beszélgetést folytattunk hármasban, õ, a fiam és én.

Várakozással elegy feszengés különös keveréke töltött el bennünket, amikor tizennyolc fõs csapatunk keresztülzötyögött a homok és szikla borította száraz mérföldeken. Május 31-én pénteken átkeltünk a De Grey egyik ágán, és beléptünk a teljes elhagyatottság birodalmába. Határozott félelem vett erõt rajtam, ahogyan közeledtünk a legendák takarta idõsebb világ lelõhelyéhez, és ezt a félelmet természetesen csak erõsítette, hogy zavaros álmaim és álemlékeim változatlanul gyötörtek.

Június 3-án hétfõn pillantottuk meg az elsõ félig eltemetett kõtömböket. Nem tudom leírni érzelmeimet, amikor a valóságban is megérintettem egy töredékét a ciklopszi falazatnak, ami minden tekintetben hasonlított álmaim épületeire. Világosan kivehetõ volt a faragás - és a kezem megremegett, amikor fölismertem egy töredékben a görbe díszítményt, ami olyan pokolian kísértett a kínzó lidércnyomás és meghökkentõ kutatás éveiben.

Egy hónapnyi ásás során összesen 1250, a pusztulás és megsemmisülés különbözõ szakaszait mutató kõtömböt tártunk föl. Többsége alul-felül ívelt, vésett megalít volt, kisebb része laposabb, sima kocka, vagy nyolcszögletûre faragott kõ - akár a padlók lapjai álmaimban -, néhány feltûnõen masszív darab pedig úgy ívelt és hajlott, hogy talán egy mennyezethez tartoztak, vagy pedig egy boltíves, illetve kerek ablakhoz.

Minél mélyebbre - és minél keletebbre meg északabbra - ástunk, annál több tömböt találtunk, noha még mindig nem bukkantunk semminemû rendezettség nyomára. Dyer professzort megdöbbente a töredékek mérhetetlen kora, Freeborn pedig olyan jelképeket talált, amelyek baljósan rímeltek bizonyos hihetetlenül õsi pápua és polinéziai legendákra. A tömbök állapota és szétszórtsága szédítõ idõtávról és kozmikus vadságú geológiai mozgásokról regélt.

Volt velünk egy aeroplán is. Wingate fiam gyakran fölszállt különbözõ magasságokba, és végigpásztázta a sziklás-homokos pusztaságot a hatalmas körvonalak gyönge nyomai, szintkülönbségek vagy szétszórt kövek után. Gyakorlatilag semmilyen eredménnyel sem járt; valahányszor azt képzelte, hogy megpillantott valami jellegzetest, a következõ úton azt kellett látnia, hogy a szélfújta dûnék új, csalóka képet rajzoltak a régi helyébe.

Egy-két ilyen változékony kép sajátosan, kellemetlenül hatott rám. Valahogy rímeltek valamire, amit álmodtam vagy olvastam, de már nem emlékeztem rá. Volt bennük valami szörnyen ismerõs, amitõl titkolt, rossz elõérzettel pillantottam végig a visszataszító, terméketlen tájon.

Július elsõ hetében rendkívül vegyes érzelmekkel figyeltem az északkeleti irányba húzódó ásatást. Volt ebben félelem, érdeklõdés, és mindenekelõtt az a zavarba ejtõ tudat, hogy ezt már láttam valahol.

Igyekeztem mindenféle pszichológiai segítséget igénybe venni, hogy kiverjem a fejembõl, de sikertelenül. Elfogott az álmatlanság is, de szinte örültem neki, mert legalább kevesebbet kellett aludnom. Rákaptam a hosszú, magányos, éjszakai sétákra a sivatagban, rendszerint északi vagy északkeleti irányba, amerre különös új benyomásaim is vonzottak.

Ezeken a sétákon néha belebotlottam az ódon falak csaknem elrejtett maradványaiba. Noha errefelé kevesebb kõtömb hevert a felszínen, mint ott, ahol ásatásainkat kezdtük, biztosan éreztem, hogy a felszín alatt nagy bõségben találhatók. A terep kevésbé sima volt a táborhelyünknél, és az uralkodó erõs szelek itt-ott fantasztikus, ideiglenes buckákba torlaszolták a homokot, föltárva az õsi kövek sorát, más nyomokat pedig eltakarva.

Betegesen izgatott, hogy erre a területre is kiterjesszem az ásatást, ugyanakkor rettegtem, hogy mit találhatunk. Látható, hogy meglehetõsen rossz állapotba kerültem, de mindennél rosszabb volt, hogy nem beszélhettem róla.

Rossz idegállapotomra bizonyítékot nyertem, amikor egyik éjszakai kóborlásom során különös fölfedezést tettem. Július 11-ének estéjén történt, amikor a hold furcsán fakó fénnyel vitorlázott a rejtelmes dûnék fölött.

Valahogy messzebbre jutva szokásos sétáimnál, egy nagy kõhöz értem, amely feltûnõen különbözött minden eddigitõl. Csaknem teljesen be volt temetve, ám én lehajoltam, kezemmel kotortam félre róla a homokot, majd szemügyre vettem a hold és villanylámpám fényénél.

A többi nagy sziklától eltérõen ez tökéletesen szögletesre volt faragva, homorulatok és domborulatok nélkül. Az is látszott, hogy sötét, bazaltszerû anyagból készült, teljesen elütött az ismerõs gránittól, homokkõtõl és a néhány betonkockától.

Hirtelen fölegyenesedtem, sarkon fordultam, és inam szakadtából rohanni kezdtem a tábor felé. Teljesen öntudatlan és értelmetlen menekülés volt, már csak a sátramhoz közeledve jöttem rá, hogy miért futottam. Beugrott a magyarázat. A különös, sötét kõ olyasmi volt, amirõl már olvastam és álmodtam; valami, aminek az õsöreg legendárium legvérfagyasztóbb borzalmaihoz van köze.

Egyik kõkockája volt azoknak a korábbi bazaltépületeknek, amelyektõl a mesés Dicsõ Faj olyannyira félt, azoknak a magas, ablaktalan romoknak, ama baljós, félig anyagi idegen fajzat építményeinek, amely a végtelen ûrbõl érkezve árasztotta el a Földet; az õ szélszerû, láthatatlan erejük ellen zárták le a csapóajtókat és állítottak mindig éber õröket.

Egész éjjel virrasztottam, de hajnalra beláttam, mekkora ostobaság hagyni, hogy egy mítosz árnya ennyire fölizgasson. Rémület helyett a fölfedezõ lelkesedésének kellett volna elöntenie.

Másnap déltájt meséltem a többieknek fölfedezésemrõl; Dyer, Freeman, Boyle, a fiam és én elmentünk, hogy megnézzük ezt a rendellenes tömböt, ám kudarcot vallottunk. Nem tudtam pontosan, hol is láttam a követ, és a késõbb feltámadt szél teljesen megváltoztatta a vándorló homokdûnék képét.

VI.

Most következik elbeszélésem legfontosabb és legnehezebb része - annál is nehezebb, mivel nem tudok meggyõzõdni a realitásáról. Néha kínzóan biztos vagyok benne, hogy nem álmodtam vagy hallucináltam; és - tekintettel tapasztalataim objektív valóságának döbbenetes jelentõségére - ez az érzés indított arra, hogy ezeket a följegyzéseket elkészítsem.

Fiam - képzett pszichológus, aki az egész esetrõl a legtöbb és legrokonszenvezõbb tudással bír - meg tudja ítélni, amit most fogok elmondani.

Elõször hadd írjam le a külsõdleges tényezõket, ahogyan a tábor lakói ismerik: július tizenhetedikén este egy szeles nap után korán tértem haza, de nem bírtam elaludni. Valamivel tizenegy elõtt fölkeltem, és mivel most is elfogtak a szokott gyötrõ érzések, amikor végignéztem az északkeleti irányban húzódó ásatáson, elindultam éjszakai sétáim egyikére. Közben csak egyetlen emberrel találkoztam, akit üdvözöltem is egy Tupper nevû ausztrál bányász volt -, majd elhagytam a tábor területét.

A hold, amely nemrég kezdett fogyni, felhõtlen égbõl világított alá, és elárasztotta az õsi homokot valami fehér, fekélyes ragyogással, ami nekem valamiért hihetetlenül gonosznak tûnt. Már nem fújt a szél, és nem is kezdett rá még majdnem öt órán keresztül, amit Tupper és mások is tanúsíthatnak, akik láttak, amint északkeleti irányban sebesen átvágok a sápadt, titokõrzõ dûnéken.

Hajnali fél négy tájban olyan erõs szél támadt, hogy mindenkit fölébresztett a táborban, és három sátrat fölborított. Az ég felhõtlen volt, a sivatag még mindig abban a fekélyes holdfényben izzott. Amikor az expedíció a sátrakkal kezdett foglalkozni, észrevették, hogy nem vagyok ott, de tekintettel korábbi sétáimra, ez a körülmény senkit sem ijesztett meg. Mégis legalább három ember - mindnyájan ausztrálok - érzett valami baljósat a levegõben.

