BABITS MIHÁLY
-
ÓDA A BNHÖZ

 


Elbízott erény! hizelegve gyávább
s korlátoltabb lant rezeg udvarodban:
ámde nem tisztább! Az enyémet néked
      ajzza, nemes Bn,
még ifjú izmom. Neked ég csokrot
soha nem látott faju új virágból
áldozok, melyet szakadékok ormán
      csentem a földbl
vakmer kézzel, veszedelmes úton:
bódító
sötét liliom keresztjét,
vérvörös hunyort, s örökös virágu
      áloe-pálmát.
Nem neked, természet öröklött bne,
szerelem, romlás buja zöld hinára,
nem gerincivó Cytherea, néked
      mennyei kéjhölgy!
Nem, vad gyilkosság, alacsony tolvajlás,
nem rut fösvénység, feneketlen bírvágy,
nem, te legrosszabb, pohosult tétlenség,
      csökönyös önkény
s orvosolhatlan butaság! nemünk nagy
szennyesládaját teletölt! moslék!
hitvány szemétdomb! Sohsem érdemelték
      nagy nevedet, Bn!
Mert te vagy a nagy, te vagy új és bátor,
te vagy az ers, te vagy a kiváló,
villogó fejszéd a sürn járatlan
      új utakat tör.
Bn, bnnél százszor rokonabb erénnyel
mégis bn, nagy bn a buták szemében,
kik kopott párnán a sötétben ülnek,
      félnek a fénytl.
Ámde bátran én teneked szegdöm,
szolgáid legszebb javadalma, nagy Bn,
add fényes fejszéd a kezembe! Kenj be
      torna-olajjal!
Ó fogadd ifjú, de derék ermet!
Rontok, építek! Zuhanó szekercéd
fénye hullócsillaga tlem ejlik,
      mert te vagy a nagy,
te vagy az ers, te vagy új és bátor:
Gallián Caesart te vezetted át és
új aranymezt keres, te leltél
      Amerikára.