PERCY BYSSHE SHELLEY
-
OZYMANDIÁS
 

 
Egy messzi vándor jött, ki õs romok
Felõl regélt: A pusztán szörnyü két
Nagy csonka láb áll. Arrább lágy homok
Lep egy kõarcot. Homloka setét.
A vont ajk vén parancsszóktól konok,
S vad szenvedélye még kivésve ég
A hûs kövön, bár, mely véste, a kéz,
S a szív, hol dúlt e dölyf, temetve rég.
A talpkövön kevély igék sora:
"Király légy bár, jöjj és reszketve nézz:
Nevem Ozymandiás, urak ura."
Más semmi jel. A roppant rom körül
Határtalan szélesre s hosszura
A holt homoksík némán szétterül.