Mackenzie elmagyarázta Freeborn professzornak, hogy ez a félelem a feketék folklórjából ragadt rájuk. A bennszülöttek gonosz mítoszok egész szövedékét költötték a heves szelekrõl, amelyek nagy ritkán végigsöpörnek a derült ég alatt, a homok fölött. Azt suttogják, hogy azokból a nagy, föld alatti kõkunyhókból fújnak, ahol szörnyû dolgok történnek, és sehol sem lehet érezni õket, csak a környéken, ahol a nagy, faragott kövek hevernek. Négy óra felé a szélvihar éppen olyan hirtelen elállt, ahogy elkezdõdött, és új, ismeretlen formákba rendezte a dûnéket.

Már öt óra is elmúlt, a dagadt, gombaszerû hold lefelé süllyedt a nyugati égen, amikor betámolyogtam a táborba - kalap nélkül, rongyosan, összekarcolt, véres arccal, villanylámpa nélkül. A legtöbb ember lefeküdt, de Dyer professzor még a sátra elõtt pipázott. Látva kifulladt és csaknem eszelõs állapotomat, hívta Dr. Boyle-t, és ketten eltámogattak a priccsemig, majd kényelembe helyeztek. A fiam, akit fölébresztett a sürgésforgás, hamarosan csatlakozott hozzájuk, és valamennyien igyekeztek rávenni, hogy feküdjek nyugodtan, és próbáljak meg aludni.

De számomra nem adatott meg az alvás. A legdöbbenetesebb pszichikai állapotban voltam - különbözött mindentõl, amitõl korábban szenvedtem. Egy idõ után ragaszkodtam hozzá, hogy beszélhessek, hogy idegesen és fáradságosan elmagyarázhassam állapotomat.

Elmondtam nekik, hogy elfáradtam, és lefeküdtem a homokra szundítani egyet. Ott, ahogy mondtam nekik, még félelmetesebb álmaim voltak, mint rendesen - és amikor a hirtelen szélviharra fölébredtem, túlfeszült idegeim fölmondták a szolgálatot. Pánikba esve menekültem, gyakran fölbuktam a félig eltemetett kövekben, így lettem rongyos és piszkos. Sokáig alhattam, tekintve távollétem óráit.

Akármilyen különös dolgot láttam vagy tapasztaltam, egy szóval sem utaltam rá - ebben a tekintetben a legnagyobb önuralmat gyakoroltam. Arról viszont szóltam, hogy megváltoztattam a véleményemet az expedícióról, és sürgettem, hogy ne ássunk tovább északkelet felé.

Érvelésem elég gyönge volt: arra hivatkoztam, milyen kevés arrafelé a kõtömb, hogy ne sértsük meg a babonás bányászok érzékenységét, hogy esetleg kimerülnek az egyetemtõl kapott tartalékok, és hozzátettem még sok más hazug vagy lényegtelen dolgot. Természetesen ügyet sem vetettek új kívánságaimra, még a saját fiam sem, aki pedig láthatóan aggódott egészségem miatt.

Másnap fölkeltem, körbejártam a tábort, de nem vettem részt az ásatásokban. Elhatároztam, hogy amint lehet, idegeim érdekében hazatérek, a fiam pedig megígérte, hogy amint átvizsgálta azt a területet, amelyet én ki akartam hagyni a kutatásokból, rögtön elröpít Pertlibe, ami ezer mérföldnyire volt délnyugati irányban.

Úgy gondoltam, hogy ha még látni lehet az általam fölfedezett valamit, akkor megpróbálkozom egyfajta figyelmeztetéssel, vállalva akár a nevetségesség kockázatát. Az elképzelhetõ, hogy a bányászok, akik ismerik a helyi folklórt, mellém állnak. Fiam, hogy a kedvembe járjon, még aznap délután elvégezte a légi föltárást, végigrepült a terep fölött, amerre a sétám vezethetett. Semmi olyasmi nem került a szeme elé, amivel én találkoztam.

Az lehetett a helyzet, ami a rendellenes bazalttömbbel: a vándorló homok eltörölt minden nyomot. Egy pillanatig félig-meddig sajnáltam, hogy páni félelmemben elveszítettem egy ijesztõ tárgyat - de most már tudom, hogy ez volt a szerencse. Így elhihetem, hogy egész élményem érzékcsalódás volt, fõleg akkor, ha mint õszintén remélem - sohasem találják meg azt a pokoli szakadékot.

Wingate július 20-án elvitt Pertlibe, de nem volt hajlandó otthagyni az expedíciót és hazatérni. 25-éig velem maradt, ekkor indult a gõzös Liverpool felé. Most, amikor az Empress kabinjában lázasan és hosszasan töprengek a dolgon, elhatároztam, hogy legalább a fiamat informálnom kell. Rajta múlik, hogy szélesebb nyilvánosság elé tárja-e a történetet.

Minden eshetõségre készen összefoglaltam az elõzményeket - amelyeknek töredékeit néhányan már ismerték -, és most elmondom, olyan röviden, ahogy csak lehetséges, hogy mi történt azon az ocsmány éjjelen, miközben távol voltam a tábortól.

Feszült idegekkel, a megmagyarázhatatlan, rettegõ álmok ösztökéjétõl egyfajta beteges lelkesedésbe hajszoltan botorkáltam északkelet felé a gonoszul izzó hold alatt. Itt-ott láttam félig homokba ásottan azokat a névtelen és elfelejtett Bonokból itt maradt kõtömböket.

E szörnyeteg romok elképzelhetetlen kora és a sötét félelem jobban nyomasztott, mint valaha, és egyre csak õrjítõ álmaimra, a mögöttük lappangó rémületes legendákra tudtam gondolni, meg arra, mennyire félnek a bennszülöttek és a bányászok a sivatagtól és a faragott kövektõl.

Mégis tovább botorkáltam, mintha valami szörnyû találkozóra igyekeznék, miközben egyre jobban gyötörtek a döbbenetes álmok és képzelt emlékek. A sorba állított kövekre gondoltam amelyeket a fiam látott a levegõbõl, és azon töprengtem, miért tûntek egyszerre olyan fenyegetõnek és ismerõsnek. Valami matatott és zörgött emlékezetem zárján, miközben egy másik ismeretlen erõ igyekezett csukva tartani azt a kaput.

Az éjszaka szélcsendes volt, a sápadt homok föl-le ívelt, mint a tenger megfagyott hullámai. Nem volt célom, mégis úgy haladtam, akárha a sors ujját követném. Álmaim feltolultak a való világba, így mindegyik homokba merült megalít mintha az ember elõtti épületek végtelen szobáihoz és folyosóihoz tartozott volna, telefaragva jelképekkel és hieroglifákkal, amelyeket túlságosan jól ismertem azokból az évekbõl, amikor elmém a Dicsõ Faj foglya volt.

Néha szinte láttam azokat a mindentudó, kúp alakú rémeket, amint megszokott módjukon foglalatoskodnak, és féltem végignézni magamon, nehogy magamat is ilyennek találjam. Egyszerre láttam a homokkal borított kõkockákat és a szobákat meg a folyosókat; a gonosz, izzó holdat és a világító fénygömböket; a végtelen sivatagot és a bólogató páfrányokat az ablakok mögött. Egyszerre voltam ébren és álmodtam.

Nem tudom, mennyi ideig, milyen messzire mentem, még azt sem, milyen irányba, amikor elõször pillantottam meg a kõrakást, amelyrõl a szél letakarította a homokot. Itt eddig ez volt a legnagyobb csoportos lelet, és olyan erõs benyomást tett rám, hogy a legendás Bonok látomásai hirtelen eltûntek.

Ismét csak a sivatag volt, a gonosz hold és az ismeretlen múlt maradványai. Közelebb mentem, megálltam és elektromos lámpám fényét ráirányítottam a düledezõ halomra. Egy dûnét elfújt a szél, alatta, tizenhárom méteres átmérõjû területen szabálytalan kör alaprajz, alacsony megalitépítmény, valamint kisebb töredékek maradtak meg. Magasságuk hatvan centimétertõl két és fél méterig terjedt.

Rögtön az elején rájöttem, hogy van valami rendkívül szokatlan ezekben a kövekben. Nem csupán a mennyiségük volt példátlan, de valami megragadott a homokmarta mintában is, miközben végigvizsgáltam a hold és elektromos lámpám egyesített fényében.

Nem mintha bármelyik annyira különbözött volna a korábban talált példányoktól. Ez valami kifinomultabb különbség volt. Benyomásom nem egy különálló tömb vizsgálatából keletkezett, hanem akkor, amikor ugyanazzal a pillantással több megaliton is végigsétáltattam a tekintetemet.

