Egy kedves, vidéken élő barátommal való, a tréfát közel sem mellőző  beszélgetéseink során több ízben voltak viccelődésünk tárgyai a másik lakhelye és a sajátunk közti ellentétek illetve különbségek; természetesen csak egymás ugratásának érdekében. Egyik alkalommal, amikor az állatokra terelődött a szó, barátom megkérdezte tőlem, hogy miféle állatokról beszélek én a fővárosban, mert a betondzsungelben az kergeautókon és drótszamáron kívül nem sok egyéb „állatot” találni.

Ezt a barátomat hamarosan városunkba invitáltam és úgy gondoltam, bebizonyítom neki, hogy igenis, léteznek állatok nálunk is, így természetes módon –hogy láthassa földünk, de leginkább a főváros élővilágának sokoldalúságát- a Fővárosi Állatkertbe vittem és ideiglenes vezetőként átvettem az utaskísérő szerepét. Boldog mosollyal szemléltem az arcára kiült csodálkozást, ahogyan az Állatkert épületének és bejáratának látványa –no meg mérete- döbbenetet varázsolt rá, de úgy éreztem, most kell megfognom őt és bebizonyítani, hogy nem csak vidéken élnek még állatok, hanem a „betondzsungelekben” is kifejezetten jól érzik magukat, így gyorsan beljebb invitáltam –szinte már löktem- és jó idegenvezetőként azonnal elkezdtem a hely és az élőlények bemutatását számára:

-A hatalmas és csodálatra méltó bejárat után elsőként a gorillákon akadhat meg tekinteted, barátom, ők a majmok osztályába tartozó főemlősök, akik –bár kifejlett és nagyméretű testük által nagy erővel bírnak- észbeni jártasságuk híján, legalábbis annnak nagyon szűk keretei miatt a kisebb majmok irányítják őket, akikről annyit érdemes tudni, hogy nagyon fürgék és kicsúsznak minden és mindenki karmai közül, ráadásul pimaszok és el-elcsennek ezt-azt az idelátogatóktól, tehát, kérlek, vigyázz értékeidre, ha köztük jársz. Az Állatkert felépítése koncentrikus ovál-körökből áll, ezt szeretném előrebocsátani, bár némi rendszerezetlenséggel, utóbbi azért érdekes, mert a szimbiózist igen könnyű észrevenni így köztük. Kissé beljebb haladván találkozhatunk a négylábúakkal, úgymint: marhák, ökrök, szamarak. Látod, nem csak vidéken élnek meg ezek az állatok, bizony-bizony, hogy a főváros is tart belőlük néhányat, igaz, szinte kizárólag csak azért, hogy mutogatni tudják őket. Mindenesetre azért be kell látnod, hogy a mi marháink, ökreink és szamaraink jól elvegyülnének a vidéki rokonaik között, fel sem tűnne a különbség köztük, hiszen annyira minimális mindössze. Igen, kérlek, jól látod, körülöttük apró rovarok rajzanak, vérszopoók, molylepkék, szemtelen legyek és a többiek. A molylepkékről érdemes tudni, hogy ezek fővárosi genetikával rendelkeznek már és nem ruhaanyaggal táplálkoznak, mint nálatok, hanem valami különös oknál fogva a papírt zabálják mázsaszámra. Ráadásul némi művészet és kultúra is meg-megcsillanni látszik bennük, hiszen kizárólag azokat a papírokat emészti meg a gyomruk, amiken országunk hírességei pózolnak különbféle színekben. Amint kissé eltávolodunk innen, egyre erősebben érezheted ezt a jellegzetes bűzt, ez ennek a helynek –mondhatni- természetes állapota. Itt minden bűzlik. Okai a legkülönbfélébbek, például, hogy itt minden állat –már megbocsáss a szóért- szarik a másikra. Ezekből az ürülékekből azonban –mint láthatod- kisebb verebek és férgek jóízűen lakmároznak mindenfelé a pondrókkal elegyülve. Ők abból élnek, ami eképp csurran-cseppen a számukra. Ha megfigyeled, azért láthatod, hogy eléggé jól élnek, legalábbis testalkatukat figyelembe véve nem szenvednek élelemben. Most egy kisebb tömeg van előttünk, két oldalon felismerhetetlen formájú állatokkal, de egyre vigyázz: sok köztük a teve. Igaz, nem látszódnak, de azoknak kell lenniük, hiszen ha megfigyeled szemeddel a köpések irányát, akkor észreveheted, hogy jobbról-balra illetve balról-jobbra tartanak. Isten óvjon, hogy a kettő kereszttüzébe kerülj, barátom! Megjegyzem még, hogy minden állítás ellenére a lámáknak nincs közük mindehhez. Nah, egy kicsit veszélyesebb vizekre érkeztünk, hiszen már jócskán beljebb haladtunk a kör középpontja felé; itt a jelekkel díszített állatok sorakoznak. Láthatsz fekete özvegyet, halálfejes pillangót, pápaszemes kígyót, keresztes viperát és keresztes főemlőst is. Utóbbi kettő között igen nagy hasonlóság van –hátulról a harmadik is szoros kapcsolatban áll velük-, de míg az egyik szemből támad, a másik alattomban hátulról és árnyékban rejtőzik a préda elől, hogy meglepetésszerűen támadhasson rá. A főemlősnél a mellkasnál látható egy kereszt formájú jel, velük nagyon óvatosan kell bánni, hiszen nagy hatalommal rendelkeznek itt, az Állatkertben. Itt említeném meg azt is, hogy akár hiszed, akár nem, ők igen jó bábjátékos mutatványokra képesek, legalábbis elég sok bábut rángatnak mesterien a dróton. Itt pedig elérkeztünk a pirhanákhoz, akik –minden híreszteléssel ellentétben- igen jól megélnek a szárazföldön, de az igaz róluk, hogy a kiszemelt áldozatról csontig rágják a bőrt és a húst, akárcsak legközelebbi rokonaik, a hiénák, akiknek népes tábora elszórva található meg mindenütt, ám leginkább a körgyűrűk belsejénél koncentrálódnak. Ha a földre tekintesz, csúszómászókat pillanthatsz meg, rájuk nem kell vigyáznod, van belőlük annyi, hogy hiába taposol szét párat, kétszer annyi jön a helyükre, tehát csak nyugodtan lépdelj, rosszat nem teszel vele. Igen, jól érzed, a bűz erősödni kezdett, hamarosan a disznók közé érünk, akár valami korpa, csak vigyázz, mert annyian vannak, hogy a visításuktól meg is süketülhetsz akár. Mellesleg ez a legjobb lehetőség köztük, hiszen röfögés-áradatuk értelmetlen és elviselheteten. Már nagyon a közepe felé értünk, kérlek ezt az igen sötét napszemüveget vedd szemeid elé, ugyanis annyi dicsglória ragyog odabent, hogy nélküle megvakulhatunk tőle. De hogy lásd, mennyire sokoldalú a Fővárosi Állatkert, nem csak állatok kapnak helyet benne, hanem növények is. Tulajdonképp ez az előjáték, ha érted, mire gondolok. Szegfűkkel beültetett kisebb parkocska, némi narancsliget és pár többszínű madár, utóbbi legtöbbje a keselyű címszó alatt található meg a lexikonokban.

