WILLIAM BLAKE
-
AZ EKHÓ-TELI ZÖLD
 

 Kél égre a Nap,
  S a világ vidorabb;
  Sok víg harang csöng,
  A Tavaszra köszönt;
  Pacsirta, rigó
  És más millió
  Madár vele szól
  A bokrok alól,
  Míg mi játszunk s köszönt
  Az Ekhó-teli Zöld.

  Ősz János nevet,
  Gondot tovavet,
  Ül tölgyek alatt,
  Hol a többi, ki agg.
  Játszunk, nevetik,
  S mondják vele mind:
  "Ez, épp ez volt nekünk
  Fiu-, lány-örömünk,
  Mikor miránk köszönt
  Az Ekhó-teli Zöld."
 

  Míg már fáradt a gyermek,
  És víg kedve ernyed;
  A nap is leszáll,
  S tréfánk vele száll.
 Körül, anyja ölében,
  Fivér s nővér szelíden,
  Mint fészken madár,
  Kész szunnyadni már,
  S csak a csöndre köszönt,
  Feketülve, a Zöld.

  (Devecseri Gábor fordítása)