Azután kezdett derengeni az igazság. Több ködön is illettek egymáshoz a görbe minták - egyetlen hatalmas díszítés részei voltak. Az õsöreg sivatagban elõször találtam rá eredeti helyzetében egy falazatra. Düledezett és málladozott, ez igaz, mindazonáltal a leghatározottabban létezett.

Lejjebb ereszkedtem, nagy nehezen átbukdácsoltam a kõrakáson; itt-ott lesöpörtem róla a homokot, miközben egyfolytában a méreteket, formákat, stílusokat és a rajzok kölcsönös kapcsolatát próbáltam értelmezni.

Egy idõ után fölsejlett, mi lehetett hajdan ez az építmény, és milyen minta húzódott az õsrégi falazat hatalmas felszínén. Annyira hasonlított némelyik álmomhoz, hogy az idegtépõ rémülettel töltött el.

Ez itt valaha egy ciklopszi folyosó volt, tíz méter széles és tíz méter magas, nyolcszögletû kockákkal kikövezve, tömör boltozattal lefedve. Jobbról szobák nyíltak, a végében kezdõdött az egyik különös rámpa, amely az alsó mélységekbe vezetett.

Összerázkódtam, amikor mindez eszembe jutott, mert jóval több volt annál, mint amit a kõtömbök elárultak. Honnan tudom, hogy ez a szint messze a föld alatt volt? Honnan tudom, hogy a fölfelé vezetõ rámpának a hátam mögött kell lennie? Honnan tudom, hogy egy szinttel fölöttem volt a hosszú, föld alatti folyosó, amely balra, az Oszlopok Terére vezetett?

Honnan tudom, hogy a gépteremnek és a központi levéltárba vezetõ alagútnak két szinttel lejjebb kell lennie? Honnan tudom, hogy az egyik szörnyû, megvasalt csapóajtó az építmény legalján, négy szinttel alattam van? Az álomvilág áttörése a valóságba annyira összezavart, hogy reszkettem, fürödtem a hideg verejtékben.

Ekkor, és ez volt az utolsó, elviselhetetlen csepp a pohárban, megéreztem a gyenge, hûvös, alattomos huzatot, ami a hatalmas kõrakás közepébõl, valamilyen mélységbõl szivárgott elõ. Látomásaim, akárcsak korábban, rögtön elhalványultak, ismét csupán a gonosz holdfényt, a sötét sivatagot, a terpeszkedõ õsrégi kõfalakat láttam. Most valami igazival és megfoghatóval találkoztam, ami mégis át volt itatva az éjszakai rejtelem sugallatával. Ez a hideg légáramlat egyetlen dologról beszélt: hogy a felszín kusza kõkockái alatt valami nagy mélység rejtõzik.

Elsõ gondolatom a feketék baljós legendája volt a megalítok közötti föld alatti kunyhókról, ahol a borzalmak történnek, és a nagy szelek születnek. Azután gondolataim visszatértek saját álmaimra, és éreztem, hogy halvány álemlékek motoszkálnak elmémben. Mi lehet alattam? Miféle õsöreg legendakörök és kísérteties lidércnyomások kútjának pereménél állhatok?

Csak egy pillanatig haboztam, azután erõt vett növekvõ félelmemen a kíváncsiság és a tudományos hév. Szinte gépiesen mozogtam, mintha a kényszerítõ végzet markában lennék. Zsebre vágtam a lámpát, és olyan erõvel, amelyrõl eddig sejtelmem sem volt, egyik titáni törmelékdarabot löktem félre a másik után. Erõsebb lett a huzat, amelynek nyirkossága különös ellentétben állt a sivatag száraz levegõjével. Fekete hasadék ásított elõttem, és végül - amikor minden törmelékdarabot félrelöktem, amely elég kicsi volt, hogy megbirkózzam vele - a leprás hold egy akkora nyílásra világított rá, ami elég széles volt, hogy bejuthassak rajta.

Elõvettem a lámpámat, és ragyogó fényt vetítettem a nyílásba. Alattam az omlás kaotikus egyenetlenséggel lejtett észak felé nagyjából negyvenöt fokos szögben; láthatóan réges-régen, felülrõl rogyaszthatta be valami.

Az omlás teteje és a talaj között áthatolhatatlan feketeség ásított, amelyben felül mintha egy gigászi, nyomástól eltorzult boltív sejlett volna. Úgy tûnt, hogy itt a Föld ifjúkorából származó, titáni épület padlóját takarta a sivatagi homok. Hogy miként vészelhette át a földtani korok hánytorgásait, azt sem akkor, sem most nem kísérlem meg elképzelni.

Innen visszatekintve az õrület netovábbjának tûnik az ötlet, hogy csak úgy, egy szál magam, amikor egyetlen élõ lélek nem tudja, hol vagyok, leereszkedjem egy ilyen fenyegetõ mélységbe. Talán õrült is voltam, de akkor éjjel habozás nélkül elindultam lefelé.

Ismét éreztem a vonzás és a végzet ösztökéjét, ami úgy tûnt, végig irányította utamat. Az elem kímélése végett csak idõnként villantottam föl a lámpát, miközben elkezdtem eszelõs vergõdésemet lefelé a baljós, ciklopszi lejtõn a nyílás alatt, néha arccal elõre, amikor jó kapaszkodókat találtam, máskor, nyaktörõbb helyzetekben a megalithalom felé fordulva.

Kétoldalt mállatag, vésett falak homálylottak fenyegetõn a távolban. Elõttem csak sötétség honolt.

Nem tudom, mennyi ideig ereszkedtem lefelé. Elmém annyira forrt a döbbenetes sejtésektõl és képektõl, hogy a valóság mintha mérhetetlen messzeségbe vonult volna vissza. A testi érzések meghaltak, még a félelem se lett egyéb kísérteties vízköpõnél, ami tehetetlenül vigyorgott rám.

Végül elértem az egyik szint padlóját, ami tele volt szórva lezuhant, formátlan kõtömbökkel, homokkal és mindenféle hulladékkal. Kétoldalt, egymástól talán tíz méterre tömör falak emelkedtek, amelyek hatalmas boltívben egyesültek. Azt láttam, hogy a falakat kifaragták, de a díszítések értelmét nem foghattam fel.

Legjobban a fejem fölötti boltív fogott meg. Lámpám fénysugara nem ért el a mennyezetig, ám a szörnyeteg boltívek alsó részét még láthattam. Olyan tökéletesen azonos volt azzal, amit számtalanszor álmodtam az idõsebb világról, hogy most elõször reszkettem, mint a nyárfalevél.

Mögöttem, magasan fönt elmosódó, fakó folt jelezte a távoli, holdfényes felvilágot. Az óvatosság pislákoló maradványa figyelmeztetett, hogy nem szabadna elhagynom ezt a fényfoltot, különben nem lesz kalauzom visszafelé.

Elindultam a bal oldali fal felé, ahol a legjobban lehetett látni a faragásokat. A törmelékkel teleszórt padlón csaknem olyan nehéz volt elõrejutni, mint a lefelé vezetõ lejtõn, de azért nagy nehezen képes voltam haladni.

Egy helyütt félredobtam néhány követ, arrébb rúgtam a törmeléket, hogy lássam, milyen a padló, és megborzongtam a még mindig összefüggõ burkolatot alkotó nagy, nyolcszögletû lapok végzetesen ismerõs látványától.

Amikor elég közel kerültem a falhoz, lassan, gondosan végigpásztáztam a fénysugárral a véset kopott maradványain. Valami elvonult áradat hagyta ott a nyomát a homokkövön, és különös beágyazódásokat is találtam, amelyeket nem tudtam mivel magyarázni.

Helyenként a falazat nagyon laza, omlatag volt. Azon tûnõdtem, vajon hány Bonig tarthatja még meg eredeti formájának nyomait ez az õsi, rejtett épület a föld hánytorgásai közepette?

Ám legjobban maguk a faragások izgattak. Idõ nyûtte állapotuk ellenére közelrõl viszonylag könnyen ki lehetett venni õket; a részletek ismerõs meghittsége majdnem elvette az eszemet. Hogy az õsöreg fal díszítményeinek többsége egyáltalán ismerõs lehet, az túl volt a hihetõség határán.

Miután mély benyomást gyakoroltak bizonyos mítoszok költõire, testet öltöttek egy titokzatos tartományban, amelyrõl hellyel-közzel tudomást szereztem emlékezetvesztésem ideje alatt; most plasztikus képeket hívtak elõ tudatalattimból.

De mivel magyarázzam, hogy ennek a rajznak minden vonala és spirálisa pontosan egyezett azzal, amit sok évvel ezelõtt megálmodtam? Mily sötét, elfelejtett jelképtár tudott fölidézni minden finom árnyalatot, amelyek olyan kitartóan és változatlanul ostromolták éjszakáról éjszakára álombéli látomásaimat?