Hopp, ugorj félre, néhány dühös pulyka tart felénk…! Megúsztuk, szerencsénk volt. Még jó, hogy nem éppen az elefántok jártak erre, azok aztán átgázolnak mindenkin hatalmuknál, erejüknél fogva, a kis hangyákat sosem veszik észre, akik szorgalmasan dolgoznak; igaz, nem is nagyon akarják észrevenni őket. Nos, meg is érkeztünk a koncentrált világba, a rovarok itt is nyüzsögnek, főleg a poloskák teszik ki többségüket, de a kullancsok is tucatszám láthatók errefelé. A macskák igen népes serege van jelen errefelé, ők mindig nyalakodnak és tisztogatják magukat illetve társaikat, valamint a náluk hatalmasabbak alsó fertályát. Tudni kell róluk, hogy a nyelvek változatlanul maradnak, csak az alfelek cserélődnek rendszeres időnként.

Itt aztán tényleg elegyedik az állatfajok összessége: ugató-csaholó kutyák, levakarhatatlanul tapadó piócák… természeti jelenségként láthatsz bányákat, szőlősöket, újonnan épült házakat, kastélyokat, de a legjellemzőbb errefelé a vihar és néha a tomboló hurrikán. Amikor azok megjelennek és felkapják az itteni állatokat, majd elhurcolja őket messzi-messzi országokba, akkor rend van. Egyébként totális káosz mindenfelé, ahogy magad is láthatod. És, igen, ott középütt megpillanthatod a pirossegű páviánt, aki csak sikoltozik őrültként és kissé skizofrén is ennek fejében, hiszen úgy hiszi, ő egy papagáj, legalábbis kizárólag mások által elmondott szöveget ismétel folyamatosan.
Egyébként a háta tényleg kezd tollasodni.
Úgy gondolom és érzem, hogy hamarosan repülni is fog…

Nos, kedves vidéki barátom, remélem tetszett, amit láttál és elhiszed, hogy a fővárosban legalább annyi állat látható és található, akárcsak nálatok. Nincs itt hiány semmiben a tőzsdecápákon át egészen a szőlősök darazsaikig.
Amennyiben nem szeretnél megőrülni, úgy gyorsan hagyjuk el ezt a helyet és ne látogassuk rendszeresen.
Nos, megintcsak itt állunk a bejáratnál, ahogyan nemrég, de akkor még nem láttad, amit már igen.
Jah, hogy a felirat a bejárat fölött?
Ugyan, kérlek!  Te mindig mindent elhiszel?

Tudod, csak a megtévesztés miatt van Fővárosi Állatkert helyett más írva. Nehogy még valami intelligensebb állatfaj –mint például delfinek és társaik- betévedjenek ide, mert akkor egyből látszódna a most okosnak hitt ostobák balgasága őmellettük Ameddig ők nincsenek itt, a sok bolond közül a legkevésbé az szinte már-már emberinek látszik. Csupán ezen okból kifolyólag írták ki nagy-nagy betűkkel a hely fölé, mint mondottam, megtévesztésként:
„Parlament”…