JOHN KEATS
-
STANCÁK
 

 
December éje zordon,
de boldog vagy, te fa,
mert egy ágad se gondol
szép zöld lombjaira:
dérrel süvít a tél is,
fagyassza bár a szél is,
rügyét kibontja mégis,
ha majd tavasz fuvall.

December éje zordon,
de boldog vagy, patak,
vized nem arra gondol,
hogyan sütött a nap;
elönt édes felejtés
kristály habod se lejt és
sosem gyötör kesergés,
a fagy panaszt se hall.

Bár ezt tennék a drága
leányok és fiúk,
de van, kit nem gyötör, ha
az öröm messzefut?

A változást tudod bár,
nem orvosolhatod már,
a tompaság sem óv már,
ezt még nem zengte dal.