Ebben az esetben nem lehetett szó véletlen vagy távoli hasonlatosságról. A sok évezredes, Bonok óta elrejtett folyosó, amelyen álltam, határozottan és abszolút módon az eredetije volt valaminek, amit álmaimból oly bensõségesen ismertem, mint a saját arkhami házamat a Crane Streeten. Semmi kétség, álmaim ezt a helyet mutatták romlatlan, õsi állapotában; ettõl azonban nem lett kevésbé valós. Kétségek nélkül, iszonytatóan tudtam, hol vagyok.

Ismerõs volt az a rész is, ahol álltam. Tudtam, melyik pontján található álmaim szörnyû õsvárosának. Hátborzongató, ösztönös bizonyossággal tudtam, hogy nem tévednék el, ha be akarnám járni ennek az építménynek vagy a városnak azt a részét, amely megúszta a mérhetetlen idõ alatt bekövetkezett változásokat és pusztulásokat. Az Isten szerelmére, mit jelenthet ez? Honnan tudom, amit tudok? És mennyi szörnyû valóság rejtõzhet az õsi kövek eme labirintusában tanyázó lényekrõl regélõ ódon mesék mögött?

A szavak csak töredékesen közvetíthetik az elmémet dúló félelem és zavarodottság viharzását. Ismertem ezt a helyet. Tudtam, mi van alattam, és mi volt elõttem, mielõtt a magasba törõ szintek porrá, törmelékké és sivataggá omlottak volna. Megborzongva gondoltam el, hogy egyáltalán nem szükséges szem elõtt tartanom a hold halvány sugarát.

Õrlõdtem a menekülésvágy és égõ kíváncsisággal elegy, parancsoló végzetszerûség között. Mi történt ezzel a szörnyeteg óriásvárossal az álmaim óta eltelt sokmillió év alatt? Vajon a város alatt elterülõ, a titáni tornyokat összekötõ föld alatti alagutak útvesztõjébõl mennyi élte túl a földkéreg vonaglásait?

Rábukkantam volna az egész eltemetett, irtózatosan õsi világra? Vajon megtalálnám még az írómester házát és a tornyot, ahol S'gg'ha, a délsarki növényszerû, csillagfejû ragadozó karcolt képeket az üres falsíkokra?

Nincs-e eltömõdve, járható-e még az átjáró két szinttel lentebbre, az idegen elmék csarnokába? Abban a csarnokban tartott egy agyagból mintázott tárgyat egy elképesztõ, félig képlékeny lény foglyul ejtett elméje, aki tizennyolcmillió évvel a mi idõnk után fog élni a Plútón túl, egy ismeretlen bolygó üreges belsejében.

Lehunytam a szemem, és hiábavaló, szánalmas igyekezettel kaptam a kezemet a fejemhez, hogy kiûzzem ezeket az õrült álomtöredékeket a tudatomból. Most elõször éreztem kínzó élességgel a levegõ hûvösségét, mozgását, nyirkosságát. Remegve döbbentem rá, hogy az Bonok óta halott, fekete szakadékok valószínûleg csakugyan ott ásítanak valahol elõttem és alattam.

A félelmes kamrákra, folyosókra és lejtõkre gondoltam, ahogy álmomból emlékeztem rájuk. Vajon nyitva-e az út a központi levéltárba? Megint éreztem az ellentmondást nem tûrõ sors ösztökéjét, amikor eszembe jutottak a félelmetes följegyzések, amelyek valaha ott pihentek a rozsdamentes fémbõl készült, szögletes kamrákban.

Ott tárolják, mondják az álmok és legendák, az egész történelmet, az idõ-tér kontinuum múltját, jövõjét, amelyet a naprendszer minden bolygójáról és korából foglyul ejtett elmék írtak. Persze õrültség - de nem õrült vagyok-e én is, hogy idebotlottam egy hozzám hasonlóan eszement világ éji sötétjébe?

A lezárt fémpolcokra gondoltam, a zárra, amit olyan furcsán kell elforgatni, hogy kinyithassuk õket. Tisztán láttam magam elõtt a saját polcomat. Hányszor csinaltam végig a csavarások és nyomások bonyolult szertartását a legalsó szinten, a földi gerincesek részlegében! Minden részlet friss és ismerõs volt.

Ha létezik az a polc, amelyrõl álmodtam, akkor egy pillanat alatt ki tudom nyitni. Ekkor kerített hatalmába teljesen az õrület. Egy pillanattal késõbb talpra ugrottam, és máris a sziklatörmelékben botladoztam a lenti mélységekbe vezetõ rámpa felé, amelyre jól emlékeztem.

VII.

Ettõl a ponttól kezdve alig bízhatok benyomásaimban. Még mindig melengetek magamban egy végsõ, kétségbeesett reménysugarat, hogy mindez egy démoni álom, vagy önkívület gerjesztette látomás része volt. Láz perzselte agyamat, és mindent egyfajta ködön át érzékeltem, néha csak töredékesen.

Lámpám fénysugara nem sokat hasított ki a mindent elnyelõ sötétbõl. Egy-egy kísérteties villanásra feltûntek az ocsmányul ismerõs, kortól ragyás falak és faragások. Egy helyütt hatalmas darabon beomlott a boltozat, így hatalmas kõrakáson kellett átmásznom, ami csaknem a groteszk sztalaktitokkal borított tetõig ért.

Ez volt a lidércnyomás csúcspontja, amelyet még rosszabbá tett az emlékek iszonyú ösztökéje. Csak egyetlen dolgot nem tudtam, mégpedig azt, mekkora lehetek a szörnyû épülethez képest? Nyomasztott szokatlan kicsinységem, mintha új és abnormális dolog lenne emberi testbõl nézni e toronymagas falakat.

Mindegyre szorongva néztem végig magamon; kissé zavart az emberi test, amelyben voltam.

Egyre ugráltam, másztam, botladoztam a mélység sötétjében; gyakran elestem, összehorzsoltam magam, és egyszer csaknem eltörtem a lámpámat. E démoni szakadék minden zuga és köve ismerõs volt. Több ponton megálltam, hogy fénysugarammal megvilágítsam az eltömõdött, omladozó, mégis ismert átjárókat.

Némelyik szoba teljesen összeomlott; mások kiürültek, vagy tele voltak törmelékkel. Néhányban nagy fémtárgyakat láttam - egyik-másik elég érintetlen volt, mások összetörtek, szétzúzódtak, összenyomódtak -, amelyekben álmaim kolosszális talapzatait vagy asztalait ismertem föl. Hogy valójában mire szolgáltak, azt találgatni sem merem.

Megtaláltam a rámpát, és ereszkedni kezdtem, ám egy idõ után megtorpantam egy tátongó, fûrészes szélû hasadéknál, amely a legkeskenyebb pontján nem sokkal lehetett szélesebb egy méternél. Itt a födém átszakadt, és feltárta az alatta levõ tusfekete, ismeretlen mélységet.

Tudtam, hogy még két további pinceszint van ebben a titáni épületben, és megremegtem páni félelmemben, amikor eszembe jutott a legalsó szinten a vasalt csapóajtó. Most nem állhattak mellette õrök; ami odalent ólálkodott, rég elvégezte ocsmány munkáját, és visszasüppedt hosszú hanyatlásába. Halott lesz, mire az embereket felváltja a bogárfaj. Mégis beleremegtem, amikor eszembe jutottak a bennszülött legendák.

Szörnyû akaraterõ kellett hozzá, hogy átugorjam a tátongó szakadékot, mert a törmelékes padló miatt lehetetlen volt nekifutnom, de az õrültség hajtott tovább. Kiszemeltem egy pontot a bal oldali fal közelében, ahol a hasadék a legkeskenyebb volt, és a földet érés helyén viszonylag kevés veszedelmes törmelék halmozódott föl, majd egy borzasztó pillanat után biztonságban megérkeztem a túlpartra.

Végül elértem az alsó szintet, elbotladoztam a gépszoba bejárata mellett; odabent fantasztikus fémroncsokat láttam, amelyeket félig eltemetett a lezuhant boltív. Minden ott volt, ahol emlékezetem szerint lennie kellett, így magabiztosan másztam át a hatalmas összekötõ folyosó bejáratát eltorlaszoló kupacon. Rájöttem, hogy ezen jutok el a város központi levéltárába.

Úgy rémlett, végtelen idõ telt el botladozással, szökdécseléssel és mászással a törmelékkel ellepett folyosón. Itt-ott láttam a faragásokat az idõtõl mocskolt falakon; némelyik ismerõs volt, másokat álmaim korszaka után készíthettek. Mivel ez volt a házakat összekötõ föld alatti fõút, nem voltak benne keresztezõdések, csak ha átvezetett az épületek legalsó szintjén.

Némelyik keresztezõdésnél elkanyarodtam, hogy benézzek a jól ismert szobákba. Csupán kétszer találkoztam gyökeres változással álmaimhoz képest - és az egyiknél láttam azt a lepecsételt bejáratot, amelyre jól emlékeztem.

