EDGAR ALLAN POE
-
ÁLOM AZ ÁLOMBAN

 


Vedd még e csókot, édesem!
Mostan elmegyek, elbúcsúzom,
És ez legyen a búcsúszóm:
Igazat mondtál énnekem,
Bús álom az én életem:
Eltnt reményem csillaga,
Mindegy, nappal vagy éjszaka,
Való volt-e, vagy látomány,
Ma más mi sem maradt nyomán.
Minden, mi van e bús világon,
Álomba ködl furcsa álom.

Állok viharzó part eltt,
A tengerár lihegve bg.
Kezemben emlékek, romok,
Arany fövény, arany homok. -
Nézem, hogy hullanak ezek
A könny, semmi porszemek
És könnyezek -és könnyezek!
Ó Istenem! bárhogy fogom,
A porba hull lágy homlokom!
Ó Istenem! nem menekül
Egy szem se a vizek elül?
Hát minden-minden e vilgáon
Álomba ködl furcsa álom?

( Kosztolányi Dezs fordítása )