Hevesen reszketni kezdtem, és különös gyengeség fogott el, ami lelassította mozgásomat, miközben vonakodva átsiettem az egyik romos, ablaktalan óriástorony pincéjén, amelynek idegenszerû bazalt falazata szörnyû eredetrõl árulkodott.

Ez az õsi pince kerek volt, több mint hatvan méter átmérõjû, a sötét falakat semmiféle faragás nem díszítette. A padlón sem volt más, mint por vagy homok; láthattam a fölfelé és lefelé vezetõ nyílásokat. Nem volt se lépcsõ, se rámpa - álmaimban ezeket az õsi tornyokat nem érintette a mesés Dicsõ Faj. Azoknak, akik emelték õket, nem volt szükségük lejtõkre vagy lépcsõkre.

Álmaimban a lefelé vezetõ nyílást szorosan lezárták, és aggályosan õrizték. Most nyitva volt: feketén ásított, hûvös, nyirkos levegõ áradt belõle. Nem engedtem meg magamnak, hogy elgondoljam, mi lehet odalent a határtalan szakadékokban, az örök éjszakában.

Késõbb, amikor a folyosó egy csúnyán megroggyant szakaszán másztam keresztül, elértem egy olyan helyre, ahol a mennyezet teljesen leszakadt. Átmásztam a törmelékhegyen, áthaladtam egy hatalmas, üres téren, ahol lámpám fényében nem látszott se fal, se boltív. Ez lehet, véltem, a fém szállítóeszközök házának pincéje. A harmadik térre nézett, nem túl messze a levéltártól. Fogalmam sem volt róla, hogy mi történhetett vele.

A kõ- és törmelékdomb után ismét rátaláltam a folyosóra, de nem sokkal késõbb olyan helyre értem, ahol a boltív lezuhant darabjai majdnem a veszedelmesen lehajló mennyezetig értek. Hogyan sikerült annyi tömböt félrecibálnom, hogy átjáróhoz jussak, hogy mertem megbolygatni a szorosan beágyazódott romokat, amikor az egyensúly legcsekélyebb változása is elindíthatta volna a fedõkõzet ízzé-porrá zúzó tonnáit, azt nem tudom.

A tiszta õrület hajtott és vezetett - már ha egész föld alatti kalandom nem volt - mint remélem - ördögi látomás vagy álomkép. Mégis csináltam - vagy azt álmodtam, hogy csinálok - egy átjárót, amelyen keresztül tudtam evickélni. Miközben kúsztam a törmelékhalom tetején, számban bekapcsolt lámpámmal, éreztem, amint belém hasítanak a mennyezetrõl lógó, fûrészes sztalaktitok.

Most már közel jártam nyilvánvaló úti célomhoz, a nagy föld alatti levéltárhoz. Lecsúsztam-kecmeregtem a kupac túlsó oldalán, és megindultam a hátralévõ folyosószakaszon, kezemben az idõnként fölvillantott lámpával, míg végül elérkeztem egy alacsony kör alakú kriptához, amelybõl köröskörül csodamód épen megmaradt boltívek nyíltak.

A falakat, illetve azokat a részeket, ameddig lámpám fénye elért, sûrûn telerótták hieroglifákkal, és beléjük vésték a jellegzetes görbe jelképeket. Némelyik az álmomban megélt korszak után került oda.

Beláttam, hogy a sors vezetett ide, és azonnal balra fordultam az ismerõs boltív felé. Furcsamód alig kételkedtem benne, hogy megtalálom-e a megmaradt szintekre fölfelé és lefelé vezetõ rámpákat. Ezt a hatalmas, a földkéregtõl védett épületet, amelyet a naprendszer évkönyveinek õrzésére emeltek, rendkívüli ügyességgel építették olyan erõsre, hogy addig maradjon meg, amíg maga a rendszer.

Olyan szilárddá formálták a lángeszû matematikával kiegyensúlyozott, hihetetlenül kemény cementtel megkötött, hajmeresztõ méretû kõtömböket, mint magának a bolygónak a sziklás magja. Itt ép elmével fölfoghatatlan idõ után is állt az egész rejtett tömb, a hatalmas, porral behordott padlón alig lehetett látni a másutt túltengõ törmeléket.

Furcsamód úgy gondoltam, hogy innen viszonylag könnyû a közlekedés. A lázas buzgalom, amelyet eddig kudarcok fékeztek, egyszerre eszelõs sietségként robbant ki belõlem; szó szerint rohantam az alacsony mennyezetû, iszonyúan ismerõs sorok között a boltív alatt.

Már nem hüledeztem azon, hogy ismerõs dolgokat látok. Kétoldalt hatalmasan meredtek fölém a hieroglifás fémpolcok; némelyik még a helyén állt, volt, amelyik felbillent, volt, amelyik megroggyant és összecsuklott a hajdani geológiai nyomástól, ami azonban nem volt elég erõs ahhoz, hogy szétzúzza a titáni építményt.

Itt-ott porlepte kupac hevert a tátongó üres polc alatt, jelezve, hol rázta ki a dobozokat a földrengés. Helyenként az oszlopokon hatalmas jelképek és betûk mutatták a kötetek osztályát és alosztályát.

Egyszer megálltam egy nyitott rekesz elõtt, ahol a szokott fémdobozok még mindig a helyükön álltak a mindenütt jelenlevõ szúrós porban. Kinyújtottam a kezem, némi nehézség árán elõvettem az egyik vékonyabb darabot, és letettem a padlóra, hogy megvizsgáljam. A szokásos görbe hieroglifákkal írták rá a címet, bár a betûjelek elrendezésében volt valami alig észrevehetõ rendellenesség.

A fedelet leszorító szerkezetet tökéletesen ismertem, így hát fölcsaptam a nem rozsdásodó, még mindig mûködõ fedelet, és kihúztam belülrõl a könyvet. Mint vártam, ötvenszer harminchét centiméteres volt, vastagsága öt centiméter, és a vékony fémfedél a tetején nyílt.

A kemény cellulózlapokon nem hagytak nyomot az évmiriádok, és én kísértetiesen ébredezõ emlékezettel tanulmányoztam az ecsettel húzott furcsa betûket, amelyek nem hasonlítottak a hieroglifákra, vagy bármely ábécére, amelyet az emberi tudomány ismer.

Emlékeim szerint ezt a nyelvet egy fogoly elme használta, akivel álmaimban felületes ismeretségbe kerültem; egy nagy aszteroidáról származott, ahol sok minden megmaradt annak a bolygónak az õsi életébõl és tudományából, amelyrõl valaha az égitest leszakadt. Ugyanakkor az is eszembe jutott, hogy a levéltárnak ezt a szintjét a nem földszerû bolygóknak szentelték.

Mire abbahagytam ennek a hihetetlen dokumentumnak a tanulmányozását, láttam, hogy lámpám fénye halványodni kezd, ezért gyorsan beletettem a tartalék elemet, amelyet mindig magammal hordok. Majd az erõsebb fénnyel fölfegyverkezve folytattam lázas rohanásomat a polcok és folyosók végeérhetetlen szövedékében. Itt-ott feltûntek ismerõs polcok, és csak az zavart, hogy a hely akusztikája fura visszhangot kölcsönzött lépéseimnek ebben a katakombában.

Borzongtam még a tulajdon lábnyomaim láttától is, amikor megláttam õket ebben az õsidõk óta föl nem kavart porban. Ha õrült álmaimban van valami igazság, akkor emberi láb még sohasem taposta ezeket az idõtlen köveket.

Tudatom nem igazított el, hogy mi a célja õrült rohanásomnak. Mindazonáltal valami ördögi erõ ajzotta kábult akaratomat és eltemetett emlékeimet, így tehát volt egy olyan bizonytalan sejtelmem, hogy nem vaktában futok.

Odaértem egy ereszkedõ rámpához, követtem a mélységbe. Rohantamban emeletek villantak el mellettem, de nem álltam meg, hogy átkutassam õket. Kavargó agyam egy bizonyos ritmusra kezdett lüktetni, jobbom ugyanerre az ütemre rángatódzott. Szerettem volna kinyitni valamit, éreztem, hogy ismerem a bonyolult csavarásokat és nyomásokat, amelyeket végre kell hajtanom. Olyan lesz, mint egy modern széf, kombinációs zárral.

Álom vagy sem, ezeket a mozdulatokat ismertem és ismerem. Hogy egy álom - vagy egy öntudatlanul megismert legenda bármely töredéke - miként volt képes megtanítani ilyen aprólékos, bonyolult, összetett mozgásra, arra meg sem kíséreltem magyarázatot találni. Ez túl van a logikus gondolkodás határán. De nem volt ez az egész élmény - ismeretlen romok döbbenetesen ismerõs mivolta, a pontos egyezés mindazzal, amit csupán álmokból és ódon mítosztöredékekbõl tudhattam - az értelmen túli borzalom?

Akkor - mint most is, tisztább pillanataimban - meg voltam gyõzõdve róla, hogy nem is vagyok ébren, és ez az egész elrejtett város csak egy lázas látomás része.

Végül elértem a legalsó szintet, és a lejtõrõl jobbra kanyarodtam. Valamilyen ködös okból igyekeztem halkabban lépkedni, még akkor is, ha ez csökkentette sebességemet. Volt egy terület, itt, az utolsó, legmélyebben elrejtett szinten, amelyen féltem keresztülmenni.

Közeledve eszembe jutott, mitõl félek. Mindössze attól, hogy itt volt az egyik gondosan õrzött, fémveretes csapóajtó. Most azonban senki sem õrizte; emiatt remegtem és óvakodtam lábujjhegyen, ahogyan korábban is, amikor abban a fekete bazaltpincében elmentem egy hasonlóképpen ásító csapóajtó mellett.

Mint ott, most is megcsapott a hideg, nyirkos huzat, és azt kívántam, bár másfelé vezetne utam. Nem tudtam, miért épp erre kell mennem.

Odaérve láttam, hogy a csapóajtó fenyegetõen, nyitva tátong. Azon túl ismét elkezdõdtek a polcok, és az egyik elõtt megpillantottam egy dobozhalmot, amelyeket nagyon vékonyan fedett a por, nemrégen eshettek le. Ugyanebben a pillanatban ismét megrohant a pánik, noha egy ideig nem tudtam, miért.

A lehullott dobozok kupacában nem volt semmi szokatlan, az Bonok során földmozgások rázták ezt a fényt nem látott labirintust, idõnként lehulló tárgyak fülsiketítõ zörgése verte föl csendjét. Csak amikor közel kerültem ama helyhez, akkor döbbentem rá, miért remegtem olyan erõsen.

Nem a kupac volt az oka. A padló porleplében zavart valami. Lámpám fényében mintha nem lenne olyan egyenletes, mint kellett volna - egyes helyeken vékonyabbnak tûnt, mintha nem olyan túl sok hónapja valami megzavarta volna. Nem vehettem biztosra, mert a foltok is elég porosak voltak; mégis rendkívül nyugtalanító volt ezeknek a képzelt egyenetlenségeknek a szabályossága.

Amikor a lámpát közelebb vittem az egyik ilyen különös folthoz, nem tetszett, amit láttam, mert nagyon megerõsítette a szabályosság illúzióját. Mintha egyenletes vonalak lenyomata lett volna. Ezek a lenyomatok hármasával ismétlõdtek, mindegyik valamivel hosszabb volt harminc négyzetcentiméternél, és mindegyik további öt, csaknem kör alakú, egyenként hét-hét centiméter átmérõjû lenyomatot tartalmazott, amelyek közül egy elõbb volt a többi négynél.

Ezek a harminc négyzetcentiméteres nyomok mintha két irányba vezettek volna. Mintha valami elment volna valamerre, hogy aztán visszatérjen. Természetesen nagyon halványak voltak, és lehetett az egész káprázat vagy véletlen is; de volt az útvonalukban valami ködös, esetlen rémület. A nyomok egyik vége a dobozoknál volt, amelyek nem is olyan régen eshettek le, a másik a fenyegetõ csapóajtónál tûnt el, ahol nyirkosan tört fel az elképzelhetetlen szakadékba nyíló, õrizetlen hasadékból a hideg huzat.

VIII.

Olyan mély és mindent elsöprõ volt a különös kényszer, hogy legyûrni látszott félelmemet is. Semmi ésszerû okom nem volt továbbhaladni a gyanús nyomokon, amelyek lopakodó álmokat keltettek föl. Jobbom azonban még mindig ijesztõen rángatódzott arra az ütemre, ahogyan a zárat kell majd nyitnia. Mielõtt észbe kaptam volna, már túl is voltam a nemrég lehullott kupacon, és lábujjhegyen inaltam tovább a polcközökben a tükörsima porban egy betegesen, iszonyatosan ismerõsnek tûnõ hely felé.

Elmém olyasmiket kérdezgetett, amiknek eredetét és fontosságát csak most kezdtem sejteni. Elérhetõ-e a polc emberi testtel? Emberi kezem képes lesz-e végrehajtani a záron az Bonok óta ismert mozdulatokat? Vajon sértetlen és mûködõképes lesz-e a zár? Mit fogok tenni - mit merek tenni - azzal - amit csak most kezdtem megérteni -, amit megtalálni remélek és rettegek? Fogja-e bizonyítani iszonyú, észbontó igazságát valaminek, ami túl van a normalitás határán, vagy csupán azt mutatja majd meg, hogy mindez csak álom?

Legközelebb arra tértem magamhoz, hogy már nem iszkolok lábujjhegyen. Némán álltam, és rámeredtem egy polcsor õrjítõen ismerõs hieroglifáira. Csaknem tökéletesen ép állapotban voltak, errefelé csupán három ajtó pattant fel.

Nem tudom leírni, mily érzések fogtak el e könyvespolcok láttán - mintha régi ismerõst pillantottam volna meg. Fölnéztem a csaknem legfelsõ sorra, amely túl messze volt, semhogy elérhessem, és azon tûnõdtem, hogyan tudnék felmászni hozzá. Négy sorral lejjebb egy nyitott ajtó segítségemre siethet, valamint a csukott ajtók zárján is megvethetem kezemet-lábamat. Majd a fogaim közé szorítom a lámpát, mint másutt, ahol mindkét kezemre szükség volt. Mindenekfölött nem szabad zajt csapnom.

Nehéz lesz lehozni, amit akarok, de valószínûleg rá tudom akasztani mozgatható kapcsát a kabátom gallérjára és úgy vihetem magammal, mint egy hátizsákot. Ismét eltöprengtem, sértetlen-e a zár? Hogy az ismerõs mozdulatokat el tudom ismételni, afelõl a legcsekélyebb kétségem sem volt. Reméltem, a tárgy nem fog zörögni vagy nyikorogni, és a kezem megfelelõ szerszám lesz.

Miközben mindezt végiggondoltam, a számba vettem a lámpát, és mászni kezdtem. A kiálló zárak meglehetõsen silány kapaszkodót nyújtottak, de mint vártam, a nyitott polcajtó sokat segített. Fölfelé haladtamban egyaránt használtam a nyitott ajtót meg a nyílás peremét, és sikerült elkerülnöm minden hangos reccsenést.

Az ajtó fölsõ szélén egyensúlyozva, messze jobbra kihajolva éppen elértem a zárat, amelyet kerestem. Az ujjaim, amelyek félig elgémberedtek a mászástól, elõször ügyetlenek voltak; de hamarosan láttam, hogy anatómiailag semmi bajuk, a ritmus emlékezete pedig erõs volt bennük.

A bonyolult, titkos mozdulatok az idõ ismeretién távolából minden részletükben helyesen értek el az agyamba. Alig ötperces próbálkozás után kattanás hallatszott, amelynek ismerõs mivolta annál megdöbbentõbb volt, mert tudatosan nem számítottam rá. Egy újabb pillanat múlva a fémajtó lassan, a legapróbb nyikorgás nélkül kitárult.

Bódultan bámultam föl a dobozok szürke végeire, és valami teljesen megmagyarázhatatlan érzelem rohant meg borzasztó erõvel. Éppen jobb kezem ügyében volt egy doboz, amelynek görbe hieroglifáitól megborzongtam, ám ennek végtelenül bonyolultabb okai voltak a puszta félelemnél. Még mindig reszketõ kézzel igyekeztem kiszabadítani szúrós homokszemcsék zápora közepette, és megpróbáltam magam felé húzni, anélkül, hogy nagyobb zajt csapnék.

A másik dobozhoz hasonlóan, amelyet a kezemben tartottam, ez is valamivel nagyobb volt ötvenszer harminchét centiméternél, és görbe matematikai jeleket domborítottak rá. Vastagsága meghaladta a hét és fél centimétert.

Ügyetlenül beékeltem magam és a felület közé, amelybe kapaszkodtam, és addig matattam a csaton, amíg kiszabadítottam a horgot. Megemeltem a fedelet, a súlyos tárgyat a hátamra vetettem, és beakasztottam a galléromba. A kezem így felszabadult, ügyetlenül leereszkedtem a poros földre, hogy megtekintsem zsákmányomat.

Letérdeltem a kemény homokba, körbelendítettem a dobozt, és magam elé tettem. A kezem reszketett, csaknem annyira féltem kihúzni a könyvet, mint amennyire - kényszeresen - vágytam megtenni. Fokozatosan derengeni kezdett, mit kell találnom, és csaknem megbénított a felismerés.

Ha ez a tárgy ott van - és ha nem álmodom -, akkor ennek jelentõsége túl van az emberi ésszel elviselhetõ határon. Leginkább az gyötört, hogy pillanatnyilag képtelen voltam álomnak tekinteni környezetemet. Borzalmas volt a valóság érzése - és most is az, amikor visszaidézem a jelenetet.

Végül remegve kihúztam a könyvet a tartójából, és elbûvölve meredtem a borítón látható, jól ismert hieroglifákra. Láthatólag kiváló állapotban volt, a cím görbe betûi csaknem úgy hatottak rám, mintha el tudnám olvasni õket. Nem esküdnék meg rá, hogy az abnormális emlékezet tünékeny és szörnyû áttörése folytán nem tudtam volna megtenni.

Nem tudom, meddig tartott, amíg föl mertem emelni a vékony fémfedelet. Csak húztam az idõt, és kifogásokat találtam magamnak. Kivettem a lámpát a számból, lekapcsoltam, hogy kíméljem az elemet. Azután a sötétben összeszedtem a bátorságomat, és lámpagyújtás nélkül fölemeltem a fedelet. Legvégül csakugyan rávilágítottam a lámpával az elsõ lapra - elõre megacéloztam magamat, hogy nem adok hangot, akármit találjak is.

Egy pillanatig bámultam, azután összeestem. De azért összeszorítottam a fogaimat, és csöndben maradtam. Egészen odatapadtam a padlóhoz, egyik kezemet a homlokomhoz szorítottam a mindent elborító feketeségben. Pontosan az volt elõttem, amit vártam, amitõl féltem. Vagy álmodtam, vagy az idõ és tér csupán gúnykacaj.

Bizonnyal álmodom - de próbára tehetem az iszonyatot, ha magammal viszem ezt a tárgyat, és megmutatom a fiamnak, hogy csakugyan létezik-e. Fejem rémítõen kóválygott, bár nem voltak a közelben tárgyak, amelyek foroghattak volna körülöttem a homályban. Az az elõbbi pillantás a legvérfagyasztóbb rettenet gondolatait és képeit szabadította el; körém gyûltek és elhomályosították érzékeimet.

Eszembe jutottak a nyomok a porban, és még a saját lélegzetemtõl is rettegtem. Ismét fölvillantottam a lámpát, és úgy meredtem a lapra, ahogyan egy kígyó áldozata meredhet elpusztítójának szemére és méregfogaira.

Azután a sötétben ügyetlen ujjakkal becsuktam a könyvet, visszatettem dobozába, és lezártam a fedelet a furcsa horoggal. Ezt vissza kell vinnem a külvilágba, amennyiben valóban létezik - ha az egész mélység létezik -, ha létezem én és maga a világ.

Nem voltam biztos benne, amikor talpra kecmeregtem és elindultam visszafelé. Sajátos módon - ez bizonyítja, mennyire elszakadtak érzékeim a normális világtól - az alvilágban töltött ocsmány idõ alatt egyetlen pillantást sem vetettem órámra.

Lámpával a kézben, a baljós dobozzal a hónom alatt, néma pánikban, lábujjhegyen osontam el a huzatos mélység és ama gyanús lábnyomok mellett. Enyhítettem az elõvigyázatosságon, amikor fölfelé kapaszkodtam a végtelen rámpán, de nem tudtam lerázni a szorongás árnyékát, amelyet lefelé menet nem éreztem.

Rettegtem, hogy ismét át kell kelnem azon a fekete bazaltkriptán, amely vénebb magánál a városnál, ahol hideg huzat tör fel az õrizetlen mélységbõl. Az járt az eszemben, amitõl a Dicsõ Faj félt, és ami még mindig odalent lappanghat, akár gyengén, haldokolva is. Eszembe jutottak azok az öt körbõl álló lábnyomok, és amit róluk hallottam, a hozzájuk társított furcsa szelek és a füttyögés. A feketék meséire gondoltam a rémítõ szélviharokról és a névtelen romokról.

A falra vésett jelképrõl tudtam, hogy a megfelelõ szinten járok, és végül - miután elhaladtam a másik megvizsgált könyv mellett - elértem a nagy kerek térbe, ahol találkoztak a folyosók. Jobbra azonnal fölismertem azt a boltívet, amelyen át beléptem ide. Befordultam, abban a tudatban, hogy haladásomat innentõl kezdve megnehezíti a levéltáron túlnani épület roskatagsága. Lehúzott fémdobozba zárt új terhem, és egyre kevésbé bírtam hangtalanul közlekedni a mindenféle törmelék és rom között.

Odaértem a mennyezetig érõ omladékhoz, amelyen alig tudtam átjutni. Iszonyúan féltem ismét keresztülkúszni rajta, mivel elsõ utamon is némi zajt ütöttem, és most, miután láttam ama nyomokat, minden dolog közül a zajtól tartottam a legjobban. A doboz kétszeresen megnehezítette az átjutást a keskeny hasadékon.

Fölmásztam az omladékra, ahogy tudtam, és magam elõtt toltam a dobozt a résen keresztül. Azután lámpával a számban magam is átmásztam, és mint korábban, a sztalaktitok most is megtépték a hátamat.

Amint ismét meg akartam fogni a dobozt, az idegtépõ csörömpöléssel leszánkázott az omláson. Visszhangjától kivert a hideg verejték. Nyomban utánavetettem magam, és sikerült elkapnom anélkül, hogy további lármát csaptam volna, ám egy pillanattal késõbb a lábam alatt csúszott meg hirtelen zörgéssel az omladék.

Ez a zörgés lett a vesztem. Mert nem tudom, jól hallottam-e, de mintha iszonyú válasz jött volna rá, valahonnan messze mögülem. Úgy rémlett, éles fütyülést hallok, olyat, amit még senki más nem hallott a Földön, és amelynek leírására nincsenek szavak. Ha így van; akkor az ezután következõkben volt valami keserû irónia, mert ha nem esem pánikba, a második dolog sohasem esett volna meg.

Halálos rémület vett erõt rajtam. Megmarkoltam a lámpát, ügyetlenül magamhoz szorítottam a dobozt, vadul elõrerontottam, nem gondolva semmire, csak innen akartam kikerülni, e lidércnyomásos romok közül a sivatagi felvilágba, amely oly messze odafent nyújtózott a holdfényben.

Szinte észre se vettem, amikor odaértem a törmelékdombhoz, amely a beomlott tetõn túl tornyosult az áthatolhatatlan sötétségben; többször is felhorzsoltam és megvágtam magam, miközben fölfelé araszoltam a fûrészes kõtömbök és az omladék meredek lejtõjén.

Azután következett a katasztrófa. Vakon áttörtettem a halom tetején, de nem voltam fölkészülve a hirtelen meredek lejtõre. Megcsúsztam, és egyszerre ott találtam magam a zuhanó faldarabok húst szaggató lavinájában, amelynek ágyúszerû dörrenései fülsiketítõ visszhangokkal szabdalták a fekete üreg levegõjét.

Nem emlékszem, hogyan keveredtem ki ebbõl a zûrzavarból, de tudatom pillanatnyi töredékében azt látom, amint rohanok, elesem, mászom a robajló folyosóban, és a doboz meg a lámpa még velem van.

Azután éppen amikor elértem a rettegett õsi bazaltkriptát, bekövetkezett a végsõ õrület. Ahogy a lavina visszhangja elült, hallani lehetett, hogyan ismétlõdik a félelmetes idegen füttyszó, amelyet mintha már hallottam volna. Ez alkalommal nem lehettek kétségeim - és ami még rosszabb volt, nem mögöttem hallatszott, hanem elõttem!

Ekkor valószínûleg fölsikoltottam. Elmosódottan látom magam, amint keresztülrohanok a Mérhetetlen Vének pokoli bazaltpincéjén, és hallom a kárhozat idegen hangjait, amint fölfelé szállnak a határtalan lenti feketeségbõl a nyitott, õrizetlen ajtón át. Feltámadt a szél, de nemcsak holmi hûvös, nyirkos huzat, hanem erõszakos, céltudatos szélroham böffent elõ gyilkosan, fagyosan abból az undorító üregbõl, ahonnan a füttyszó is hallatszott.

Vannak emlékeim, amint szökkenek és kúszom mindenféle akadályon át, mialatt pillanatról pillanatra erõsödik a szélroham és a visongás, ami mintha szándékosan kerülgetett volna, miközben gonoszul feltört elõttem és mögöttem a mélybõl.

Bár hátba kaptam a szelet, olyan különös hatása volt, hogy hátráltatott, és nem segítette a haladásomat; mintha hurkot vagy lasszót vetettek volna rám. A zajra oda se hederítve ismét átvergõdtem egy nagy törmelékhalmon, és megint azon a folyosón voltam, amely a felszínre vezetett.

Emlékszem, megpillantottam a gépterembe nyíló boltívet, és csaknem fölkiáltottam, amikor elõtûnt a két emelettel mélyebben ásító, egyik ocsmány csapóajtóhoz vezetõ rámpa. De kiáltás helyett mindegyre azt suttogtam, hogy ez csak álom, amelybõl hamarosan fölébredek. Talán a táborban vagyok, talán otthon Arkhamben. E reményekkel támogattam ép eszemet, miközben nekivágtam a felfelé tartõ rámpának.

Természetesen tudtam, hogy ismét át kell jutnom a méteres hasadékon, de túlságosan elfoglaltak egyéb félelmeim, semhogy tudatosodhatott volna bennem a vállalkozás teljes szörnyûsége. Lefelé jövet könnyen ugrottam át, de vajon sikerül-e ugyanúgy átjutnom fölfelé menet, miközben gátol a félelem, a kimerültség, a fémdoboz súlya és ez a démoni szél, ami abnormális módon visszafelé rángat? Mindez csak az utolsó pillanatban jutott eszembe, azokkal a névtelen lényekkel együtt, amelyek a szakadék mélyén leselkedhetnek.

Imbolygó lámpám egyre gyöngébben világított, de valamilyen homályos emlék figyelmeztetett, hogy a hasadékhoz közeledem. A dermesztõ széllökések, a hátam mögül hallatszó undorító, visító füttyögés irgalmas mákonyként zsongított, megnehezítve, hogy elképzeljem az elõttem tátongó szakadék iszonyatát. Aztán tudatosult bennem, hogy elölrõl is fúj a szél és füttyögnek. Az ismeretlen és elképzelhetetlen mélységbõl árhullámként tört fel a förtelem.

Ez maga volt a lidércnyomás, vegytiszta formájában. Ép elmém elhagyott, nem törõdtem semmivel, csak menekültem, akár az állat; úgy törtettem fölfelé az omladékon, mintha nem is létezne az a hasadék. Megpillantottam a peremét, erõm minden töredékét összeszedve ugrottam, és azonnal magába szippantott a visszataszító hangok pandemoniális örvénye és a förtelmes, anyagilag tapintható feketeség.

Amennyire vissza tudok emlékezni, itt véget érnek tapasztalataim. Minden további benyomásom teljes mértékben a hagymázas álmok tartományába tartozik. Álom, õrület és emlékfoszlányok olvadtak össze a valóságtól végleg elrugaszkodott, vadul fantasztikus, töredékes látomásokban.

Ocsmány zuhanás következett a bábelien ricsajozó, nyúlós, érzõ sötétség megszámlálhatatlan mérföldjein át, amelynek semmi köze sem volt ahhoz, amit a Földrõl és a rajta tenyészõ szerves életrõl tudunk. Mintha szunnyadó, primitív érzékek ébredeztek volna bennem, hogy szóljanak a lebegõ borzalmakkal benépesített, a naptalan bércekhez és óceánokhoz vezetõ tárnákról és aknákról, amelyeknek végén az ablaktalan bazalttornyok nyüzsgõ városaira sohasem süt le a nap.

Hang és látvány segítsége nélkül villantak át agyamon a mérhetetlen Bonokat látott õsbolygó titkai, oly dolgokba nyertem beavatást, amelyekre még legvadabb álmaim sem utaltak. Közben egész idõ alatt szorongattak és tapogattak a nedves pára hideg ujjai, és a sötétség ricsajozó, majd elnémuló örvényei fölött hátborzongatóan csapongott a pokoli, fütyülõ sikoly.

Ezután álmaim ciklopszi városa merült föl elõttem; nem romjaiban, hanem úgy, ahogyan álmodtam róla. Ismét abban a kúp alakú, nem emberi testben voltam elvegyülve a Dicsõ Faj és a foglyul ejtett elmék tömegében -, amely könyveket cipelt ide-oda a fenséges folyosókon és a széles rámpákon.

Majd a vak öntudat félelmetes villanásai oltották ki a képeket, kétségbeesett vergõdés jött, vad küzdelem, szabadulóban a fütyülõ szél szorító csápjai közül, bõregér õrült röpte a félig szilárd légben, eszeveszett furakodás a ciklon korbácsolta sötétben és lázas botladozás-csimpaszkodás a lehullott kövek között.

Egyszer csak félig-meddig látható villanás odakintrõl - halvány, diffúz visszfénye a messze fönti kékes sugárzásnak. Majd széltõl ûzött evickélés-kapaszkodás álma következett, ki a holdfény gúnyos izzásába, miközben mögöttem eszelõs hurrikánban omlottak a kövek. A holdfény gonosz, egyhangú lüktetése értette meg végül velem, hogy visszatértem oda, amit valaha tárgyilagos felvilágnak ismertem.

Hasmánt kúsztam az ausztrál sivatag homokjában, körülöttem olyan szélvihar tombolt, amilyet sohasem tapasztaltam bolygónk felszínén. Ruhám ronggyá szakadt, egész testem tele volt zúzódásokkal és vágásokkal.

Nagyon lassan tért vissza az öntudatom, nem tudom megmondani, mikor hagytak el a lázálmok és kezdõdtek el a valódi emlékképek. Rémlik a titáni kõtömbökbõl álló domb, az alatta elterülõ mélység, a múlt förtelmes feltárása és a vég lidércnyomásos félelme - de mennyi ebbõl a valóság?

Az elemlámpám eltûnt, hasonlóképpen a fémdoboz, amelyet talán fölfedeztem. Vajon létezett ez a doboz bármilyen mélység - vagy bármely domb? Fejemet fölemelve hátranéztem, de csupán a sivatag terméketlen, hullámzó homokját láttam.

A démoni szél elült, a dagadt, gombaszerû hold vörösen süllyedt lefelé a nyugati égen. Föltápászkodtam, és tántorogni kezdtem délnyugatnak a tábor felé. Mi történt velem valójában? Csupán összeestem a sivatagban, és álmoktól kínzott testtel vonszolódtam a homokon és az eltemetett kövekkel teli mérföldeken át? Ha nem, akkor hogyan éljek tovább?

Mert most, ettõl az új gyanútól minden hitem, amit látomásaim mítoszokból lett irrealitásába vetettem, ismét felolvadt a régi kárhozatos kételkedésben. Ha az a mélység valódi, akkor a Dicsõ Faj is létezett; istenkáromló terjeszkedésük az idõ világegyetemet átölelõ örvényében többé nem mítoszok vagy lidércnyomások, hanem egy elmesorvasztó szörnyû valóság részei.

Hát csakugyan, a legteljesebben, legiszonytatóbban igaz, hogy visszarántottak egy százötvenmillió éves, ember elõtti világba, az emlékezetkiesés sötét, döbbenetes idején? Jelenlegi testem egy pangaeai idõszakadékokból fölszállt, félelmetes idegen tudat szállítóeszköze volt?

Vajon ama csoszogó borzalom foglyaként csakugyan ismertem azt az átkozott kõvárost õsi virágzásában, és keresztülvonaglottam azokon az ismerõs folyosókon foglyul ejtõm ocsmány testében? Vajon azok a kínzó álmok csakugyan többek voltak sötét, szörnyeteg emlékek húsz évig tartó utóhatásánál?

Vajon csakugyan beszéltem az idõ és tér elérhetetlen zugaiból származó elmékkel, megtudtam a világegyetem titkait a múltról és jövõrõl, megírtam saját korom történetét, amelyet annak a titáni levéltárnak az egyik fémdobozában helyeztek el? És a többiek? Valóban ott lappanganak fenyegetõn a vadul szélviharzó, démonian sípoló Mérhetetlen Vének várakozva és lassan gyengülve a fekete mélységekben, miközben a bolygó idõtõl szántott felszínén különbözõ életformák futják végig sok ezer éves pályájukat?

Nem tudom. Ha az a mélység és a tartalma létezik, akkor nincs remény. Akkor nagyon is igaz, hogy idõn túli, gúnyos és hihetetlen árnyék hullik az ember világára. De szerencsére nincsen rá bizonyíték, hogy mindeme dolgok többek lennének mítoszokból született álmaim újabb szakaszánál. Nem hoztam vissza a fémdobozt, ami bizonyíték lehetett volna, és mostanáig nem találták meg azokat a föld alatti folyosókat.

Ha a világegyetem törvényei kegyesek, akkor nem is fogják. De el kell mondanom a fiamnak, amit láttam vagy látni véltem, és rá kell bíznom, hogy pszichológusként döntse el, mennyi valóságalapja van élményeimnek, és hogy meg kell-e ismertetnie másokkal ezt a beszámolót?

Mint mondtam, álmoktól kínzott éveim után a félelmetes igazság maradéktalanul megtestesült abban, amit látni véltem azok között a ciklopszi, eltemetett romok között. A szó szoros értelmében nehezemre esett leírni ezt a fontos beszámolót, bár ezt minden olvasó sejtheti. Természetesen ott volt abban a könyvben, a fémdobozban, amelyet sok millió évszázad porából elõhúzva nyitottam fel.

Szem nem látta, kéz nem érintette azt a könyvet azóta, hogy az ember megjelent ezen a bolygón. Mégis, amikor a félelmetes mélységben megvilágítottam zseblámpámmal, láttam, hogy az Bonoktól sötét, merev cellulózlapokra nem a Föld ifjúkorából származó, névtelen hieroglifákat festettek, hanem a mi ismerõs ábécénk betûivel, angol nyelven vetette oda a szavakat az én tulajdon kezem.